Opps izé, elnézést, hehehhehe, jó oké, tényleg régen voltam .-.

/Közérdekű közlemény: holnap mindenkinek
válaszolok a chatbe! Elnézést a várakoztatásért../

A helyzet sajnos szinte változatlan, kb ez az oka is a kihagyásnak.. Ami pedig a változatlant illeti: szilveszter óta egyszerűen nem találom sem a helyem, sem önmagam.. Szégyenkezve élek, szégyenlem a hülyeségeim, a kinézetem, de főleg azt, hogy az a boldog és pozitív ember, akire mindig olyan büszke voltam, és akinek én feleltem meg még decemberig, az mostanában teljesen elveszett.. Eltűnt.. Hisztis vagyok, depis, rinyálós, unalmas, hülye, és semmi sem akar összejönni. Szinte megváltásként várom a tavaszt, de az meg egyre csak késik.. Az a kedvenc évszakom, és nagyon hiszek benne, hogy ha ideér, akkor végre majd le tudom zárni ezt a szart, ezt a cseszett két hónapot, és le tudom majd húzni a wc-n is az egészet. Csak addig vegetáljak el valahogy..
Egyébként pedig, azt hiszem beteszek nektek pár képet, hogy lássátok miből állnak  napjaim (: Értelmeset megszülni, most, és amúgy sem tudnék, szóval, jelenleg nem fogok erőlködni :D Bocsesz. De ígérem, és tényleg, szent esküt teszek, hogy mostantól ismét rendesen jelentkezem majd! Fusson ki merre lát!

Jajj, amúgy tegnap voltam Pesten a Nemzeti Színházban, Az ember tragédiája előadáson :D Oh Nemzeti, én benned sosem csalódom<3 Amúgy is imádom, mert a jó előadásokon és színészeken kívül, még egy rettentő fontos, az életem nagy részét kitevő tényező (vagyis, tényezők khm*) meglelhető ott: annyi cuki pasi, hogy a szemeim tegnap kis híján belehaltak a folytonos sokkoló látványba! Hogy a pulzusomat meg se említsem..

Omgomgomg, holnap fizika tz, semmit nem értek, az elméletről még fingom sincs, és most is inkább blogolok és animézek, igen! De amúgy nem, mert mindjárt megyek tanulni és kb ezt fogom csapatni egész este. Szerencsére ha már hétvégén nem voltam hajlandó előretanulni, legalább a matekházit megírtam, szóval egyel kevesebb gond. De attól még nem tudom, hogy is lesz ez holnap.. Nagyon kéne a kettes.. Nagyon..
Amúgy a mai napom kimeríteném azzal, hogy elmesélem a találkozásom az ajtófélfával. Először is senki ne próbálja ki otthon, mert szar lesz utána lépcsőzni :D A helyzet az, hogy sietettem, mint mindig, mert mindig késésben vagyok, aztán a nagy sietség közepette, hirtelen szintet váltottam. Amit először éreztem, hogy valami nem oké, mert nem haladok, hanem esek, aztán átéltem ahogy a bokám szépen kicsavarodott, majd azt, hogy lehorzsolva az oldalam már terültem is el. Ezután elkezdtem agyalni, hogy úristen, na most tuti kitörtem a lábam hát ez rohadtul fáj, úristen mi lesz, jesszus a telómat az asztalnál hagytam.. Összeszedve minden lélekjelenlétem és energiám, leküzdve a fájdalmat, elkezdtem kúszni a szoba felé. Megálltam közben egy ágynál és jó 10 perces fetrengés közepette vertem a kezeimmel, és ordítottam, hogy tuti meghalok, tuti :'D Kicsit drasztikus vagyok ha fáj valamim. Valahogy elvonszoltam magam a gépig utána, de a telefonom helyett inkább visszaírtam gyors barátnőmnek, hogy mekkorát estem. De itt még állni se bírtam. Komolyan mondom ha kirabolnának és lelőnének, én utolsó erőmmel akkor is egy "lol"-al felelnék gyors a beszélgetésünkben éppen felhangzott random viccre a segítségkérés helyett. De végül semmi baj nem lett, mert sikerült ráállnom később, sőt leszaladnom a városba is, az egyetlen negatív tényező, hogy nem bírom hajlítani, a lépcsőkön meghalok, és dagad, yeee.
Amúgy akartam írni az elfuserált szerelmi életemről is, ami abból áll, hogy mindenki bepasizik én meg ülök, és ahelyett hogy mesélnék egy randit, vagy esetleg egy csókot, azon hisztizek, hogy ne hogy már Izuki-nak barátnője legyen a Kuroko no Basuke második évadában.. És valahol, ez a legelkeserítőbb dolog az életemet tekintve, hogy van időm ezen aggódni..

