Fanolja a történelmet, a szoknyákat, a turkálókat, Lana Del Rey-t, a horrort, az alter és underground zenéket, a kortárs költészetet, az egyéb költészetet, haverokkal a jó bulikat, a tumbliját, a vörös rúzst, a gyűrűket, a rendetlenséget, meg minden szart.
Egyébként pedig: dolly; szőke; 20 éves; koffein függő; divatmajom; mély érzésű rinyagép; lelki orgazmusos; cicás néni; kis dög. A teljesség igénye nélkül. Mielőtt belépsz, vedd le kérlek a cipődet, és kortyolj egy kis teát. Köszönöm.
Nem is meséltem még nektek a sátrazásról.. Tudjátok, ami vaddisznók félelmetes felügyelete alatt a pusztaságon kellett volna, hogy legyen, de mi wc-t akartunk, szóval át lett szervezve a kulturáltabb városszélre, a vadon enyhe de jellegzetes jellegével. Éljen a közbiztonság! Amúgy csak röviden megragadom a lényeget: nem, még mindig nem szeretem a whisky-t, colával sem, ebben most már halál biztos vagyok. Annyi sör volt, mint égen a csillag, bár lehet, hogy ez is csak egy költői túlzás, de nem szenvedtünk hiányt. Olyan örökké emlékezetes, kedves és szívmelengető pillanatokkal teltünk el, mint mikor sörtől ittasan egy kutyussal a kezemben üldöztem a legjobb barátnőm szívszerelmét. Ő meg szaladt előlem, és rendes volt, mert egyrészt hagyta, hogy kergessem azzal a zsebcirkáló vérebbel, másrészt nem is vetette be minden erejét, és az én sebességemre lassított, ami pia nélkül is jóval az övé alatt marad, hát még dülöngélve, miközben egyszerre kell koncentrálnom egy ebre meg a hajamra és még az idióta röhögésemre is a lábaim sorba rakosgatása közben. Cseszett hős vagyok! F*ck yeah. (és a kutya is túlélte csodával határos módon) A közepe felé meg leöntöttem az új cipőmet colával.. (majd az este folyamán még sörrel, vodkával, naranccsal, vízzel, whiskyvel, pezsgővel és minden létező itallal, valamint ezek keverékével - nekem nem szabad semmit sem a kezembe adni ilyenkor .-. de legalább felavattam) Erre kértem vizet, amivel aztán nyakon borítottak, pedig tiszta lassítottan menekültem. Aztán ezután én is nyakon öntöttem mindenkit vele, mert megengedték és csak utána kezdtek lázongani 10 perccel, hogy ez nekem miért jó :DD Aztán még párszor visszakaptam, majd bódultan elcsendesültünk, és lazulgattunk. Ez így nagyon vázlatosan az egész, mindenesetre én élveztem~
A héten meg délutános szakban melóztam, ezért se nagyon írtam, a délelőttjeim kómásan teltek, este tízkor meg már hisztérika és anti beszámítható állapotba kerültem mindig. Jó hír, hogy jövőhéten ez a dráma folytatódik, ismét délutáni szakot viszek, de sebaj, én elvagyok, legalább nem alszom rá a szerelő bigyuszokra, mint mikor hajnali hatra bent kell már ülnöm. Épp ezért valószínűleg most se leszek aktívabb, de na, ti ezt már megszoktátok nem igaz? Azért köszönöm a figyelmet, megtisztelő, számomra érthetetlen de ugyanakkor rendkívüli módon hízelgő is. Aztaa milyen szavakat nem ismerek.
Emberek! Én nem érzem a seggem!! Jó, azért egyelőre még igen, de valahol pont ez a baj. Hogy mi ennek az oka? Senki semmi rosszra ne gondoljon, nemes egyszerűséggel a fél napomat biciklin töltöttem, és ez okozza a jelenlegi ülésképtelen helyzetet (de legalább ülősztrájkot pont nem terveztem a hétvégére~). Ez amúgy úgy jöhetett össze, hogy én, aki rühellek minden sportot a Holdig és vissza, a biciklit valahogy mégis kedvelem. Ebből adódóan boldogan választottam a suli által szervezett túrát ahelyett, hogy utolsó nap bent üljek a termekben és ne csináljak semmit (vagy még rosszabb, ne adj Isten részt vegyek a suli által szervezett "szupcsikaa" programokban... blöá). Amúgy is rám fér a mozgás :D
Na ja, de ez 50 kilométeresre tervezett (többnyire útnak nem nevezhető, sárból - gödrökből - kavicsokból - kövekből - csalánból - ágakból megalkotott ösvénykéken) haladó kis kiruccanásnak indult. Az is lett. Ellenben nem haltam meg, sőt, kifejezetten jól bírtam, és emiatt most büszkén ülök - párdon, azt még nem tudok, szóval a bicikli gondolatát is elkerülve örömködök, a gép előtt fetrengve hahaha. Igaziból nagyon is jól sikerült az egész, és rettentően élveztem, ugyanakkor meghazudtoltam mindenkit, aki "biztatott", hogy úgyse bírom majd -> külön köszönet anyámnak, aki anno azzal fogadott mikor közöltem vele a szándékaim, hogy: Dóri, te összepisálod majd magad ezen. Szóval, a szeretet az megvan~
Végső soron pedig, ismételten meghazudtolva mindent, hazaérve nem az ágyba estem, hanem gyorsan összekaptam magam, és levonultam a városba drága Dorinával, aminek a vége fetrengés lett fűben mindenféle édesség és nasi zabálással egybekötve (micsoda hasznos időtöltések!), na meg spontán pusziszkodás (??? WTF!) ami még most is sokkol, de nem volt rossz.. :D Mármint, akitől kaptam, meg maga a gesztus se.
