Szilveszteremről annyit, hogy pezsgőt sose keverjetek pálinkával, soha!! Nem magyaráznám túl a dolgot, de kellemetlen eredményeket szülhet ez a fajta vakmerőség - mint esetemben is történt :D
Egyébként meg ma vagyok kerek 18 éves. Öregszem. Igaziból ez annyira mindegy, mert úgyse szoktam piákat venni, cigizni se cigizek, és az érettségi is csak közelebb került.. Egyedül annyi haszna van az egésznek, hogy mostantól tudok magamnak vízipipába dohányt szerválni, de hát ott is kényelmesebb szegény anyukámat harcba küldeni ezekért a javakért.

Fúú, szívesen írnék nektek 2014-es tervekről, de ez az év az eddigi legijesztőbb lesz, szóval jobb nem belegondolni. Olyan nyalánkságokra gondoljatok mint a jogosítvány forgalmi része, nyári meló ismét, kimenni a cserediák programmal Franciaországba, angoltanár, nyelvvizsga, a végzős év megkezdése majd ősszel.. Előre félek. Komolyan, kicsit kétségbeestem, de hát majd lesz valahogy, (ahogy mindig mondom) olyan még sose volt, hogy ne lett volna! Ha pedig kis szerencsém engedi, végre újra ellátogathatok Angliába is. Azt azért díjaznám - aki még nem tudná, anyukám húga és az unokatestvérem kint élnek.

Most pedig azt hiszem nem írok többet, mert nincs is miről, csak akartam egy bejegyzést ezen a napon, ha esetleg majd később visszanézném. Azért mégiscsak fontosnak érzem. Ne feledjétek, pezsgőt pálinkával soha! Legyen ez a jelszavunk :D

Mindenkinek szupercsodálatos boldogságos cuki újévet kívánok,
legyen lencsétek, meg pénzetek, és pizzátok, mert az finom!

Boldog karácsonyt mindenkinek! Itt pedig zárjuk is le ezt a témát. Tudom-tudom, micsoda hozzáállás ez.. De az az igazság, hogy engem a karácsony nem különösebben érdekel. Egyrészt halálra unom magam a házba bezárva három teljes napon át (mivel minden délután jön egy-egy rokon, így nem mehetek el sehova), másrészt az a fajta lány vagyok, akinek a s*ggét alapból kiny*lják elkényeztetett. Ebből eredendően a legtöbb dolgot pár szó után megkapom ünnep nélkül is - ami totál rossz basszus. Ahogy észrevettem, anya az évek során teljesen belefáradt az ellenkezésbe, amit én általában hiszti formájában produkálok, és nemcsak rettentően gyerekes ez az egész, de szörnyen idegesítő is a külvilág számára, valamint én is érzem belül, mennyire szánalmas. Na tessék, máris van mit megfogadnom az újévre! A lényeg, hogy az ajándékok nem érdekelnek, a hangulat nincs meg, a rokonoktól meg egy idő után sajna falnak bírnék szaladni. Gááááz. Mint én.
Ami viszont igazán számít most, az a szilveszter. Természetesen már régen elterveztük kinél is lesz a buli (a fiúk mind mondták, hogy nálam, én meg mondtam, hogy nem, és így végül szerencsére megúsztam). Szilveszterezni nem szeretek itthon, és a jelenlegi törzshelyünk amúgy is annyira rohadt hangulatos asdfghjkl imááádom!! Egy cuki pince, nem túl nagy, de van félkarú rabló (ez nem tudom miért fontos) és akikkel ott szórakozok, ők mind számítanak. Na meg, 1-2 héttel később úgyis itthon tervezem a 18-as bulim tartását, mivel január 1-jén sikeresen felnövök - SOHA.
Szóval minden gondolatom 2014 felé kalandozik.. Ott is főleg egy srác felé. Ééééés témánál vagyunk. Dóri szokásos enyelgése arról a szemétről - aki amúgy nem is szemét. Az egész 2013-as évem egyik központja ő volt. Miatta lettem totál depis, miatta voltam totál boldog, miatta vagyok egy érzelmi katyvasz. Hányszor de hányszor mondtam már, hogy kész, vége, nem érdekel. De egyszer se vettem komolyan, ha mégis, akkor se. Nem tudom csak így elvágni ezt az egészet, és ez nagyon irritál. Fúú. Múltkor láttam erre egy jó idézetet, valahogy úgy szólt, hogy azért utálom, mert szeretem. Paradoxon gyanús helyzet. Körülbelül annyira kilátástalan is. De sebaj, aki hülye, haljon meg, ha ennyi eszem van, hogy nem bírok elszakadni tőle, akkor úgy kell nekem. Na ja, ez a jó hozzáállás, csak éppen nem old meg semmit.

