Nem is meséltem még nektek a sátrazásról.. Tudjátok, ami vaddisznók félelmetes felügyelete alatt a pusztaságon kellett volna, hogy legyen, de mi wc-t akartunk, szóval át lett szervezve a kulturáltabb városszélre, a vadon enyhe de jellegzetes jellegével. Éljen a közbiztonság! Amúgy csak röviden megragadom a lényeget: nem, még mindig nem szeretem a whisky-t, colával sem, ebben most már halál biztos vagyok. Annyi sör volt, mint égen a csillag, bár lehet, hogy ez is csak egy költői túlzás, de nem szenvedtünk hiányt. Olyan örökké emlékezetes, kedves és szívmelengető pillanatokkal teltünk el, mint mikor sörtől ittasan egy kutyussal a kezemben üldöztem a legjobb barátnőm szívszerelmét. Ő meg szaladt előlem, és rendes volt, mert egyrészt hagyta, hogy kergessem azzal a zsebcirkáló vérebbel, másrészt nem is vetette be minden erejét, és az én sebességemre lassított, ami pia nélkül is jóval az övé alatt marad, hát még dülöngélve, miközben egyszerre kell koncentrálnom egy ebre meg a hajamra és még az idióta röhögésemre is a lábaim sorba rakosgatása közben. Cseszett hős vagyok! F*ck yeah. (és a kutya is túlélte csodával határos módon) A közepe felé meg leöntöttem az új cipőmet colával.. (majd az este folyamán még sörrel, vodkával, naranccsal, vízzel, whiskyvel, pezsgővel és minden létező itallal, valamint ezek keverékével - nekem nem szabad semmit sem a kezembe adni ilyenkor .-. de legalább felavattam) Erre kértem vizet, amivel aztán nyakon borítottak, pedig tiszta lassítottan menekültem. Aztán ezután én is nyakon öntöttem mindenkit vele, mert megengedték és csak utána kezdtek lázongani 10 perccel, hogy ez nekem miért jó :DD Aztán még párszor visszakaptam, majd bódultan elcsendesültünk, és lazulgattunk. Ez így nagyon vázlatosan az egész, mindenesetre én élveztem~
A héten meg délutános szakban melóztam, ezért se nagyon írtam, a délelőttjeim kómásan teltek, este tízkor meg már hisztérika és anti beszámítható állapotba kerültem mindig. Jó hír, hogy jövőhéten ez a dráma folytatódik, ismét délutáni szakot viszek, de sebaj, én elvagyok, legalább nem alszom rá a szerelő bigyuszokra, mint mikor hajnali hatra bent kell már ülnöm. Épp ezért valószínűleg most se leszek aktívabb, de na, ti ezt már megszoktátok nem igaz? Azért köszönöm a figyelmet, megtisztelő, számomra érthetetlen de ugyanakkor rendkívüli módon hízelgő is. Aztaa milyen szavakat nem ismerek.