Szeretem mondogatni, hogy tek-tek-tek-tek-tek-tek(........) ezért is lett ez a csodálatos cím :33 Látszik, hogy fáradok.
De! Van néhány fontos közleményem khmm. Vagyis, hülyeség, pont az, hogy semmi értelmeset nem fogok kiszülni magamból a következőkben, de hajt a késztetés, hogy ma is adjak valami csodálatos eszmefuttatást a világnak, hogy általam legyen több. Jajj, néha úgy érzem, mit bárkinek is a világvége ha itt vagyok én.
Először is egy jövőbeli terv: szeretnék vlogolni. Nem, nem mindig, csak úgy néha, kipróbálnám milyen is az mikor élőszóban megyek az olvasók (vagyis nézők) agyára, és hát igen. Ez valahol ott gyökerezik, hogy imádok pofázni, és pofázok is folyton, néha levegővétel nélkül, és hát na, akkor már akár itt is, vagy ne? Ne, de akkor is! Ha a technika is úgy akarja, ami kérdéses, mert hát az én viszonyom mindig is harcias volt a tudománnyal és annak (akár leghétköznapibb) vívmányaival is, akkor akár össze is jöhet. De passz. Ijesztő a fejem, és a hangom se semmi, szóval..
Aztán mesélnék még a szobámról, mert imáááádom, de egyrészt ez már uncsi, másrészt, mivel úgyis uncsi, ezért kap majd egy külön teljes bejegyzést egy kis összegzéssel hahahahhaha - ilyenkor érzem ám, hogy nem vagyok vicces, szóval még kis hahahahahha.
És akkor itt is a ma. Mivel még ezenkívül a "jajj de depis vagyok mostanában, és kurva rondának érzem magam, és oh, hogy döglenék meg de mégse" téma jut eszembe, amivel inkább békén hagyok mindenkit, és kész, szóval ma. Hát eszem eldobom körülbelül olyan lett ez a délután :D Előtte viszont pszichopata fejekkel ültem végig a sulit, főleg az irodalmat, ahol készültem megfújtani a tanárt, mert csak. Jó oké, rosszul viselem a kis egyest, és igen, csak egy 8 soros kis "gyíkfost" kellett volna megtanulnom (nem szimpi ez az ánekdotáá), úgy 2-3 hét óta, de akkor is. Mindegy, nem izgat, és fú, az irodalom az egyik legszarabb óra a világon - ami elég szomorú, mivel bírom a költőket, és a művészeteket is, olvasni is szeretek, de egyszerűen nem vágom mi értelme a sok esszének, értekező dolgozatnak, műelemzésnek és fogalomnak. Annyira de annyira nem ennek kéne lennie  lényegnek.. (persze, nyilván fontosak, de nem olyan áron, hogy mindenki rühellje az órát) Az iskola háromnegyede lófaszt se olvas, és ahelyett, hogy megpróbálnák valahogy a kedélyeket emelni, inkább féloldalas elemzéseket kell írnunk arról, ami valószínűleg nem is úgy van. Mert aztán az irodalomtanár honnan a f*szból tudná, hogy az a szerencsétlen valószínűleg elmebeteg (nagy többségük az, de így szeretjük őket<3) költő igenis a rohadt mittoménmijéről írt, ahelyett hogy mondjuk csak úgy simán lejegyzett volna valamit. Ez olyan, mikor összeteszek 5 mondatot, ráfogom, hogy vers (ugye költői szabadság, vagy elmegyek dadaistának, egykutya), és megmagyarázom azzal, hogy az egész (bár az uzsonnámról szól) igaziból a rejtett szexuális frusztrációm kifejezésére szolgál. Mert engem CSAKIS a rejtett szexuális frusztrációim vezérelnek. Pontosan.

Kenyér.
Tested vajas, ízed sós,
kéjes, mézes csók!
Lassan kenem, jobbra is, balra is,
egyenletes íz.
Felemelem, rágom, nyelem,
életed áldozd nekem.

Abszolút megjeleníti a szexuális frusztrációm, melyre rengeteg utalást tettem, azzal, hogy érthetetlenül és állművészien próbáltam megfogalmazni, hogy kenek meg egy kenyeret mézzel. Ha.
Szóval délután pia nélkül lerészegedtem annyira, hogy a lányokkal üvöltözős karaoke partyt rendezzünk, aminek a felét random végighörögtem, mert én hörgős énekes akarok lenni újabban, és gyakorlok! Ezzel felháborodásom sikeresen lecsillapodott. A lányok közben csak kicsit mentek szét minden spontán megnyilvánulásomra, ahogy a legcikisebb és legelfeledettebb dalokkal teszteltük a szomszédok, és a környék idegeit. Oh péntek, azért én így szeretlek. Hahahahahhaha.

Mondtam, hogy semmi értelmes se lesz, de ennyire minimálra még én sem számítottam. Elnézést azoktól akiknek ezt látniuk kellett :D Most pedig kikaparom a kontaktlencsét a szememből, mert eskü szétég a pupillám, majd álomra hajtom fejecskémet és fantáziálok sok-sok szép virágos rétről. Lóf*szt, pasikról :D Na itt a szexuális frusztráció! - ha valaki nem jött volna még rá, az egyik kedvenc kifejezésem.