Eurovision-ról megjegyzem mindenek előtt, hogy bunda. Nem mondom, én nem rajongok Kati-ért, és a dala se tetszik, de a többi országot szinte leénekelte :D Éppen ezért elég cinkes, hogy azok nyertek akikre sokak szerint csak az olajukért szavaztak.. Ezvan. Amúgyis haverságra ment az egész. Lol, ez a világunk. Jajj de negatív vagyok ma oO
Ááá. Elegem van. Mindig valamivel annyira mélyre húznak.. Pedig olyan jó kedvem van többnyire,. Aztán kiderül, hogy megint csak valami szar voltam. Miért nem lehet békén hagyni? >.< Nyú. Ezért utálom az életet: boldog vagy, örülsz, vidáman élsz, hopp lebasznak a mélybe. Szörnyű. Mindegy, térjünk vissza a szebb eseményekre amikor még hiper-szuper boldogság járta át minden testrészem, és a hülyeség sprintelve robbant ki testemből. Ejj-ejj..
Szóval. A mai óráim unalmasak voltak, és nem figyeltem rajtuk. Ugyan minek? Szinte vége az évnek, a bizim majdnem tuti, és az se zavar, hogy idén messze a legrosszabb lesz mindenből. Ez van, a vizsgáim jók lettek, mosom kezeim. Mikor elértünk az utolsó előtti órához, én már azt hittem meghalok. De mégse, ennek pedig egyik oka, hogy a padtársammal végig játszottunk :D A másik pedig, hogy mikor már abba is belefáradtam, hátrafordultam barátnőimhez, előpakoltam a smink cuccaim, és elkezdtünk rúzs tornyot építeni. Nagyon értelmes elfoglaltság, de igencsak szórakoztató, meglepően. Ezt letudtuk óra végéig, és negyedóra kínkeserves, izzadságos keménykedés után, az összes ajakfényt és rúzst egymásra helyeztük, és megépítettük a saját magas emlékművünket. De a fiúk nem hagyhatták, hogy sokáig éljenek eme feminista jelkép árnyékában, és b 5 perc alatt a harmadik dobással lebaszták valamilyen toll segítségével. A nekem csatája (Y) Ezek után röhögve vettük tudomásul, hogy kicsengettek.
Következő óránk hihetetlenül sikerült: felvilágosító órát tartottak. Nem commentelem, de elvoltunk a lányokkal ;) Ami viccesebb és megmaradt, az az, hogy beszélgettek arról, milyen nehéz ismerkedni manapság. Erre barátnőm kifejtette, hogy udvarlásunk kimutatására ott a facebook :D Lájkolás, bökés, chat és máris valaki friss kapcsolatra teheti az állapotát, amivel persze tök menő is lesz egyben. Micsoda vilááág. Tehát körülbelül ennyiből állt a napunk, és rengeteg röhögésből, jókedvből, és egy jó kis könyvötletből amit el is kezdtem írogatni.

Olyan furcsa.. Szinte már élveztem a vizsgák miatt nyavalyogni ha jobban belegondolok.. Az legalább hajtott, volt egy célom, jól átmenni, és hasonlók :) Most viszont.. Furcsa, mert nincs semmi. Tanulni kéne mint mindig, de szerintem nem nagy titok ha azt mondom, nem fogok :D Vagyis sokat biztos nem, éppenhogycsak. Valahogy az egész dolog, hogy még suliba menjek és tanuljak, mikor már semmi értelme totál kiakaszt. Az iskolában még mindig csak egy jó dolog van: a barátok. Legalább őket látom addig is :) Na meg az osztálykirándulást is várom :D Ha más nem annyit elmondhatok, tényleg jól kijövünk az esetek nagy részében, és a hangulat is igencsak kellemes :)
A mai napom? Nos kb ennyiből állt. Mentem a suliba, támasztottam a fejem az értelmetlen órákon, földrajzon még be is aludtam .__. Majd pedig elindultam haza. Ehh izgi :D Itthon eszembe jutott, hogy nincs kulcsom, az ajtók meg zárva, mondom klafa. Aztán mégis bejutottam mákomra, de már szinte kétségbeestem. Utána a kórházba indultunk: mondták, hogy egy hét és kiszedik a varratokat, mert nekem olyanok is vannak :D Kis sebészeti beavatkozásom volt pénteken ehh.. De túléltem, bár nagyon féltem anno. Csak fürödni nehéz így, na meg hosszú idő. Mást ma nem szerettem volna írni, mert csak egy ilyen kis összegzőt terveztem :) Mennek nagyban a lelki eseményeim is, de azokat ne ide írom ki, mert ahhoz bonyolultak, és persze személyesek.. Mily meglepő ;)

 Nem is tudtad? Ha valaki megjelenik az álmaidban, az azt jelenti, hogy az illető annyira vágyik arra, hogy veled legyen, hogy kilép a testéből és egyenesen a te álmodba repül.

