Emberek. Nem hiába nem voltam itt, remélem ezzel tisztában vagytok és elnézitek szerény személyemnek :) Tehát ugye lecsengett a diákmunka. A végén már egész szerettem (Y) A fizetésem nagy részét sikeresen elköltöttem, és egy hétvége nyugi után már nem maradt megállás, rohantam táborozni :D
Ejj de jó, elmentünk Pécs mellé egy kis faluba. Nagyon tetszett, a falu is, a szállás is, az emberek is, az egész hely. Ott aztán minden volt: agyagozás, strandolás, lovaglás és lovaskocsizás, filmezés minden este együtt, rengeteg jó fej ember, jó fej felnőttek, gyönyörű tájak, jó boltok, kellemes hangulat, ribancok és cuki fiúk, minden. Nos mivel azonban a táborozók 90%a 10-11 évesekből állt, barátnőm és én nem igazán vetettük magunkat a romantika bugyraiba :'D De a kisgyerekek megtették ezt egymásközt. Tehát pletykák keletkeztek nap mint nap, kis rivalizálás és ellenségeskedés is kezdetét vette, de komolyabban semmi se durvult el, mert még azok is, akik nagyon ellenszenvesnek tűntek, mint később kiderült, valahol nagyon kedvesek. Így mindenkivel kijöttem, rengeteg új barátot szereztem, és bár nem volt olyan nap, hogy ne az esővel keltünk vagy feküdtünk volna, az időjárás se lett összességében katasztrofális.
Persze történtek nagyon negatív, és rettenetesen pozitív dolgok is, de ezeket nem itt tárgyalnám ki ;) Ahhoz azért szerintem személyesek. És a blogot amúgy se akarom más szidására használni - az undorító lenne. Annyit mondanék, hogy szívem szerint visszamennék :D Mindenképpen. Tényleg coolos volt, az első tábor amiben maradéktalanul jól éreztem magam. Valószínű hát, hogy jövőre újra betörök a régi haverokkal, és talán pár újjal is <3

U.i.: Még a tábori indulónkat leírnám, mert szerintem nagyon jóra sikerült :'D Igaz csak a szobánk énekelte, mert az egyik kis kissé dilis lányka költötte, akivel együtt voltunk. Király nem? :'D

Kedvenc ételem a vaj,
én vagyok a szexy csaj!

A melltartóm csak úgy ragyog!
Ellenállhatatlan vagyok :P

Aki meglát, lehány.
Én vagyok a takonylány! xD

Hát helló. Nem igazán van kedvem írni - szerintem ez le is fog jönni mindenkinek :D De már ki kell kényszerítenem magamból egy bejegyzést. Tehát akkor minden szép.. Jó.. Na tső.
Ennyit akartam. Vagy mégse? Elnézést, hogy sok ideje nem írtam, most még a hétvégéig nem is fogok. Ok? Diákmeló. Fárasztó. Eléggé :D Agyzsibbasztó, és kikészítő, ráadásul izomláz van a kezemben :O Nem is tudtam, hogy van izom a kezemben :O Olyan kis vékony, hosszú, és csak nyúlik lefele a lábamhoz.. Hö. Pontosítva. Szeretem. Furcsa mi? Pedig igaz, szeretem a melót. Jó ott lenni végtére is, és egész kellemesen elmegy, és a pénz amit aztán költhetek kedvemre.. Mindent megér! Ráadásul egy csomó j embert ismertem meg, és azt hiszem sok mindent tanultam is az eddigi két hét 3 nap alatt. Ja és kiderült, hogy nem mindenki lát rondának.. No comment, nem részletezném, számomra zavarba ejtő *pirulafej*. Így hát nem bánom majd meg 2 nap múlva, hogy 3 hetet erre szántam a nyaramból. Há, szerintem jövőre is megyek! De kitudja, megélem-e egyáltalán. Azért reménykedek.
Közben a fizetésem első részletét, amit megkaptam, már el is költöttem.. Tudniillik az úgy voooolt.. Tehát elmentem a boltba és vettem rajta egy gyönyörű maxi ruhát, amiről lesz kép. Egy gyönyörű cipőt, amiről szintén lesz kép - magassarkú *.* Egy gyönyörű coral színű körömlakkot, ami veszett jól néz ki, és a kedvencem amit nem vettem, hanem csináltattam: 2 lyuk. A fülembe :D Aki ismer, az tudja, hogy a bal fülemben már lassan egy féléve 3 lyuk van, de most már a jobban is. Tehát összesen 6 a két-két hallójáratom külső részén. Lehet, hogy hülyeség, de én szeretem. Ha pedig minden jól megy, akkor még szeretnék egy orr piercinget is, de sajna apa kevésbé preferálja az ötletem - de talán rábeszélem..
Ja és volt egy nem kicsit cool és kurva fárasztó hétvégém a Balatonon a barátnőimmel. Szandra, Kriszta szeee~ Majd szerintem erről is lesz egy kép. talán. Egyszer. Na jó inkább nem, mert nagyon lapos vagyok. Rosszul áll a bikini ejj. Na de megyek is, mert fáradtnak érzem magam. Tsőő emberek, tsőő~

