Boldog karácsonyt mindenkinek! Itt pedig zárjuk is le ezt a témát. Tudom-tudom, micsoda hozzáállás ez.. De az az igazság, hogy engem a karácsony nem különösebben érdekel. Egyrészt halálra unom magam a házba bezárva három teljes napon át (mivel minden délután jön egy-egy rokon, így nem mehetek el sehova), másrészt az a fajta lány vagyok, akinek a s*ggét alapból kiny*lják elkényeztetett. Ebből eredendően a legtöbb dolgot pár szó után megkapom ünnep nélkül is - ami totál rossz basszus. Ahogy észrevettem, anya az évek során teljesen belefáradt az ellenkezésbe, amit én általában hiszti formájában produkálok, és nemcsak rettentően gyerekes ez az egész, de szörnyen idegesítő is a külvilág számára, valamint én is érzem belül, mennyire szánalmas. Na tessék, máris van mit megfogadnom az újévre! A lényeg, hogy az ajándékok nem érdekelnek, a hangulat nincs meg, a rokonoktól meg egy idő után sajna falnak bírnék szaladni. Gááááz. Mint én.
Ami viszont igazán számít most, az a szilveszter. Természetesen már régen elterveztük kinél is lesz a buli (a fiúk mind mondták, hogy nálam, én meg mondtam, hogy nem, és így végül szerencsére megúsztam). Szilveszterezni nem szeretek itthon, és a jelenlegi törzshelyünk amúgy is annyira rohadt hangulatos asdfghjkl imááádom!! Egy cuki pince, nem túl nagy, de van félkarú rabló (ez nem tudom miért fontos) és akikkel ott szórakozok, ők mind számítanak. Na meg, 1-2 héttel később úgyis itthon tervezem a 18-as bulim tartását, mivel január 1-jén sikeresen felnövök - SOHA.
Szóval minden gondolatom 2014 felé kalandozik.. Ott is főleg egy srác felé. Ééééés témánál vagyunk. Dóri szokásos enyelgése arról a szemétről - aki amúgy nem is szemét. Az egész 2013-as évem egyik központja ő volt. Miatta lettem totál depis, miatta voltam totál boldog, miatta vagyok egy érzelmi katyvasz. Hányszor de hányszor mondtam már, hogy kész, vége, nem érdekel. De egyszer se vettem komolyan, ha mégis, akkor se. Nem tudom csak így elvágni ezt az egészet, és ez nagyon irritál. Fúú. Múltkor láttam erre egy jó idézetet, valahogy úgy szólt, hogy azért utálom, mert szeretem. Paradoxon gyanús helyzet. Körülbelül annyira kilátástalan is. De sebaj, aki hülye, haljon meg, ha ennyi eszem van, hogy nem bírok elszakadni tőle, akkor úgy kell nekem. Na ja, ez a jó hozzáállás, csak éppen nem old meg semmit.

További jó hír: teljesen meglepetésszerű módon - avagy soha nem is reméltem volna ilyet - kaptam egy vadiúj és nagyon vadító laptop-ot!! Örömujjongás, van saját normális működő, nem félpercenként 20 percekre lefagyó igazi gépem!! Argo ergo, sokkal többet tudok itt lenni, már nem kell bátyámnak kuncsorognom és úgy egyébként is yeaaaah.

Miért nem tudok semmi értelmeset se írni nektek soha??? Sajnálom.