Szóval miközben ezt nyomatom, és az angol tanárnak küldözgetek képeket a barátnőimről (neeem kell semmi rosszra gondolni haha), mert kell az újságcikkemhez, arra gondolok, hogy mennyire sokat kéne tanulnom, de helyette képregény különszámot akarok csinálni, és animézni, és minden bajom van, de igaziból semmi, és jól vagyok, és mindjárt tíz, és SOHA NE DROGOZZÁ' :DD Nem vagyok teljesen beszámítható, de egészen boldog igen, és ez így már elég (persze, még örül a fejem, na majd hétfőn a két órás Csongor és Tünde értekező doga alatt, vagy kedden a mindent eldöntő fizika tz-nél nézzetek rám, ha még nem vetődtem volna addig önszántamból autó elé -> ezt követően csütörtökön földrajz meg pénteken töri, de azokat a kisujjamból kirázom f*ck yeah).

Mi a franc ez az érzés? Minden este eljön, mikor kicsit is leengedem a védelmem.. Említettem az előző bejegyzésben, hogy szeretem ha pörög/zajlik az élet? Tudjátok mi ennek az oka? Az a nagy szomorú helyzet, hogy amint egy percnyi időm is jut egymagamban, minden eszembe jut ami elől menekülök. Egész nap. Két menedékem van csak, az amikor másokkal vagyok, és nincs időm merengeni (bár néha már így is utolér az egész..), vagy mikor este lefekszem és az álomvilágomba átmászok, ahol aztán teljes a védelmem, de mit ér az, ha csak ott vagyok boldog? Miért nem vagyok képes végre kibékülni magammal annyira, hogy legalább tükörbe bírjak nézni? Utálom magam, amitől csak még jobban utálom magam. Valahogy így tudom megfogalmazni. Ha pedig belegondolok, mi is az egész eredete, akkor meg csak ideges leszek, annyira szánalmas.. Amúgy sem bírok erős lenni, nekem sose ment.
Pedig az élet tényleg szép. Nem panaszkodhatok egy valamit kivéve, de arra meg mindig megkapom, hogy nem ér ennyit. De a francba is, szerintem ér, nekem fontos, igenis számít. Ha körbenézek és megkérdezem, mi értelme az életnek? Főként ezt az egy dolgot tudom felhozni.. Összetörök a hiányában. Tudom, ez egy hülyeség.
A legrosszabb viszont az a mélységes magányérzet, ami összeszorítja a belsőm, és ami ellen nincs megoldásom. Azt hinné az ember, hogy ennek legyőzésére csak az kell, hogy kicsit szocializálódjak. De ha beszélgetek másokkal, az nem old meg semmit, és nem is segít.. Arról nem is beszélve, hogy ha rám tör, senkivel sincs kedvem beszélni.. Igénylem valahol, de soha nem keresek fel senkit, maximum egyetlen egy személyt, de vele sem éppen társalgok, csak halandzsákat írogatok, hogy lássa, legalább élek, és lássam, legalább érezzem, hogy ott van, ha egyszer csak mégis megtörnék és szeretnék beszélni. Aztán pedig soha nem mondok semmit, vagy semmi érdemlegeset.. Csak apróságokat, vackokat, értelmetlen kis hülyeségeket, amikkel pillanatnyilag elmenekülhetek. Szóval lényegében semmit. Csak menekülök tovább, vagy megadom magam, attól függ, aznap éppen mennyi akaraterőm van küzdeni. Általában szinte semmi.

Oh annyi de annyi szabadidőm van SE. Vagyis részben mégis, tudja a fene igaziból, hogy akkor most hogyan :D Az a helyzet, hogy pörögnek a napjaim, meg pörgetem is őket rendesen, mert maguktól állnának, amibe meg hajlamos vagyok beleőrülni. A kedvencem inkább az, mikor otthon sem vagyok, és nem csak a családi háborúk miatt (ezek után szoktam reggelente idegbetegen beviharzani az osztályterembe és elregélni ki mekkora hülye baah), hanem mert mikor zajlik az élet, akkor nem gondolok hülyeségekre és kevésbé érzem feleslegesnek a létemet.
Ebből a "felkapottságból" kiindulva azt hiszem jó nyaram lesz, és elég zűrös is, mivel rögtön három célt is kitűztem és fúú. Az első a nyári munka, aminél húzom a szám, mert a pénz az kell, de annyira nem vagyok oda azért, hogy 8 órát üljek 4 héten keresztül a szalag mellett, de hát ez van, ezt kell szeretni.. Másnak sajnos ilyen sem jut, szóval próbálom megbecsülni - amúgy két éve egyszer már voltam, akkor csak 3 hetet, de ha azt túléltem talán ezt is :D Aztán ott van a jogsi, mindenképpen el akarom kezdeni a nyáron, ha törik ha szakad, mondjuk szívem szerint már most, de ugye a meló miatt halasztom :( A harmadik pedig a "keressünk angoltanárt" projekt, hogy elkezdjek gyúrni nyelvből, mert nem bánnám ha később megdobnának egy nyelvvizsgával is, ahhoz meg ugye a tudás sem árthat haha. Mindeközben pedig rengeteget akarok bulizni, bulizni és bulizni (és itt most nem feltétlenül a kifejezett házibulikra gondolok pl, egy jó kis barátnős délutánt is ide sorolok). Jelenlegi életem következő célja így az, hogy túléljek még pár hetet, és a melóban majd délelőttös legyek, hogy utána elmehessek a sátras nyárnyitó valamire(?), mert mi lehet jobb annál, hogy haverokkal ittasan hülyülünk, mint mindezt megtenni a természet lágy ölén, ahol előre érzem, hogy valszeg megöl egy medve (pedig nem is őshonos), vagy csak szimplán én ölöm meg szegényt, mikor meglát majd smink nélkül, mert tuti, hogy nem fogok egy kib*szott rét közepén álló sátorban hajnali délelőtt másnaposan tusvonalakat húzni gyönyörű szemecskéim fölé (micsoda lázadó jellem vagyok, ezt az eltökéltséget!).
Mindenek előtt viszont túlélem ezt a kemény majd két hetet, addig pedig nyugtat a tudat, hogy matekból már lezártak, földrajzból fix az ötösöm, kémiából sokat javítottam, és lényegében már csak egy fizika dogát kell jól megírnom (ne legyen egyes, ne legyen egyes, NE legyen egyes, könyörgöm!), hogy egy normális átlagom is összejöjjön a bizonyítványba~

Ez pedig az új kedvenc animém, mert ki a franc találna rajtam kívül olyan sorozatot, amiben egy pingvinlégy maga a sátán és szart eszik, amúgy meg a különleges képessége, hogy bárkit megszarat (:DDDDDDDDDD el se hiszem ez annyira egy remek ötlet!! nekem miért nem jutott soha eszembe??), miközben bizonygatja arisztokratikus jellemét. Legjobb haverja és ellensége pedig a mindig hasznavehetetlen szexisten(???) aki veszélyes erejével irányíthatja az emberek nemi vágyát is, és specialitása a szexuális zaklatás. Jó fej nyugi. De igaziból az általam szuper szexynek nyilvánított (amúgy rohadt morbid alak) főszereplőre nyáladzom leginkább, aki ijesztőbb mint az összes démonkája együtt véve~ Oh, és a másik főszereplő, a csajszi is szerethető, ami nagyon ritka, szóval hatalmas piros pont!

Oh emberek hát olyan egy osztálykiránduláson voltam így péntek-szombaton, hogy huhujje. Az egész persze úgy kezdődött, hogy mindenki egész kedvetlenül felszállingózott kora hajnali kilenc körül a buszra és hát akkor éljük túl, meg hozzuk ki belőle a legtöbbet és legyen már szép idő~
De azt hiszem a szerencse mellénk pártolt, mert bár nem volt meleg, a napocska megörvendeztetett minket szinte végig, ezzel még szebbé téve az általam amúgy is végtelenségig imádott Balatont és környékét (ehhez hozzátartozik az az aprócska tény is, hogy szinte a komplett gyerekkorom összes nyarát ott töltöttem bátyámmal és unokanővéremmel, és hát ezek ilyen feledhetetlen örök emlékek<3 meg sok-sok hülyeség hahhahha). Szóval ellátogattunk Tihanyba, meg átmentünk kisvasúttal Füredre utána (ejj de szépen néztek rám ahogy spontán integettem mindenfele), mivel az ofőnek sikerült lefizetnie egy ilyen kis idegenvezető hapsit, hogy ne kelljen helyi járatoznunk. Füred után pedig visszatértünk Zánkára (immáron normál méretű vonattal), hogy betetőzzük a napot, és aludjunk mindenféle hülye f*szsággal elszórakozzunk.
Az egész iszonyat jól telt, de az este tetézte be egyértelműen a kiruccanásunkat! Kezdve a balatoni fürdőzéssel, amit egyik évben sem hagyok ki, és mégis mindig megúszom a megfázást nem úgy mint a többiek (muhahahhaha), aztán folytatva azzal, hogy bizonyos fiú osztálytársam asszem megdicsért azzal kapcsolatban, hogy vékony vagyok, ami nem biztos, de inkább hiszem ezt, mert ez a pozitívabb felfogás~ Ezek után jött a kiülős rész, mikor mindenki összeült egy helyre és piálás közben ciki dolgokról dumált, hogy utána mindenféle hülyeség miatt rohangásszunk a sötétben a fák között: Kergettem nyestet. Őrködtem fák között. Dobáltam piás üvegeket kukába az egyik haverommal. Röhögtem ahogy a másik demonstrálja, hogy a pálinkás poharat miért is nem viszi el a víz, és ezzel kettőt is elvesztett a patakban.. Oh és persze bosszút álltam! Még mindig szakadok, pedig nem is akkora dolog, mikor egy harmadik haverom (ez ilyen spanoljunk a fiúkkal est lett így visszagondolva) elkezdett a sövénybe lökdösni, a növényzet viszont felfogott és sikeresen visszatartott az eséstől, de azért megkaptam erre mindenkitől, hogy milyen részeg lehetek. Tehát hirtelen elhatározásra belopakodtam támadóm mögé és egy jól eltalált pillanatban teljes erőből nekimentem, aminek a végén ő is ráesett a sövényre, csak éppen át is rajta. Azért mikor este 12 körül kissé ittasan látsz valakit, akit elnyel egy bokor, az úgy.. Felejthetetlen... A barátnőjével a földön fetrengtünk és sírtunk a  röhögéstől, ennél pedig csak az volt jobb, mikor utána odajött hozzám, hogy nem tudom-e melyik szemét lökte fel (persze, én semmit sem láttam....).
Majd éjfél után a tanárok bezártak minket a szállásra, hogy ne mászkáljunk kint, és maradjunk a szobánkban. Ennek eredményeképpen hajnalban két fiúosztálytársam is megjelent az erkélyeink alatt, mivel ők olyan alacsonyan voltak, hogy ki tudtak mászni, mi meg nem, mert egy 5-6 méter választott el a földtől. Miután mondták, hogy akkor ők most még lazulnak, az egyik hülyeségből azért megpróbált felmászni a falon futó ereszcsatornán. Amiből az lett, hogy fél perccel később beesett a mi erkélyünkre (három szoba és így három erkély volt egymás mellett). Momentán így néztünk rá, ő meg ránk, aztán közölte, hogy így utólag most kurvára be van szarva mert ez nem kicsit volt kamikáze dolog - ezen pedig ismét majd besírtunk. Lent hagyott haverja a másik szobát célozta meg, így a szomszédba érkezett. Viszont lemászni nem tudtak, a folyosón pedig drága tanáraink árgus szemekkel figyeltek.. Így befogadtuk őket egy darabig mint a jó emberek.
Szombaton hazaérve pedig újabb kalandos délutánnak néztem elébe, amiből spontán barátnős est lett, és kiderítettem azt is, hogy drága padtársam pálinkája számomra halálos, szóval teljesen kiütöttem magam valami minimális mennyiséggel is :D Tehát hivatalosan vasárnap estem haza, amit viszont már pihenésre szenteltem.
