Omgomgomg, holnap fizika tz, semmit nem értek, az elméletről még fingom sincs, és most is inkább blogolok és animézek, igen! De amúgy nem, mert mindjárt megyek tanulni és kb ezt fogom csapatni egész este. Szerencsére ha már hétvégén nem voltam hajlandó előretanulni, legalább a matekházit megírtam, szóval egyel kevesebb gond. De attól még nem tudom, hogy is lesz ez holnap.. Nagyon kéne a kettes.. Nagyon..
Amúgy a mai napom kimeríteném azzal, hogy elmesélem a találkozásom az ajtófélfával. Először is senki ne próbálja ki otthon, mert szar lesz utána lépcsőzni :D A helyzet az, hogy sietettem, mint mindig, mert mindig késésben vagyok, aztán a nagy sietség közepette, hirtelen szintet váltottam. Amit először éreztem, hogy valami nem oké, mert nem haladok, hanem esek, aztán átéltem ahogy a bokám szépen kicsavarodott, majd azt, hogy lehorzsolva az oldalam már terültem is el. Ezután elkezdtem agyalni, hogy úristen, na most tuti kitörtem a lábam hát ez rohadtul fáj, úristen mi lesz, jesszus a telómat az asztalnál hagytam.. Összeszedve minden lélekjelenlétem és energiám, leküzdve a fájdalmat, elkezdtem kúszni a szoba felé. Megálltam közben egy ágynál és jó 10 perces fetrengés közepette vertem a kezeimmel, és ordítottam, hogy tuti meghalok, tuti :'D Kicsit drasztikus vagyok ha fáj valamim. Valahogy elvonszoltam magam a gépig utána, de a telefonom helyett inkább visszaírtam gyors barátnőmnek, hogy mekkorát estem. De itt még állni se bírtam. Komolyan mondom ha kirabolnának és lelőnének, én utolsó erőmmel akkor is egy "lol"-al felelnék gyors a beszélgetésünkben éppen felhangzott random viccre a segítségkérés helyett. De végül semmi baj nem lett, mert sikerült ráállnom később, sőt leszaladnom a városba is, az egyetlen negatív tényező, hogy nem bírom hajlítani, a lépcsőkön meghalok, és dagad, yeee.
Amúgy akartam írni az elfuserált szerelmi életemről is, ami abból áll, hogy mindenki bepasizik én meg ülök, és ahelyett hogy mesélnék egy randit, vagy esetleg egy csókot, azon hisztizek, hogy ne hogy már Izuki-nak barátnője legyen a Kuroko no Basuke második évadában.. És valahol, ez a legelkeserítőbb dolog az életemet tekintve, hogy van időm ezen aggódni..