Gyaa nincs sok időm mert reggel háromnegyed 7 körül járunk, és ez bőven a "kelj-kelj-kelj; okok, most akkor tea-tea-tea; ezaz, smink-smink-smink; keress zoknit!!!; rendben, gatya.. felső.. hol a felsőm??? ajj anya csak rosszat mosott és vasalt, miért???; teaa ismét, reggeli ha belefér; frufru beszárítás, korrektor; go!" Jelenleg a reggelit hagyom ki hogy írhassak hahahahha.
De tegnap este csak a chatbe tudtam válaszolgatni, ami több mint a semmi de messze kevés :c Ja és ha nem lesz időm, akkor ez a bejegyzés csak délután lesz publikálva, ne csodálkozzon ha valaki felnéz előbb. (Nem, most publikálom, de délután folytatom.)
Sőt, asszem délután is folytatom, mert jelenleg apám húzza az agyam minden szarral (imáádom, hogy a szobámban szar a wifi, és a nappaliban kell gépeznem~~~), így meg nem tudok semleges hangnemet használni, vagy agyalni, mit is akarok, mert kb csak az van bennem, hogy "ÉN MOOOOST KICSINÁLOM". Szóval csak pozitívan :D Kellemes napot mindenkinek! Délután leszek ha!

Ja és apám tényleg elhúzhatna mostmár a picsába. Nagyon.

Nagyon sokkal később úgy este majd fél 7kor

Hát na visszajöttem csak hát igen :D És az a helyzet, hogy szerencsétekre (vagy nem) a fáradtság már úgy eluralkodott az elmémen, hogy kiirtotta a sok hülye gondolatom, amikkel úgy szívesen fárasztom a népet. De azért egy kérdést felteszek, vegyétek házinak: ha levágják valaki fülét (kívül) akkor az nem lesz süket? Vagy csak nehezebben vonzza be a hanghullámokat? Ugye, hogy passz. :'D Egyébként bioszt kéne tanulnom, és zúzok is, csak végignéztem a Code Breaker-t ami óriási fangörcsöket váltott ki, és a végeredmény olyasmi, hogy "Yuuki vegyél feleségül ahhhh *-*", itt haldoklom  földön a gyönyörtől amúgy, kész orgazmus. Vagyis, neeeem, ilyesmiket megfogadtam, hogy nem írok a szexuális frusztráció után, mert kezd az oldal valami furcsa pornó zuggá alakulni lassan owo Meg hát milyen degenerált perverz állatnak tűnhetek (amúgy az is vagyok, de ezen lépjünk túl haha). Ja és Ramboo ha olvasod, akkor SZIÁÁÁ :D Osztom a wifidet!

