Igaziból minden egyes nap annyira de annyira akartam írni valamit. Pötyögni aznapi hülyeségeket, mesélni a bolondságainkat, szidni valamelyik élőlényt (mostanság felhúzom magam könnyen bármin) meg ilyesmik és aztán mégse lett ebből semmi.
Először is leszögezném, hogy azért mert úgy éreztem nem tudom normálisan lejegyezni a gondoltaim, és ez most sincs másképp, de egyszerűen imádok ide írogatni, és ez már kell. Kell mint pl az energiaital. Ez is aktuális mert tegnap volt sulis orvosi vizsgálat, és hát igen, idén is csak arra a kérdésre mondtam igent, hogy iszok energiaitalt de már keveset (drog, cigi, és hasonlók mellett, amiket szerencsésen kerülök yay~). Szó se róla, tudom, hogy piszok káros, ezért is álltam le. Tavaly teljesen rákattantam, hetente rengeteget megittam, idén pedig eltökéltem, hogy max alkalmanként egy picit. De ez úgy érzem változni fog, mert a kávét nem szeretem, viszont minden délután kidőlök. Nem bírom, komolyan délutáni alvásaim vannak :'D Pedig este is rendesen alszok, és hát na, ezt nem akarom, egyrészt mert utána rosszabbul érzem magam (kb mint a mosott szar) másrészt meg egy csomó más dolog elől elveszi az időt, és igenis elégnek kell lennie az esti alvásaimnak és punktum. Megpróbálok még kiegyezni a szervezetemmel hátha, de ha sürgősen nem szokik hozzá ehhez az elhatározásomhoz, akkor engedni fogok, és amelyik délután nem jutok korán haza (jelenleg gyakran van ilyen, mert magassarkú a csizmám és abban nem tudok hazamászni, vagy csak halálos kínok árán, és ezért ált. megvárom anyukám aki 5kor ér haza, és vele megyek - tudom, ha a hiúság fájna.. fáj is!!) veszek egy rohadt energiaitalt és felpörgetem magam. Amúgy érdekes észrevételnek tekintem részemről, hogy bezzeg hajnalban simán pörgök :D Lehet ezért vagyok délutánonként álmos, mert a reggeleket simán veszem. Mindegy. Egyik sem jó, ha reggel, ha délután vagyok álmos.
Jajj és izé, ami erről még eszembe jut az tipikusan az a dolog, hogy néha délutánonként mikor ismét sikertelenül próbáltam magam rávenni a tanulásra, és kivagyok arra jutok, hogy mindegy, csak éljem túl. Ezt a napot. A holnapot. És a többit is. Ilyenkor pedig elszörnyedek. Ez annyira hihetetlenül negatív hozzáállás! Nem lehet így élni, hogy jajj csak éljek túl. Élvezni kell minden percet, örülni az életnek, és megélni azokat a fránya napokat, ha néha olyan is az egész, hogy fognál egy tollat és torkon szúrnád magad (szóval mint én fizikán). Hihetetlen, ilyenkor szinte meg kell magam pofoznom (bár ált. csak képletesen :D), hogy te gyökér térj észhez! Aztán eltökélem, hogy igenis jó minden, és nem depizek és gyaaa, aztán másnap mégis ugyanott vagyok. Csodálatos. De mostanság a suli is döcögős (az hármasokat jelent úgy átlagosan) és igen, ezzel én elégedetlen vagyok. Ok nem vagyok egy zseni, és tény, hogy a világ lustáinak titkos szervezetét népesítem (csak azért titkos, mert erről beszélni is lusták vagyunk), de akkor is. Minimum a négyes! De inkább négyes-ötös. A tavalyi átlagomnál NEM lehetek rosszabb. Ez a célom. Ha pedig kell, szétszadizom magam de valahogy CSAKAZÉRTIS összehozom. És kész. Ennyi.