Akartam hozni valamit, de ink mégse :/:/:( Hát ez lenne a nagy friss.

Január 18.
- Ez itt a Göndör, tudjátok!
Mari szendén vigyorog. Olyan kedves és csinos, mintha angol tévéfilmben lenne affektálós, gloknis hajú, csupa fodor leányka.
Loknis hajú. Fürtööös!
- Ez a család. Így kell bemutatni? Ez itt anyánk. Az ott apa. Majd megismerkedsz mindenkivel. nem, Göndör nem tud sakkozni!
Göndör fenemód csinos! Majdnem a mennyezetig ér. Ácsorog, vigyorog, hajlong, a haját igazítja. Tényleg göndör. Szép hullámos. Leül, kinyújtja a lábát, behúzza a lábát.
- Te hülye, mintha otthon lennél!
- Így előszörre ciki.
- Ez a nagymamám. istenien főz! Egyél ilyen mézeset.
- Ciki, de az édes vackokat nem szeretem. Nekem ciki, mert sportolok. Ha hízom, az ciki. Romlik az eredmény, és az ciki.
Anyánknak felragyogott a szeme. Imád nevelni! Szerinte nincs reménytelen eset, csak türelmetlen pedagógus, aki már ötven év alatt is elcsügged.
- Ciki - ízlelgette a szót. - Ciki helyett, ha örülsz, feldobod a bakancsaidat, égnek lököd a talpadat. Ha megijedsz, besápadsz meg beijedsz, esetleg beszalad a madzag. És ha baj van, az nem ciki, hanem gáz. Ha kihúzod a gyufát, akkor olajra lépsz, mert gáz van. Oké?
Göndör eltátotta a száját.
- Ha valami idegesít, az nem ciki, hanem bepörögsz, bezsongasz, felmegy a pumpa, nem látsz a pipától. Ha nem eszed a mézest, akkor almás. Így lehet szövegelni, sódert hinteni, agyat fűzni, befűzni, fújni a dallamot. Csak megakartam mutatni, milyen változatos ez a nyelv. Ha valaki ezt beszéli. De örökké csak ciki, az ciki. Igaz?
Göndör szaporán pislogott. Bólogatott. Elismerően.

Ala dizicsere :D Kérlekszépen gyere vissza később ha már az egész szépen ki lett dolgozva :3 Mert tökölni fogok vele az fix >:3 ~ ez lenni akarni egy fenyegetés.

* * *

Tessék engem megdicsérni! Nem, nem a dizi miatt, ami nekem kivételesen ismét tetszik :) Nem is a kódolás miatt, amit tökre nem ilyenre terveztem mégse lett katasztrofális :D Nem, nem amiatt, hogy sikerült lepirítanom az arcomat a strandon, vagy, hogy csúszdázásnál gyorsan visszatudtam mindig kapni a nyakamba szállt bikini felsőt. Meg, hogy ma egész nap barátnőm testvéreivel lovacskáztam a vízben - merülés..! Hanem, mert szépen elterveztem 3 hetet a nyárból, ami miatt pár programomnak annyi. Tudniillik bár 15 vagyok (és hivatalosan asszem 16-tól lehet) mégis diákmunkára akartam jelentkezni. Mert tudtam, hogy van olyan, hogy szülői engedéllyel lehet 15-től is. Na most anyukámék munkahelyén lett is, bár nem is reméltük, és anya felírt. Megvan beszélve, jún. végén kezdek, 3 hetet megyek, júl. közepe fele végzek. Szerintem jó lesz, de ha utálni fogom is csinálom, mert a tankönyveimet simán finanszírozom belőle, ami annyit tesz: több pénz marad ruhákra!! És minden más nőies értelmetlen és felesleges csecsebecsére. Király (H) Ma pedig egész nap strandoltam. de tényleg, meg reggel kozmetikus.. Változás nuku, a szemöldököm kicsit sötétebb lett. Lol. Nem tudom minek említek meg ekkora hülyeségeket, de azt hiszem jó a kedvem. Már csak anya fülét kell rágnom pár dologért, és minden tökéletes lesz ~ Addig meg elszotyizgatok itt a szobában, mert ez a legújabb mániám!

Immáron kijelenthetem: nem vagyok többé feketés tanuló :) Sőt: nem vagyok többé nyolcadikos, nem ülök már a legjobb barátnőm mellett, és többet valószínűleg sose járok már vele egy suliba.. De itt vagyok, tele tervekkel, reményekkel, elhatározásokkal, és megmaradt barátokkal.
Időben odaértem a ballagásra, minden rendben zajlott, jól elvoltunk, bér a végét untuk. A csokrok szépek voltak, a lányok kicsípték magukat,a  fiúk fessen festettek :D A dolgok könnyen zajlottak, nem röhögcséltünk sokat, de nem is sírtunk. A ballagás így le is ment, fel se fogtuk a dolgot.. Na majd a következő hetekben, hónapokban.. De mégis elbőgtem magam egyszer, csak éppen nem a ballagáson. Ugyanis felmentünk a lányokkal a rajzszakkörös bizonyítványért, és édes drága tanár úr már adta is. De valami mást is.. Tudniillik 4en voltunk legjobb barátnők már egy ideje a lányokkal, és mi voltunk talán az első csoport akik 1. óta jártak Levi bá'hoz. Akaratlanul is nagyon megszerettük a szinte szentélyé vált termet, és a mindig naprakész segítő tanárt. Ma pedig meglepetéssel fogadott minket: mind a négyünknek festett egy kis képet, akié volt a kép, az állt rajta háttal. A távolban repülő emberkék voltak, egy szakadozott hídon egyensúlyozunk a képen. Gyönyörű és egyedi, már a szándék is elég, de mikor elmagyarázta a lényegét.. Csodálatos! A kép jelentősége az, hogy a jövő felé tekintünk, és hogy valami nehezebb felé akarunk menni, mint például megtanulni repülni. Ha a 4 képet egymás mellé helyezzük, egyetlen rajzzá válik amin négy lány egy már megrongálódott itt-ott beomló hídon áll. Tehát ha a képek együtt vannak az azt jelképezi, hogy mi négyen összetartoztunk, és elválaszthatatlanok voltunk szinte. Ha a képeket szétvesszük, akkor pedig megértjük: hogy most el kell válnunk, hogy továbbhaladjunk a saját utunkon. Szerintem gyönyörű metafora, és megmondom őszintén, most, hogy írom is elkönnyezem magam.. De ott.. Ott elsírtam magam. Annyira szép volt az egész, annyira sok dolgot jelentett egyszerre, az érzelmek, a pillanat, a szeretet, a tisztelet.. Minden előtört. Segélykérően oldalra pillantottam és megkönnyebbülve fedeztem fel: a barátnőm is sírt. A másik csak állt, de látszott rajta, hogy nagyra értékeli a dolgot. A negyedik lány pedig.. Ott se volt. elment és talán meg se kapja a képét. Eltávolodott tőlünk így nyolcadik végére, ahogy a képek is eltávolodnak ha szétválasztjuk őket. De én már tudom, hogy majd ha ránézek, mindig eszembe jut: egyszer szoros kapcsolatban álltam, 3 emberrel és egy tanárral, akik gyönyörűvé tették általános iskolás korszakom minden napját, akiknek szinte mindent köszönhetek, és aki az egész életemre nagy jelentőséggel voltak. Én jövőre is visszajárok majd rajzszakkörre, gimiből. De nem csak én, sokan mások is: sose hagynánk már ott. Szeretjük, kell nekünk, és olyan dolgokra tanít, melyekre néha még a szüleink is képtelenek..

- Tomi! Nézted már a csokromat?
- Aha.
- Ugye, hogy szép?
- Szép.
- Tudod melyik az enyém?
- Szép.
- Szóval nem..