A nyári szünet pedig nekem még csúszik, mert hétfőn már kezdek is a diákmelóban reggel hatkor (OMGOMGOMG az korán van - elmés megállapítás tőlem). De! Lesz pénzem. Muhahahahha. Ez pedig kárpótol, de azért nem bánnám, ha szurkolnátok - magamat ismerve, nem lesz egyszerű meneet.
Emberek, sajnálom, hogy mostanában elhanyagoltam az oldalt :cc Jelenleg tényleg önhibámon kívül.. Vagyis részben.. Az a helyzet, hogy nehezen jutok a "jó" géphez, mivel drága bátyám hazaköltözött az albérletből, hogy pihenhessen az egyetemi napjai után (naa, azért szeretlek tesó, ha kiderülne, hogy sunyi módon olvasgatod a blogom, mert kinézem belőled hahaha). Így én a fos bájos édes szuper mega giga király laptophoz szorultam, ami ráadásul a nappaliban van, hogy mindenki megszemlélhesse a rohadtul magánügy eszmefuttatásaim (hogy anyukám idézzem: persze a fél világ láthatja, én meg nem?!), szóval ja. Onnan nem írok, vagy csak néha.. Mikor meg írnék, és nincs otthon senki szall duplán írnék, és már úgy megyek haza a rohadt nagy dombon is a suliból, hogy írok, akkor persze, hogy az apám otthon ül mégis :D Imádom. Nem. Mégse. De a mi kapcsolatunk mostanában amúgy is vállalhatatlan. A napjaim érdekesek. De megmutatok nektek egy gondolatmenetet, ami a sok hülyeség közül az egyik, csak, hogy lássátok, milyen "szörnyűségeket" élek át a fejemben. Na van egy haverom. Haverom? Igen, itt kezdődik az egész. Szóval ő egy srác, akit igaziból már k*rva nagyooon sok ideje ismerek, és ebből a 10 évből nagyrészt végül is vállalható kapcsolatban álltam vele, többször is haveri szinten. Jelenleg újra "jóban" vagyunk. De mint már mondtam ez a kérdés.. Előzőleg tudni kell rólam, hogy k*rvára nem vagyok kompatibilis egyetlenegy hímnemű egyeddel sem, valahogy taszító erőt váltok ki köztük és magam között haha. A kapcsolatunk eddig meg olyan volt, hogy ilyen.. Baráti se veled se nélküled? Na jó, ez hülyén hangzott :D Szóval vagy jóba voltunk, vagy nagyon bunkóztunk. Főleg ő én meg vissza, vagy tudat alatt én kezdtem, de ő meg folytatta, és akkor én vissza, szóval tök jó~ Tehát jelenleg egy csomót agyalok azon, hogy akkor mi jóba vagyunk-e vagy sem. Teszem azt néha most is normális, és olyankor beszélgetni is lehet vele, meg minden, néha meg.. Bhaww. Mondjuk ha kevesebben vagyunk, akkor jobb a helyzet, de olyankor is tud nagyon nagy szemét lenni. Szóval összegezve a legnagyobb problémám, hogy azon gondolkodok, hogy ő tényleg a haverom-e. Hát ja. Dóri napjai. Királyság vagyok!!
Jelenleg azért is írok keveset, mert átlagban ilyen és ennél még nagyobb f*szságokkal küzdöm, és higgyétek el, ti ezt nem akarjátok velem együtt átélni a blogomon keresztül, vagy olvasni.. Jobb lesz nektek nélküle. Sok felesleges hülyeséég~ De majd igyekszem azért néha megnyílni, és esetleg normálisan leírni a problémáim. Amiknek 80% része, tuti, hogy fiúkról szól. Mert zavart érzek az erőben velük kapcsolatban. Ja nem, csak evolúciósan menekülnek előlem :D (mondjuk.. jobban is teszik muhahahahhaha).
AJÁNLOM AZ OLDALT
