Emberek, sajnálom, hogy mostanában elhanyagoltam az oldalt :cc Jelenleg tényleg önhibámon kívül.. Vagyis részben.. Az a helyzet, hogy nehezen jutok a "jó" géphez, mivel drága bátyám hazaköltözött az albérletből, hogy pihenhessen az egyetemi napjai után (naa, azért szeretlek tesó, ha kiderülne, hogy sunyi módon olvasgatod a blogom, mert kinézem belőled hahaha). Így én a fos bájos édes szuper mega giga király laptophoz szorultam, ami ráadásul a nappaliban van, hogy mindenki megszemlélhesse a rohadtul magánügy eszmefuttatásaim (hogy anyukám idézzem: persze a fél világ láthatja, én meg nem?!), szóval ja. Onnan nem írok, vagy csak néha.. Mikor meg írnék, és nincs otthon senki szall duplán írnék, és már úgy megyek haza a rohadt nagy dombon is a suliból, hogy írok, akkor persze, hogy az apám otthon ül mégis :D Imádom. Nem. Mégse. De a mi kapcsolatunk mostanában amúgy is vállalhatatlan.
A napjaim érdekesek. De megmutatok nektek egy gondolatmenetet, ami a sok hülyeség közül az egyik, csak, hogy lássátok, milyen "szörnyűségeket" élek át a fejemben. Na van egy haverom. Haverom? Igen, itt kezdődik az egész. Szóval ő egy srác, akit igaziból már k*rva nagyooon sok ideje ismerek, és ebből a 10 évből nagyrészt végül is vállalható kapcsolatban álltam vele, többször is haveri szinten. Jelenleg újra "jóban" vagyunk. De mint már mondtam ez a kérdés.. Előzőleg tudni kell rólam, hogy k*rvára nem vagyok kompatibilis egyetlenegy hímnemű egyeddel sem, valahogy taszító erőt váltok ki köztük és magam között haha. A kapcsolatunk eddig meg olyan volt, hogy ilyen.. Baráti se veled se nélküled? Na jó, ez hülyén hangzott :D Szóval vagy jóba voltunk, vagy nagyon bunkóztunk. Főleg ő én meg vissza, vagy tudat alatt én kezdtem, de ő meg folytatta, és akkor én vissza, szóval tök jó~ Tehát jelenleg egy csomót agyalok azon, hogy akkor mi jóba vagyunk-e vagy sem. Teszem azt néha most is normális, és olyankor beszélgetni is lehet vele, meg minden, néha meg.. Bhaww. Mondjuk ha kevesebben vagyunk, akkor jobb a helyzet, de olyankor is tud nagyon nagy szemét lenni. Szóval összegezve a legnagyobb problémám, hogy azon gondolkodok, hogy ő tényleg a haverom-e. Hát ja. Dóri napjai. Királyság vagyok!!
Jelenleg azért is írok keveset, mert átlagban ilyen és ennél még nagyobb f*szságokkal küzdöm, és higgyétek el, ti ezt nem akarjátok velem együtt átélni a blogomon keresztül, vagy olvasni.. Jobb lesz nektek nélküle. Sok felesleges hülyeséég~ De majd igyekszem azért néha megnyílni, és esetleg normálisan leírni a problémáim. Amiknek 80% része, tuti, hogy fiúkról szól. Mert zavart érzek az erőben velük kapcsolatban. Ja nem, csak evolúciósan menekülnek előlem :D (mondjuk.. jobban is teszik muhahahahhaha).