Ohélóóóó~ Először is tartozom egy magyarázattal :) Ugyan említettem, hogy valószínűleg nem leszek a kövi napokban, mégis, úgy érzem itt az ideje, hogy kicsit írjak akkor az ürügyemről is, vagyis a vizsgákról :) 
Nos tudniillik, elővettem rejtett erőimet és tényleg nekiálltam keményen tanulni és a tételeket nyomatni :D Általában egy lusta dög vagyok, ezt nagyon sokan tudják. de most eltökéltem magam, és főleg nem akartam megbukni. Így hát ahogy nőtt a tudásom, egyre jobban paráztam is. Anyukámék már alig bírták, egyfolytában hisztiztem, hogy így bukok meg, úgy bukok meg és így tovább.. Majd eljött a hétfő. Reggel 9 a halálom  napja, első voltam németből. Azelőtti este, és addig végig csütörtöktől próbáltam ezeket a tételeket a fejembe verni: de sajnos kettőre így se maradt energiám :/ Tudtam mi lesz, kifogom húzni azt amelyiket nem tudtam. A tanár megjött, és mondta, hogy akkor 4en mehetünk is be. Követtük, némán és izgulva. leültek az asztalhoz, és nekünk húznunk kellett a borítékból. Nem láttuk melyik az, milyen tétel, hányas számú, semmi. Találomra belenyúltam, mondom kihúzom a 3. borítékot a sorból hátha a 3as tétel lesz amit annyira szerettem volna. Magamhoz emeltem a fehér lapot és belenyúltam: kihúztam a cetlit, széthajtottam, majd megpillantottam a címet rajta. 6. Der Tagesablauf. Először riadalom járta át a testemet, mondom ez nem a család tétel. Az első apró sokk után megnyugodtam: ugyan nem számítottam egyáltalán rá, hogy pont ezt húzom, arra jutottam ebből a kettes biztosan meglesz. leültem hát és elkezdtem jegyzetelni, hogy mire én jövök legyen mibe belenéznem. Hívtak, de még nem voltam készen, barátnőm viszont felajánlotta, hogy kimegy előttem. Lefelelt igencsak ügyesen, majd én jöttem. Addigra megvoltam a vázlattal, magabiztosan kiültem és elmondtam szépen a 0. tételt, ami kötelező volt, és egy bemutatkozásból állt. Tökéletesen ment. Ezek után jött a 6. tétel. Volt ahova csak  betippeltem mondatokat, volt amiben biztos voltam. Elkezdtem, hogy hát akkor lesz ami lesz, a némettanár úgyis rendes :) Könnyen végigmentem rajta, és tökéletesen békéssé vált a lelkem közben. Majd kimentem. Mikor még ketten lefeleltek behívtak, hogy elmondják a jegyet. A "pofám leszakadt" szinte mikor megtudtam, hogy megkaptam az ötöst!! Azt az örömet el se tudjátok képzelni.
De hiába nyugodott meg a lelkem fele, tudtam, hogy holnap (vagyis kedden) történelem vár rám. hazamentem hát és nekiültem azokat a tételeket tanulni. 3 kivételével már mind ment: azt a hármat megtanultam szépen, majd a többivel együtt vagy 3x 4x átolvasgattam újra és újra és újra.. Reggel is korán keltem, ismét olvasgattam, mert nagyon féltem. Tudniillik elég kemény a töri tanárunk, rendes is tud lenni, de nagyon kemény. Majd elindultam az iskolába fél 9kor.  Háromnegyedre, amikorra is kiírtak bent voltam. Kiderült, hogy csúszott a dolog, még van egy kis időm mire én jövök. Ennél szörnyűbben ritkán éreztem magam, mint azokban a percekben mikor arra vártam, hogy sorra kerüljek. Eközben kiderült, hogy az osztályból eddig mindenkit meghúztak töriből. Erre persze pánik tőrt ki. hamarosan sokan megérkeztek, az egész tényleg teljesen kizökkent a megadott időből. Egy óra múlva jöttem ki a felelésből, szóval kb. 3/4 órát a semmiért voltam bent. de nm zavart, mert a hangulat a pánikon kívül egész kellemes lett (: Mikor bementem próbáltam optimista lenni: elvégre tanultam. Tanultam és bíztam benne, hogy ez megtérül, meg a szerencsémben. Amikor beléptem egyből húzhattam tételt. Nem sorban voltak, hanem összevissza, és én kikaptam a közepéből egy zöld cetlit. Megfordítottam és imádkoztam: eszméletlen boldogság járta át a testem amikor megláttam az egyik olyan tétel címét a lapon, amit húzni szerettem volna - Nácizmus Németországban. Egy halk sikoly is elhagyta a torkom, majd a helyemre mentem, és elkezdtem vázlatozni. Könnyen ment mert nem pánikoltam vagy ilyesmi. közben jó tanuló osztálytársam felelt: amit mondott többségben tudtam volna én is, megkapta az ötöst. Ezek után még egy osztálytársam jött, ő neki kevésbé ment. Majd én: nyugodtan mentem ki és ültem le a padra. Elmondtam mit húztam, hogy mikről szeretnék beszélni majd belekezdtem. Volt pár rész ahol a fogalmazásom rossz volt, abba mindig belebukok. De többnyire jól ment. Azt hittem mindig is, hogy csak négyest kaphatok majd, de aztán közölték velem: ügyesen felkészültem, megvan az ötös. Nagyon megörültem, és kimentem. Még ott ültem egy másfél órát, mert megvártam barátnőmet is aki utolsó előttinek lett kiírva. Majd együtt hagytuk el az iskolát, boldogan, abban a tudatban: mindketten levizsgáztunk, és innentől már csak a jól megérdemelt pihenés vár rááánk~ (: