Mit tehet egy lány ha majdnem szerelmi csalódás éri? Fogja magát, betesz egy csomó jó zenét (nekem ez most Lana Del Rey és Guns N' Roses), bekészít egy kis forróteát, gyönyörködik a kutyáiban, valamint rákattan a lookbookra és totál feminim szexy 10en és 20an éves divatos (jó esetben hipszter) fiúkon nyáladzik. Na jó, nem mintha ezt csinálnám, csak úgy kicsit. Meg amúgy is, jogos a kérdés, milyen az a majdnem szerelmi csalódás? Hát olyan, hogy se igazi szerelem, se igazi csalódás de azért szerelmi csalódás. De abszolút az én hibám! Kell nekem plátói érzelmeket táplálnom (így hívom, mert egyrészt költőibb, másrészt ezzel palástolom, hogy kurváára nem merek odamenni hozzá, vagy akármi) valaki olyan iránt mint ő. Amúgy se fontos, totálisan nem. Sose jut eszembe, csak akkor ha nem akarom, vagy ilyesmi. És ritkán is látom, de ha látom, az mindig jó. Mindig csupán 15 másodperc kb, de én a fellegekben vagyok és gya. És ennek semmi értelme. De egyszerűen semmi több. Nyáladzom és kész. Na ezért majdnem szerelmi csalódás, mert nem, és mert rohadtul nincs is hozzá közöm, hogy milyen csajokkal spanolgat. Ah, ez jól esett. Maradjunk abban, hogy én sem tudom tényleg bírom-e, de ahogy most vagyok, az úgy pont jó is.
Egyébként meg most érem haza kutyasétáltatásból, ami igaziból Dryna lekísérés, mert ha lekísérem viszem a kutyit is, három ok miatt: kell neki a mozgás - megvéd a támadóktól mert naaagy - kurva jó vele menőzni, és élvezni az elismerő pillantásokat, hogy jéé egy hászkii! Szóval ezaz! Ráadásul annyira megszerettem az őszt, pedig világéletemben gyűlöltem de basszus. Estefelé mikor a kutyával sétálok haza (ez most vagy MackóMaszat vagy Kiráá Kisasszony), a levegő kellemesen csípős, a meleg teára gondolok, és a fülemben valami jó kis zene szól.. Általában már minden kihalt, de ha nem is, akkor meg a kutyatulajdonosok veszik uralmuk alá, és ők nem zavarnak, ilyenkor közéjük tartozok. Az egész annyira felszabadító és jó, ritka, na meg olyan pillanatok és percek halmaza, mikor elfelejtek mindent és magamba meredve merengek a mindenféle semmilyen dolgaimon, mert az tesz boldoggá. Rágódok a hülyeségeimen, de nem idegeskedem, csak századszorra átgondolom, na meg ábrándozok, míg le nem fejelek valamit, és persze nézegetem a néha pislákoló, néha meg egész normálisan fényló utcai lámpákat, és néha csak úgy eltársalgok szegény kutyákkal, szerencsére többnyire magamban a környezetem nyugalmára. És úgy annyira, nem is tudom, szeretem, magam vagyok, elvagyok, minden szép. Egyszerűen jó!

Ja egyébként tuti feltűnt nektek: tudom ám, hogy tilos és-sel kezdeni a mondatokat, de én hogy is mondjam.. Úgy blogolok mintha mesélnék, szlenggel, rövidítésekkel néha, és párbeszédesen vagy mi a szösz (ahol pl nem zavaró ha így kezdődik egy mondat), szóval igen, tisztában vagyok vele, hogy ez így nem helyes, de ki nem szarja le? én így szeretem.

Igaziból minden egyes nap annyira de annyira akartam írni valamit. Pötyögni aznapi hülyeségeket, mesélni a bolondságainkat, szidni valamelyik élőlényt (mostanság felhúzom magam könnyen bármin) meg ilyesmik és aztán mégse lett ebből semmi.
Először is leszögezném, hogy azért mert úgy éreztem nem tudom normálisan lejegyezni a gondoltaim, és ez most sincs másképp, de egyszerűen imádok ide írogatni, és ez már kell. Kell mint pl az energiaital. Ez is aktuális mert tegnap volt sulis orvosi vizsgálat, és hát igen, idén is csak arra a kérdésre mondtam igent, hogy iszok energiaitalt de már keveset (drog, cigi, és hasonlók mellett, amiket szerencsésen kerülök yay~). Szó se róla, tudom, hogy piszok káros, ezért is álltam le. Tavaly teljesen rákattantam, hetente rengeteget megittam, idén pedig eltökéltem, hogy max alkalmanként egy picit. De ez úgy érzem változni fog, mert a kávét nem szeretem, viszont minden délután kidőlök. Nem bírom, komolyan délutáni alvásaim vannak :'D Pedig este is rendesen alszok, és hát na, ezt nem akarom, egyrészt mert utána rosszabbul érzem magam (kb mint a mosott szar) másrészt meg egy csomó más dolog elől elveszi az időt, és igenis elégnek kell lennie az esti alvásaimnak és punktum. Megpróbálok még kiegyezni a szervezetemmel hátha, de ha sürgősen nem szokik hozzá ehhez az elhatározásomhoz, akkor engedni fogok, és amelyik délután nem jutok korán haza (jelenleg gyakran van ilyen, mert magassarkú a csizmám és abban nem tudok hazamászni, vagy csak halálos kínok árán, és ezért ált. megvárom anyukám aki 5kor ér haza, és vele megyek - tudom, ha a hiúság fájna.. fáj is!!) veszek egy rohadt energiaitalt és felpörgetem magam. Amúgy érdekes észrevételnek tekintem részemről, hogy bezzeg hajnalban simán pörgök :D Lehet ezért vagyok délutánonként álmos, mert a reggeleket simán veszem. Mindegy. Egyik sem jó, ha reggel, ha délután vagyok álmos.
Jajj és izé, ami erről még eszembe jut az tipikusan az a dolog, hogy néha délutánonként mikor ismét sikertelenül próbáltam magam rávenni a tanulásra, és kivagyok arra jutok, hogy mindegy, csak éljem túl. Ezt a napot. A holnapot. És a többit is. Ilyenkor pedig elszörnyedek. Ez annyira hihetetlenül negatív hozzáállás! Nem lehet így élni, hogy jajj csak éljek túl. Élvezni kell minden percet, örülni az életnek, és megélni azokat a fránya napokat, ha néha olyan is az egész, hogy fognál egy tollat és torkon szúrnád magad (szóval mint én fizikán). Hihetetlen, ilyenkor szinte meg kell magam pofoznom (bár ált. csak képletesen :D), hogy te gyökér térj észhez! Aztán eltökélem, hogy igenis jó minden, és nem depizek és gyaaa, aztán másnap mégis ugyanott vagyok. Csodálatos. De mostanság a suli is döcögős (az hármasokat jelent úgy átlagosan) és igen, ezzel én elégedetlen vagyok. Ok nem vagyok egy zseni, és tény, hogy a világ lustáinak titkos szervezetét népesítem (csak azért titkos, mert erről beszélni is lusták vagyunk), de akkor is. Minimum a négyes! De inkább négyes-ötös. A tavalyi átlagomnál NEM lehetek rosszabb. Ez a célom. Ha pedig kell, szétszadizom magam de valahogy CSAKAZÉRTIS összehozom. És kész. Ennyi.