Szeretem mondogatni, hogy tek-tek-tek-tek-tek-tek(........) ezért is lett ez a csodálatos cím :33 Látszik, hogy fáradok.
De! Van néhány fontos közleményem khmm. Vagyis, hülyeség, pont az, hogy semmi értelmeset nem fogok kiszülni magamból a következőkben, de hajt a késztetés, hogy ma is adjak valami csodálatos eszmefuttatást a világnak, hogy általam legyen több. Jajj, néha úgy érzem, mit bárkinek is a világvége ha itt vagyok én.
Először is egy jövőbeli terv: szeretnék vlogolni. Nem, nem mindig, csak úgy néha, kipróbálnám milyen is az mikor élőszóban megyek az olvasók (vagyis nézők) agyára, és hát igen. Ez valahol ott gyökerezik, hogy imádok pofázni, és pofázok is folyton, néha levegővétel nélkül, és hát na, akkor már akár itt is, vagy ne? Ne, de akkor is! Ha a technika is úgy akarja, ami kérdéses, mert hát az én viszonyom mindig is harcias volt a tudománnyal és annak (akár leghétköznapibb) vívmányaival is, akkor akár össze is jöhet. De passz. Ijesztő a fejem, és a hangom se semmi, szóval..
Aztán mesélnék még a szobámról, mert imáááádom, de egyrészt ez már uncsi, másrészt, mivel úgyis uncsi, ezért kap majd egy külön teljes bejegyzést egy kis összegzéssel hahahahhaha - ilyenkor érzem ám, hogy nem vagyok vicces, szóval még kis hahahahahha.
És akkor itt is a ma. Mivel még ezenkívül a "jajj de depis vagyok mostanában, és kurva rondának érzem magam, és oh, hogy döglenék meg de mégse" téma jut eszembe, amivel inkább békén hagyok mindenkit, és kész, szóval ma. Hát eszem eldobom körülbelül olyan lett ez a délután :D Előtte viszont pszichopata fejekkel ültem végig a sulit, főleg az irodalmat, ahol készültem megfújtani a tanárt, mert csak. Jó oké, rosszul viselem a kis egyest, és igen, csak egy 8 soros kis "gyíkfost" kellett volna megtanulnom (nem szimpi ez az ánekdotáá), úgy 2-3 hét óta, de akkor is. Mindegy, nem izgat, és fú, az irodalom az egyik legszarabb óra a világon - ami elég szomorú, mivel bírom a költőket, és a művészeteket is, olvasni is szeretek, de egyszerűen nem vágom mi értelme a sok esszének, értekező dolgozatnak, műelemzésnek és fogalomnak. Annyira de annyira nem ennek kéne lennie  lényegnek.. (persze, nyilván fontosak, de nem olyan áron, hogy mindenki rühellje az órát) Az iskola háromnegyede lófaszt se olvas, és ahelyett, hogy megpróbálnák valahogy a kedélyeket emelni, inkább féloldalas elemzéseket kell írnunk arról, ami valószínűleg nem is úgy van. Mert aztán az irodalomtanár honnan a f*szból tudná, hogy az a szerencsétlen valószínűleg elmebeteg (nagy többségük az, de így szeretjük őket<3) költő igenis a rohadt mittoménmijéről írt, ahelyett hogy mondjuk csak úgy simán lejegyzett volna valamit. Ez olyan, mikor összeteszek 5 mondatot, ráfogom, hogy vers (ugye költői szabadság, vagy elmegyek dadaistának, egykutya), és megmagyarázom azzal, hogy az egész (bár az uzsonnámról szól) igaziból a rejtett szexuális frusztrációm kifejezésére szolgál. Mert engem CSAKIS a rejtett szexuális frusztrációim vezérelnek. Pontosan.

Kenyér.
Tested vajas, ízed sós,
kéjes, mézes csók!
Lassan kenem, jobbra is, balra is,
egyenletes íz.
Felemelem, rágom, nyelem,
életed áldozd nekem.

Abszolút megjeleníti a szexuális frusztrációm, melyre rengeteg utalást tettem, azzal, hogy érthetetlenül és állművészien próbáltam megfogalmazni, hogy kenek meg egy kenyeret mézzel. Ha.
Szóval délután pia nélkül lerészegedtem annyira, hogy a lányokkal üvöltözős karaoke partyt rendezzünk, aminek a felét random végighörögtem, mert én hörgős énekes akarok lenni újabban, és gyakorlok! Ezzel felháborodásom sikeresen lecsillapodott. A lányok közben csak kicsit mentek szét minden spontán megnyilvánulásomra, ahogy a legcikisebb és legelfeledettebb dalokkal teszteltük a szomszédok, és a környék idegeit. Oh péntek, azért én így szeretlek. Hahahahahhaha.

Mondtam, hogy semmi értelmes se lesz, de ennyire minimálra még én sem számítottam. Elnézést azoktól akiknek ezt látniuk kellett :D Most pedig kikaparom a kontaktlencsét a szememből, mert eskü szétég a pupillám, majd álomra hajtom fejecskémet és fantáziálok sok-sok szép virágos rétről. Lóf*szt, pasikról :D Na itt a szexuális frusztráció! - ha valaki nem jött volna még rá, az egyik kedvenc kifejezésem.

- Honnan tudod, hogy ő nem életed szerelme? Úgy értem, lehet az évek múlásával ő lesz az.
- Nem, ez nem olyasmi, ami idővel fejlődik. Ez olyasmi, ami azonnal megtörténik. És folyik végig rajtad, mint a folyó vize vihar után. Feltölt és kiürít egyszerre. Érzed az egész testeddel... a kezedben, a szívedben, a gyomrodban, a bőrödön. Éreztél már így valaki iránt?
- Igen, azt hiszem.
- Ha gondolkoznod kell ezen, akkor még nem érezted.
- És teljesen biztos vagy benne, hogy egy nap megtalálod?
- Persze. Végül mindenki megtalálja. Csak sose tudhatod, hogy mikor vagy hol.

/Így jártam anyátokkal/

Oh, és nem. Most még csak nem is tetszik senki, nemhogy
szerelmes lennék esetleg :D Csak magát a témát szeretem.