Mielőtt bárki azt hinné, ezt most egyáltalán nem önsajnáltatásból (vagy panaszkodásból) írom, azt amúgy is rühellem, csak egyszerűen jólesik kiadni magamból.

Szóval az a nagy helyzet, hogy ha végigtekintek a baráti körömön, az első gondolataim egyike mindenképpen az lesz, hogy a francba is: na nem mintha rossz lenne szinglinek lenni, sőt, kifejezetten élvezem, de mikor (tudniillik) a haverok 90%-a éppen boldog párkapcsolatot produkál, azért az már önmagában egy érdekes érzés. Nem mondom, hogy negatív, de biztos sokan ismeritek azt, mikor álltok (esetemben szinte mindegy kivel, a 90% egyikével) és akkor ők ott smárolnak, romantikáznak, babusgatják egymást, te meg éppen esetlenül nézelődsz, hogy omg, most lelépj? Maradj? Fordulj el? Figyelj oda? Egyáltalán miért kell ott lenned pesztrálni? Menekülés!! Aztán hál ég ezek a pillanatok véget érnek, és te kissé felszabadultabban sóhajthatsz egyet, hogy ismét túlélted.
Továbbfejlesztett változata ennek a gyönyörűségnek, mikor együtt is lógtok, és nem csak egy pillanatra fut össze a gerlepár. Hogy miért? Mert neked úgysincs semmi dolgod, ők meg valószínűleg megszánnak, és elhívnak ide-oda (ami amúgy aranyos gesztus). Persze vonakodsz belemenni, mert most így édes hármasban.. Aztán ha unszolnak igent mondasz, és tádám, máris tálalva a végül is kellemes és ugyanakkor meg néhány ponton abszolút kellemetlen időtöltés. Erre jó példa, hogy most éppen moziban voltam két barátommal, akik járnak is. Rettentő figyelmesen és aranyosan viselkedtek végig, és persze biztosítottak, hogy azért hívtak mert így együtt még jobb. De mikor ők éppen egymásba gabalyodtak, azért mégiscsak furcsának találtam a szituációt.
Szóval, hogy összegezzem, a vége a dolognak valahogy mindig az, hogy nyomorultul érzem magam ha elmegyek valakikkel, és főleg nyomorultul, ha éppen azért ülök otthon, mert nem érnek rám. Na ja. Az a legeslegjobb, azt tényleg semmi se übereli. Kivéve mikor mindenki neked beszél az egészről, és aztán csak bólogatsz megértően, mert felesleges mondanod, hogy te ezt most nem igazán érzed át úgyse.

Ez ilyen. Ismét ne értsétek félre, én mindenkinek nagyon örülök, jó az ismerősöket boldognak látni, és jó ez az egész így. Csupán nekem is kéne valami ami lefoglal (mondjuk egy időgép, végtelen sorozatok, teherautónyi pizza, Evan Peters, képzeletbeli haver, saját zenekar, pompomcsapat; varroda; magánpláza; egy törpenyúl, és egyéb csodák, amikre kevés az esélyem :DD).