Ma végre kipróbálhattam az immár megjavított laptopom, aminek elméletileg most rendes működése van (de kurva magyaros voltam) csak éppen még így is kicsit lassú a szentem, meg na, azért bátyám gépe ezerszer jobb :DD Azonban ennek köszönhetően tettem egy felfedezést.
Mikor kinézetet váltok mindig rettentően figyelek, hogy minden felbontásban jó legyen, hogy ne csak azok élvezhessék akiknek mondjuk olyan hiperszuperkurvajó monitorjuk van mint az én drága bátyámnak (félreértés ne essen, nekem sose lenne .-.), szóval na. Azonban rájöttem, hogy a mostani kinézetnél erről kicsit elfeledkeztem és a lényeget adó háttért a kisebb felbontás olyan szépen eltünteti a semmibe, hogy csak na ^^" Úgy pedig kifejezetten szarul néz ki jelenleg az oldal. Megoldáson tanakodtam tehát, de mivel semmi egyszerűre és jóra nem jutottam, de szeretem ezt az egész elrendezést, ezért most sajnos nem fogok kedvezni a kisebb felbontással rendelkező látogatóknak, ellenben beteszek ide egy képet, hogy nálam mégis milyen ez az egész (:
Jó oké, ez most nem volt létfontosságú dolog, de én azért úgy éreztem le kell írnom gyaaa. Jobb klikk, kép megjelenítése, vagy húzd a böngészősávba - ez a nagyobb méret elrejtett ősi titkaa.

...és elképzelem, ahogy közöttük fetrengek és végtelenül boldog vagyok, és ha mégis megbánt valami kis semmiség, csak belenyomom a fejem egy puhaságba összeborzolva a bundáját, és addig ölelem amíg minden szomorúságom el nem száll és át nem megy az anyai ösztöneim hisztérikus kitörésébe a megható pillanat ahogy a pandákkal éppen remete éveim töltöm...

Egek, ha normális lehetnék :'D

Ez a nap egy fokkal abszolút jobb volt mint a tegnapi. Bár az a nagy büdös helyzet, hogy 5. órában írtuk a matek tz-t és momentán egészen addig azon kattogtam, de közben meg le se szartam. Szóval idegeskedtem, de tanulni véletlenül sem ültem le. Fuck logic. Itthon sem néztem át, suliban is mintadiákként csak gyors lepingáltam óra előtti utolsó 5 percben a padra a függvények jellemzését (amit kívülről tudok úgy 3 éve, de biztosra menni nem árt, mert ahogy koncentrálok úgyis elfelejtek mindent) meg mentem, ami menthető alapon minden utolsó gondolatom összeszedtem és átolvastam a gyakorlóórát amin egy-egy példafeladatot csináltunk a típusokból. Vagy típusokat a példákból? Hála az égnek, függvény nem volt végül (ami azért para, mert nem vagyok képes normálisan átalakítani a csodálatos algebrai ismereteimmel és akkor aztán 0 pont az egész), de mivel én nagyon ambiciózus módon a szöveges feladatokat meg sem próbáltam megérteni, így a felmérőben az utolsó két feladatom sikeresen egyből 0 pontról indul. Ügyes! Ellenben az első feladat (ami asszem 6 egyenletből állt) kis szerencsével nem is sikerült rosszul (bár az elsőt elbasztam valahol.. pedig megint átnéztem, újraszámoltam, és mégis, imádom, hogy még így sem veszem észre, hogy mégis hol a picsában csúszok). Szóval ez egy izgalmas felmérő volt, remélhetőleg lesz egy hármas, ajj, annyira örülnék (és ilyenkor érzem magam szánalmasnak.. simán négyesnek kéne lennem, csak éppen egy hülye vagyok).
Szóval olyan szinten nyugodt most a lelkem, hogy túléltem már ennyi felmérőt (angol tz; biosz tz; matek tz; fizika röpdoga - az nehéz!; német fordítós izéé; és majd még pénteken másik angol tz és töri tz, aztán cső felmérők, helló hétvége :333).
Főleg azért is örül a lelkem, mert valahogy ez az első nap, hogy nem egy roncs a lelkem ami azt jelenti, hogy tőlem rettentő szokatlan módon tegnap és tegnapelőtt is délutáni alvást kezdeményeztem nagyanyámék kanapéjával (rámozdultam!) meg a saját pihi-puhi ülőizémmel yaay.
Ez a bejegyzés meg kezd egyre nagyobb hülyeség lenni : DDD Nézzétek el nekem kérlek, majd megpróbálkozom máskor valami normálisabbal is, de ahh. Annyira boldoggá tesz, hogy felszabadultnak érzem magam végre. Annyiraaaa.