Szív baj nélkül vallom be, hogy eléggé utál. Na köszi szépen már megint :D Nem igaz, hogy ha történik valami jó, abból is kihozza nekem a nehéz helyzeteket.. Előre rettegek. Egyszer semmi, aztán egyszerre minden - miért nem lehet békén hagyni? O, drága életem, te tényleg élvezed ezt, valld csak be nekem, talán nem haragszom meg, ha őszinte leszel. Talán.. Vagy csak ironizálgatok tovább a végtelenbe, és magamban gyűlöllek tovább. Nem félreérteni, tök happy vagyok még mindig, csak beszélnem kéne az életem forgató könyv írójával, hogy segítsen már, mert én ehhez kevés vagyok, kicsi vagyok, egyedül vagyok, és félek is mint szegény Vuk. Értelmes bejegyzések előre!! (Y)

Egyszerűen hihetetlen mik mennek.. De tényleg. Annyi mindent tudnék írni, annyi minden történik napról-napra, amiket szeretnék elújságolni az egész világnak, amik rettentően boldoggá tesznek, amiktől úgy érzem tényleg imááádok élni :) De sajnos ezek többségét ide túl személyes lenne lejegyzetelni, és hát, nem szeretem teljesen kiadni magam. Aki nagyon közel áll hozzám - ilyen perpillanat egy ember van, mivel még kettő lenne talán de velük nem tudok találkozni mostanság - az mindent tud. De térjünk a lényegre.
1 hete hogy munkába álltam. Hát nem is tudom, rohadt para vagyok. Az első napokban természetesen szörnyen alul teljesítettem magamat. Radikálisan béna voltam, amit tudtam elrontottam, ahol tudtam beégettem magam - de még így is kevésbé lett katasztrofális mint amire számítottam, és így büszke lehetek magamra. Ugyanakkor szemezgettem a munkatársakat: akiket szoktam is látni, mert egy területen dolgozunk az 3 fiú és 3 lány. Vagyis csak kettő lány, velem együtt lenne 3 na. A fiúk kicsit arrébb szoktak lenni, szóval a lányokkal alakítottam ki valamiféle kapcsolatot. Az egyikkel már egy ideje jóban vagyok, így a munkahelyen általában vele állok le szünetben picit átbeszélni a  dolgokat vagy hasonló, de én ezt nagyon felületes kapcsolatnak nevezném, mert nem ismerjük egymást, így csak jóban vagyunk, barátok vagyunk, de elég alacsony szinten. Ezen ah tudok majd változtatok, mert nagyon aranyos lány :) A másikkal szintén jóban vagyunk, de vele még beszélgetni se igen szoktam. Néha egy-egy szót elejtünk, ő is azt csinálja amit én. Általában tőle kérdezek ha valamit nem tudok, mert az anyukája is ott dolgozik a közelükben, és mindent ken-vág. Maga a meló nem nehéz, egyszerű, bár bele kell jönni. Nem is utálom, sőt egész vidám vagyok, és általában tűrve-tűrök. Anya olyan visszajelzéseket kap azok közül, akik látnak engem munka közben, hogy hihetetlen, de tényleg beleadok mindent. Ez rám nem jellemző, nem hívnám magam szorgalmasnak, de valami lehet, hogy megszállt.. Én is észrevettem, és más is, hogy rettentő serényen dolgozok, sokszor a szünetekben is, és próbálok gyors is, meg percíz is lenni, Állítólag van aki a szünet előtt már abbahagyja a munkát, de nem tudom.. Én nem akarok lemaradni. Egyszerűen hasznos szeretnék lenni ha már ott töltöm az időmet, és kifizetnek engem :D Plusz nem akarom, hogy a főnök esetleg haragudjon rám - olyan aranyos ember, bár inkább vicces. A környezetem az kiváló :) Mindenki kedves, aranyos, segítenek, megmondják ha valamit nem tudok, kérdezhetek tőlük. Nem szidnak le ha elrontok valamit - pedig elrontok mindent. Az egyedüli probléma, hogy 8 óra bizony hosszú idő és jócskán megterhel.. Hulla vagyok a végére és egy röpke délutánom van aztán próbálok korán menni aludni is, és utána ismét hajnalok hajnalán fél 5kor már kelek. Eddig el se tudtam képzelni, hogy minden nap feltudok olyankor kelni :'D Hát most muszáj. Tehát ez egyfajta magyarázat arra is, miért nem írok nektek..
És végül mondok valamit ami rettentően boldoggá tesz. Tényleg azt hittem, úgy gondoltam, hogy ez a nyaram is, mint a többi, nem lesz túl érdekes. Hogy nem ismerek meg új embereket, semmi extra nem történik majd, és bár nem lesz unalmas túlontúl érdekes se. Egyfelől viszot reménykedtem, hogy életem első bulizósabb szünete válik belőle: mit ne mondja, ez a nyár idáig király :)) És ami a legjobb: munka után jön csak a java :D A Balaton nevű tó. Addig pedig még annyi minden történethez, de én nyitottan állok a világ felé, sőt könyörgöm: sose legyen időm unatkozni!

