Fanolja a történelmet, a szoknyákat, a turkálókat, Lana Del Rey-t, a horrort, az alter és underground zenéket, a kortárs költészetet, az egyéb költészetet, haverokkal a jó bulikat, a tumbliját, a vörös rúzst, a gyűrűket, a rendetlenséget, meg minden szart.
Egyébként pedig: dolly; szőke; 20 éves; koffein függő; divatmajom; mély érzésű rinyagép; lelki orgazmusos; cicás néni; kis dög. A teljesség igénye nélkül. Mielőtt belépsz, vedd le kérlek a cipődet, és kortyolj egy kis teát. Köszönöm.
Eurovision-ról megjegyzem mindenek előtt, hogy bunda. Nem mondom, én nem rajongok Kati-ért, és a dala se tetszik, de a többi országot szinte leénekelte :D Éppen ezért elég cinkes, hogy azok nyertek akikre sokak szerint csak az olajukért szavaztak.. Ezvan. Amúgyis haverságra ment az egész. Lol, ez a világunk. Jajj de negatív vagyok ma oO
Ááá. Elegem van. Mindig valamivel annyira mélyre húznak.. Pedig olyan jó kedvem van többnyire,. Aztán kiderül, hogy megint csak valami szar voltam. Miért nem lehet békén hagyni? >.< Nyú. Ezért utálom az életet: boldog vagy, örülsz, vidáman élsz, hopp lebasznak a mélybe. Szörnyű. Mindegy, térjünk vissza a szebb eseményekre amikor még hiper-szuper boldogság járta át minden testrészem, és a hülyeség sprintelve robbant ki testemből. Ejj-ejj..
Szóval. A mai óráim unalmasak voltak, és nem figyeltem rajtuk. Ugyan minek? Szinte vége az évnek, a bizim majdnem tuti, és az se zavar, hogy idén messze a legrosszabb lesz mindenből. Ez van, a vizsgáim jók lettek, mosom kezeim. Mikor elértünk az utolsó előtti órához, én már azt hittem meghalok. De mégse, ennek pedig egyik oka, hogy a padtársammal végig játszottunk :D A másik pedig, hogy mikor már abba is belefáradtam, hátrafordultam barátnőimhez, előpakoltam a smink cuccaim, és elkezdtünk rúzs tornyot építeni. Nagyon értelmes elfoglaltság, de igencsak szórakoztató, meglepően. Ezt letudtuk óra végéig, és negyedóra kínkeserves, izzadságos keménykedés után, az összes ajakfényt és rúzst egymásra helyeztük, és megépítettük a saját magas emlékművünket. De a fiúk nem hagyhatták, hogy sokáig éljenek eme feminista jelkép árnyékában, és b 5 perc alatt a harmadik dobással lebaszták valamilyen toll segítségével. A nekem csatája (Y) Ezek után röhögve vettük tudomásul, hogy kicsengettek.
Következő óránk hihetetlenül sikerült: felvilágosító órát tartottak. Nem commentelem, de elvoltunk a lányokkal ;) Ami viccesebb és megmaradt, az az, hogy beszélgettek arról, milyen nehéz ismerkedni manapság. Erre barátnőm kifejtette, hogy udvarlásunk kimutatására ott a facebook :D Lájkolás, bökés, chat és máris valaki friss kapcsolatra teheti az állapotát, amivel persze tök menő is lesz egyben. Micsoda vilááág. Tehát körülbelül ennyiből állt a napunk, és rengeteg röhögésből, jókedvből, és egy jó kis könyvötletből amit el is kezdtem írogatni.