Jajj de szerettem volna ma írni nektek valami értelmeset, de nem jött össze, egyrészt mert "tanultam" (na jó nem nagyon, de ez a rohadalom - párdon, irodalom - tanár hibája, ha nincs semmi a könyvben és a füzetben sem, akkor nem tudom mi a jó sz*rból akar íratni... pfhuu), másrészt meg ilyen Oravecz Nóra f*szságokon cseszegettem fel az agyam. Azt hiszem, ha valakitől ki tudok futni a világból, akkor az ez a sablonp*csa. De ebbe bele se menjünk, mert olyan téma nálam, mint a Szent Johanna Gimi: megfogadtam, hogy egyikről sem írok soha sem, mert mindkettőt annyira rühellem, hogy az a bejegyzés nem lenne túl esztétikus. Szarokszarokszarokszarok. Abbahagytam.
Szóval mivel érdemileg normális mondanivalóm nincs (vagy olyan ami ne lenne túl negatív), ezért most el is búcsúzom - "tegyünk valamit a blog aktivitásáért" bejegyzésem olvashattátok. Tudom, feledhetetlen élményt nyújtottam, nem is kell mondanotok.

Másrészt viszont minden tökéletesen és okésan egészen jó :D Csak éljük már túl valahogy karácsonyig~

Ez meg annyira ahww, és awesome és omg, imááádom!