Egy szó mint száz: ez a hétvége minden pénzt megért!

Na már nagyon itt volt az ideje, hogy újra lejegyezzek valami kis baromságot napjaim menetéből, mivel szokás szerint hanyagolom az életjel adást haha. Ez az amiben talán még én is profi lehetek :D Bár nem, azért a profik még itt is jobbak. Sebaj, akkor legyünk sznobok.
Tegnap például tökéletes alkalmam lett volna kiönteni a lelkem, mert hát péntek, az ember ráér, kedve van salallalalala, na ja, de olyan szinten kettéállt már a fejem, hogy azt én nem kockáztattam be egy posztba. Miután 5. órán az irodalom tanár elkezdett halandzsázni, átragadt rám is, és a nap további részében kevertem a szezont a fazonnal. Volt olyan "figyelj" szavam, hogy "fidzsiii-fisii-figyaall", meg egyéb nyalánkságok, a végén pedig már annak is örültem, hogy tudom én ki vagyok! Egyébként egy fárasztó hetet éltem túl, ami nem tartogatott semmi hűű de extrát, szóval említésre sem méltó, de azért ennek is ellenmegyek. Például írtunk egy matek dogát, és mint mindig (vagyis tavaly is), így év végén sikerült összekaparnom egy ötöst haha - úgy, hogy egy pontot sem vesztettem~ Na ez az ami amúgy szerintem még általánosban sem történt meg velem, de  lényeg, hogy elméletileg végre valahára egy igazi kerek szép kis hármasra állok. Remélhetőleg lesz ez még sokkaaaal jobb is, mert igaziból ez így f*s, de nincs mit tenni, aki hülye matekból, az nem fog négyest kapni. Mindegy, célom, év végére javítani az átlagom, és ez a projekt egész jól halad eddig (pár apróságtól eltekintve).
A lelki világom pedig egy valami. Komolyan, egy valami, én sem értem, azt sem, hogy mi van, vagy miért, vagy mire kéne visszavezetnem, amiről még esetleg sejtésem lehet is, de ha tényleg az az ok, akkor rohadt szánalmas ez az egész. Szóval már nem igazán követem magam :D Ebbe inkább bele se mennék, a lényeg, hogy imádok spontán egyik végletből a másikba esni, és ennyire depis még életemben nem voltam soha, de ebből kiindulva talán később majd életemben nem is leszek soha~ Nagyon tudnám értékelni! Meg, a környezetem is, ahogy nézem.
Szóval itt most véget is vetek ennek a szenvedő izénak és elbúcsúzom tőletek a következő "találkozásig", addig meg húzzuk ki mindannyian, hiszen mindjááárt nyár, és nekem jövőhéten osztálykirándulás, és fú, eléggé várom, meg egyébként is, csak egyenesbe jön már tényleg minden, és akkor talán még örülök is valaminek, és f*ck yeah.

Nem idetartozó utóirat:
Hát, nekem semmi bajom Angelina Jolie-val, de ami jelenleg megy, az röhejes :D Hú, hát micsoda egy szegény ő, hogy le kellett amputálni a melleit.. Amik helyett van szép kis implantátuma(?), szóval igaziból lóf*sz nem látszik az egészből, ergo nem fogom heteken át sajnálni, mert gazdag és állítólag nagyon kis nőietlen így, hogy tök ugyanúgy néz ki mint eddig. Szegényke. Ellenben olvastam egy cikket egy nőről anno, akivel ugyanez történt, csak nem volt több milliója arra, hogy az egészet elrendezze úgy, hogy annak ne lennének látható következményei.. Az a nő tényleg mellek nélkül él, és nincs körülötte semmi felhajtás. Nem úgy mint szegény sztár körül, akinek pont úgy van cicije. Nem azt mondom, szörnyű ez a betegség, senkinek nem kívánom, és természetesen sajnálom én a színésznőt is.. De a felhajtás az felesleges, van aki ezerszer rosszabbul járt, és ezerszer többet veszített, mégsem lett világszenzáció.. Valahogy mégis, sokkal többre tartom ezen a téren. Napi Dóri megmondja, vége.