Macklemore megérkezett a lapra ♥

Hihetetlen, milyen gyorsan megváltozhatnak egyes dolgok. Erre akkor jöttem rá, mikor ma meló közben az egyik barátnőm éppen megírta nekem a legfrissebb "híreket", bennem pedig 5 perc alatt értékelődött át körülbelül félév - sebaj, jobb később észhez térni, mint soha.
Mondjuk naiv módon én mindig úgy képzeltem, hogy ha léteznek is "rossz fiúk", az inkább csak ilyen amcsi tinifilmes baromság, és esélytelen ebben az unalmas kisvárosban, vagy még inkább, az én unalmas kis életemben, hogy megismerek akárcsak egyet is. Ehhez képest majd fellöktem, úgy estem bele (átvitt értelem) pont az egyikbe. Naja, elmúlt időszakom elkeserítője az a tény volt, hogy ami könnyen jött, könnyen ment, és elég hamar lekoptatott, persze csak miután én már teljesen elbódultam a rózsaszín ködtől :D Tudjátok mi történt ezután? Pár szép pillanat emlékét jól megfizettem a saját hülyeségemből. Az első reakciómkor még meg is védtem, hogy jajj hát én voltam a hülye, a ribi, meg minden más, meg, hogy ő azért rendi volt, és hogy is utálhatnám, főleg mikor utálhatom helyette magam, mert ez az egész csakis az én hibámból történhetett meg, mert ocsmány vagyok meg szerencsétlen meg stb.. Szóval mély önutálatba taszítottam a lelkem, közben meg egyre inkább rájöttem, hogy hoppá, azért mégiscsak minimum kettőn áll a vásár. De akkor meg már mindegy volt, eléggé padlóra kerültem - mondjuk abszolút önhülyeségből, ő max a kezdő löketet adta meg. A legszomorúbb mégis az volt az egészben, hogy tényleg nem tudtam utálni.. Pedig így visszanézve, azért.. Na, és akkor a mai hírekkor jöttem rá, hogy mekkora barom vagyok. Végig ment nálam ez a szenvedősdi, úgy éreztem magam mint valami selejt, mert magamban kerestem minden hibát. Ehhez képest most felelevenítődött az egész, persze pár körülmény és részlet eltért, de lényegében ugyanazon a seggfej módon megoldott mindent.
Na és ekkor tudatosult bennem, hogy én is mekkora egy hülye vagyok :D Rá vezettem vissza minden szomorúságom, őt jelöltem meg kezdő oknak, és képes voltam miatta megutálni magam, rá meg max kicsit fújni, de összességében még mindig csak epekedve figyelni. Hát lol. A tanulság? Az megvan bőven. Egy embernek sem szabad hagyni, hogy elhitesse veled, hogy szar vagy. Főleg azért nem, mert ha az is lennék, nem olyan okok miatt amiket ő egyáltalán ismerhetne. Ezek után meg nem tudom ki a gázabb, de én biztosra veszem, hogy sokkal boldogabb leszek :D Ő meg folytathatja a kis mellékes "szórakozásait", mert gondolom ez nála már ilyen bevett hobbi lehet. Aztán nem izgat, az ő dolga. Csak jól esett kiírni magamból ezeket haha.

Oh, és ezt azért ide tettem, mert az az elvem, hogy blogot nem azért vezet az ember, hogy bárkit szidjon, és most ha nagyon enyhén is, de én megtettem, szall dugsodom magam elől is.. :DD