Ez megmagyaráz pár dolgot.. :)

Így 4 órára pont el is készűltem :D Nos most ez így sikerült, untam a sötét színeket, többet nem fűznék hozzá :):) Vocalodi Megurine Luka *.*

Ohélóóóó~ Először is tartozom egy magyarázattal :) Ugyan említettem, hogy valószínűleg nem leszek a kövi napokban, mégis, úgy érzem itt az ideje, hogy kicsit írjak akkor az ürügyemről is, vagyis a vizsgákról :) 
Nos tudniillik, elővettem rejtett erőimet és tényleg nekiálltam keményen tanulni és a tételeket nyomatni :D Általában egy lusta dög vagyok, ezt nagyon sokan tudják. de most eltökéltem magam, és főleg nem akartam megbukni. Így hát ahogy nőtt a tudásom, egyre jobban paráztam is. Anyukámék már alig bírták, egyfolytában hisztiztem, hogy így bukok meg, úgy bukok meg és így tovább.. Majd eljött a hétfő. Reggel 9 a halálom  napja, első voltam németből. Azelőtti este, és addig végig csütörtöktől próbáltam ezeket a tételeket a fejembe verni: de sajnos kettőre így se maradt energiám :/ Tudtam mi lesz, kifogom húzni azt amelyiket nem tudtam. A tanár megjött, és mondta, hogy akkor 4en mehetünk is be. Követtük, némán és izgulva. leültek az asztalhoz, és nekünk húznunk kellett a borítékból. Nem láttuk melyik az, milyen tétel, hányas számú, semmi. Találomra belenyúltam, mondom kihúzom a 3. borítékot a sorból hátha a 3as tétel lesz amit annyira szerettem volna. Magamhoz emeltem a fehér lapot és belenyúltam: kihúztam a cetlit, széthajtottam, majd megpillantottam a címet rajta. 6. Der Tagesablauf. Először riadalom járta át a testemet, mondom ez nem a család tétel. Az első apró sokk után megnyugodtam: ugyan nem számítottam egyáltalán rá, hogy pont ezt húzom, arra jutottam ebből a kettes biztosan meglesz. leültem hát és elkezdtem jegyzetelni, hogy mire én jövök legyen mibe belenéznem. Hívtak, de még nem voltam készen, barátnőm viszont felajánlotta, hogy kimegy előttem. Lefelelt igencsak ügyesen, majd én jöttem. Addigra megvoltam a vázlattal, magabiztosan kiültem és&#160;elmondtam szépen a 0. tételt, ami kötelező volt, és egy bemutatkozásból állt. Tökéletesen ment. Ezek után jött a 6. tétel. Volt ahova csak  betippeltem mondatokat, volt amiben biztos voltam. Elkezdtem, hogy hát akkor lesz ami lesz, a némettanár úgyis rendes :) Könnyen végigmentem rajta, és tökéletesen békéssé vált a lelkem közben. Majd kimentem. Mikor még ketten lefeleltek behívtak, hogy elmondják a jegyet. A "pofám leszakadt" szinte mikor megtudtam, hogy megkaptam az ötöst!! Azt az örömet el se tudjátok képzelni.
De hiába nyugodott meg a lelkem fele, tudtam, hogy holnap (vagyis kedden) történelem vár rám. hazamentem hát és nekiültem azokat a tételeket tanulni. 3 kivételével már mind ment: azt a hármat megtanultam szépen, majd a többivel együtt vagy 3x 4x átolvasgattam újra és újra és újra.. Reggel is korán keltem, ismét olvasgattam, mert nagyon féltem. Tudniillik elég kemény a töri tanárunk, rendes is tud lenni, de nagyon kemény. Majd elindultam az iskolába fél 9kor.  Háromnegyedre, amikorra is kiírtak bent voltam. Kiderült, hogy csúszott a dolog, még van egy kis időm mire én jövök. Ennél szörnyűbben ritkán éreztem magam, mint azokban a percekben mikor arra vártam, hogy sorra kerüljek. Eközben kiderült, hogy az osztályból eddig mindenkit meghúztak töriből. Erre persze pánik tőrt ki. hamarosan sokan megérkeztek, az egész tényleg teljesen kizökkent a megadott időből. Egy óra múlva jöttem ki a felelésből, szóval kb. 3/4 órát a semmiért voltam bent. de nm zavart, mert a hangulat a pánikon kívül egész kellemes lett (: Mikor bementem próbáltam optimista lenni: elvégre tanultam. Tanultam és bíztam benne, hogy ez megtérül, meg a szerencsémben. Amikor beléptem egyből húzhattam tételt. Nem sorban voltak, hanem összevissza, és én kikaptam a közepéből egy zöld cetlit. Megfordítottam és imádkoztam: eszméletlen boldogság járta át a testem amikor megláttam az egyik olyan tétel címét a lapon, amit húzni szerettem volna - Nácizmus Németországban. Egy halk sikoly is elhagyta a torkom, majd a helyemre mentem, és elkezdtem vázlatozni. Könnyen ment mert nem pánikoltam vagy ilyesmi. közben jó tanuló osztálytársam felelt: amit mondott többségben tudtam volna én is, megkapta az ötöst. Ezek után még egy osztálytársam jött, ő neki kevésbé ment. Majd én: nyugodtan mentem ki és ültem le a padra. Elmondtam mit húztam, hogy mikről szeretnék beszélni majd belekezdtem. Volt pár rész ahol a fogalmazásom rossz volt, abba mindig belebukok. De többnyire jól ment. Azt hittem mindig is, hogy csak négyest kaphatok majd, de aztán közölték velem: ügyesen felkészültem, megvan az ötös. Nagyon megörültem, és kimentem. Még ott ültem egy másfél órát, mert megvártam barátnőmet is aki utolsó előttinek lett kiírva. Majd együtt hagytuk el az iskolát, boldogan, abban a tudatban: mindketten levizsgáztunk, és innentől már csak a jól megérdemelt pihenés vár rááánk~ (: