Január 18.
- Ez itt a Göndör, tudjátok!
Mari szendén vigyorog. Olyan kedves és csinos, mintha angol tévéfilmben lenne affektálós, gloknis hajú, csupa fodor leányka.
Loknis hajú. Fürtööös!
- Ez a család. Így kell bemutatni? Ez itt anyánk. Az ott apa. Majd megismerkedsz mindenkivel. nem, Göndör nem tud sakkozni!
Göndör fenemód csinos! Majdnem a mennyezetig ér. Ácsorog, vigyorog, hajlong, a haját igazítja. Tényleg göndör. Szép hullámos. Leül, kinyújtja a lábát, behúzza a lábát.
- Te hülye, mintha otthon lennél!
- Így előszörre ciki.
- Ez a nagymamám. istenien főz! Egyél ilyen mézeset.
- Ciki, de az édes vackokat nem szeretem. Nekem ciki, mert sportolok. Ha hízom, az ciki. Romlik az eredmény, és az ciki.
Anyánknak felragyogott a szeme. Imád nevelni! Szerinte nincs reménytelen eset, csak türelmetlen pedagógus, aki már ötven év alatt is elcsügged.
- Ciki - ízlelgette a szót. - Ciki helyett, ha örülsz, feldobod a bakancsaidat, égnek lököd a talpadat. Ha megijedsz, besápadsz meg beijedsz, esetleg beszalad a madzag. És ha baj van, az nem ciki, hanem gáz. Ha kihúzod a gyufát, akkor olajra lépsz, mert gáz van. Oké?
Göndör eltátotta a száját.
- Ha valami idegesít, az nem ciki, hanem bepörögsz, bezsongasz, felmegy a pumpa, nem látsz a pipától. Ha nem eszed a mézest, akkor almás. Így lehet szövegelni, sódert hinteni, agyat fűzni, befűzni, fújni a dallamot. Csak megakartam mutatni, milyen változatos ez a nyelv. Ha valaki ezt beszéli. De örökké csak ciki, az ciki. Igaz?
Göndör szaporán pislogott. Bólogatott. Elismerően.