További jó hír: teljesen meglepetésszerű módon - avagy soha nem is reméltem volna ilyet - kaptam egy vadiúj és nagyon vadító laptop-ot!! Örömujjongás, van saját normális működő, nem félpercenként 20 percekre lefagyó igazi gépem!! Argo ergo, sokkal többet tudok itt lenni, már nem kell bátyámnak kuncsorognom és úgy egyébként is yeaaaah.

Miért nem tudok semmi értelmeset se írni nektek soha??? Sajnálom.

Mielőtt bárki azt hinné, ezt most egyáltalán nem önsajnáltatásból (vagy panaszkodásból) írom, azt amúgy is rühellem, csak egyszerűen jólesik kiadni magamból.

Szóval az a nagy helyzet, hogy ha végigtekintek a baráti körömön, az első gondolataim egyike mindenképpen az lesz, hogy a francba is: na nem mintha rossz lenne szinglinek lenni, sőt, kifejezetten élvezem, de mikor (tudniillik) a haverok 90%-a éppen boldog párkapcsolatot produkál, azért az már önmagában egy érdekes érzés. Nem mondom, hogy negatív, de biztos sokan ismeritek azt, mikor álltok (esetemben szinte mindegy kivel, a 90% egyikével) és akkor ők ott smárolnak, romantikáznak, babusgatják egymást, te meg éppen esetlenül nézelődsz, hogy omg, most lelépj? Maradj? Fordulj el? Figyelj oda? Egyáltalán miért kell ott lenned pesztrálni? Menekülés!! Aztán hál ég ezek a pillanatok véget érnek, és te kissé felszabadultabban sóhajthatsz egyet, hogy ismét túlélted.
Továbbfejlesztett változata ennek a gyönyörűségnek, mikor együtt is lógtok, és nem csak egy pillanatra fut össze a gerlepár. Hogy miért? Mert neked úgysincs semmi dolgod, ők meg valószínűleg megszánnak, és elhívnak ide-oda (ami amúgy aranyos gesztus). Persze vonakodsz belemenni, mert most így édes hármasban.. Aztán ha unszolnak igent mondasz, és tádám, máris tálalva a végül is kellemes és ugyanakkor meg néhány ponton abszolút kellemetlen időtöltés. Erre jó példa, hogy most éppen moziban voltam két barátommal, akik járnak is. Rettentő figyelmesen és aranyosan viselkedtek végig, és persze biztosítottak, hogy azért hívtak mert így együtt még jobb. De mikor ők éppen egymásba gabalyodtak, azért mégiscsak furcsának találtam a szituációt.
Szóval, hogy összegezzem, a vége a dolognak valahogy mindig az, hogy nyomorultul érzem magam ha elmegyek valakikkel, és főleg nyomorultul, ha éppen azért ülök otthon, mert nem érnek rám. Na ja. Az a legeslegjobb, azt tényleg semmi se übereli. Kivéve mikor mindenki neked beszél az egészről, és aztán csak bólogatsz megértően, mert felesleges mondanod, hogy te ezt most nem igazán érzed át úgyse.

Ez ilyen. Ismét ne értsétek félre, én mindenkinek nagyon örülök, jó az ismerősöket boldognak látni, és jó ez az egész így. Csupán nekem is kéne valami ami lefoglal (mondjuk egy időgép, végtelen sorozatok, teherautónyi pizza, Evan Peters, képzeletbeli haver, saját zenekar, pompomcsapat; varroda; magánpláza; egy törpenyúl, és egyéb csodák, amikre kevés az esélyem :DD).

Jajj de szerettem volna ma írni nektek valami értelmeset, de nem jött össze, egyrészt mert "tanultam" (na jó nem nagyon, de ez a rohadalom - párdon, irodalom - tanár hibája, ha nincs semmi a könyvben és a füzetben sem, akkor nem tudom mi a jó sz*rból akar íratni... pfhuu), másrészt meg ilyen Oravecz Nóra f*szságokon cseszegettem fel az agyam. Azt hiszem, ha valakitől ki tudok futni a világból, akkor az ez a sablonp*csa. De ebbe bele se menjünk, mert olyan téma nálam, mint a Szent Johanna Gimi: megfogadtam, hogy egyikről sem írok soha sem, mert mindkettőt annyira rühellem, hogy az a bejegyzés nem lenne túl esztétikus. Szarokszarokszarokszarok. Abbahagytam.
Szóval mivel érdemileg normális mondanivalóm nincs (vagy olyan ami ne lenne túl negatív), ezért most el is búcsúzom - "tegyünk valamit a blog aktivitásáért" bejegyzésem olvashattátok. Tudom, feledhetetlen élményt nyújtottam, nem is kell mondanotok.

Másrészt viszont minden tökéletesen és okésan egészen jó :D Csak éljük már túl valahogy karácsonyig~

Ez meg annyira ahww, és awesome és omg, imááádom!