U.i.: Annyira leírnék még ide valamit, hogy az hihetelen :'D Tiszta bolond vagyok mostanában.

U.i.2.: Krisztának: szivecskeee *w* Ő érteni fogja, lol.

Bevallom őszintén, nagyon szeretem ezt a kinézetemet :$ Nagyon tetszik kivételesen, még ha telepinkesedett is a modulfejli.. Nem nagyképűség, csak szimpla elégedettség. De az a helyzet, hogy az utóbbi napokban készítettem pár dizit, és úgy megtetszettek, hogy nem is igazán tudom, elvihetőek legyenek-e vagy pedig használjam fel magam. Az utóbbi lehetőség nem hagyja nyugodni a lelkem, és szinte vissza kell fognom magam, hogy ne cseréljek kinézetet. Mert hát css-hez még semmi ötletem, és szeretnék egyszer tényleg olyan szépet összehozni, mint másoké, amiknél megremeg a lelkem - hülyén hangzik, de ha nekem megremeg, az az elképzelhetetlen csodálattól van.
Holnap diákmunka. Pont - abba is hagytam erről a pofázást, hiszen majd egy hetet kitöltöttek a blogbejegyzéseimben :D Még annyit, hogy remélem bírni fogom, és jól csinálom majd. Fuck yea.
Azonkívül kaptam új széket, kényelmes de a hülye lábtartásom miatt ennek se jósolok hosszú életet.. Mindegy, majd megpróbálok vigyázni. Lassan majd a szobámra is ráfér egy igazi takarítás, de az még messzebb lesz, egyelőre éljem túl a holnapi napot.
Ugyanakkor nem tudom említettem-e, de mostanában voltak kis incidenseim a boltokkal.. Bementem valahova, és már belépéskor csipogott a lopásgátló - azóta az ilyesfajta hangokra mini szívinfarktusokat kapok, és magamra nézek, hogy már megint én miattam van-e? - ami eléggé gázos volt, tekintve, hogy kimenetelnél is. Az első a kis drogériában történt, beléptem és pipipipipipi .___. Mondták, hogy adjam oda  a táskám biztos valami van benne, amit nem okéztak le jól anno, de ők nem néznek bele, csak a pénztár fölé tartják és elintézik a dolgot. Tehát a pénztárhoz tartották, mintha vettem volna valamit, és egy pittyegéssel, a mágnesbizbaszt, ami miatt pittyeg az a ketyere, hatástalanították. Kifele már nem volt gond, de arról fogalma se volt, mi pittyeghetett. Arra gondoltam, hogy a púderom, mert azon elég épp volt a címke. Nos rá pár héttel elmentünk a kínaiba Krisztával. Már belépéskort pittyegett. Kimenetelkor is. A frászt kaptam, de mondták, hogy emlékeznek rá, hogy belépéskor is jelzett, szall nyugodtan elmehetek. Rendesek voltak (: Nos nem volt akkor nálam a púderem, de ugyanaz a táska lógott a vállamon. Kétkedve állapítottuk meg, hogy a táska lehet. De sebaj - mondom - max ezentúl nem használom boltba. Így is lett.
Ám tegnap elmentünk a közeli Jisk-be. Belépéskor már pittyegett megint.. A táska viszont nem volt velem, a ruháim is teljesen mások voltak, az ékszereimmel se lehetett gond, így hát egy dolog maradt: az új cipőm! Hiszen az első esetnél pont a táskában volt, a másodiknál a lábamon, és most szintén a lábamon. Gyönyörű új magassarkú, imádom, de kiderült, hogy ő okozta az egészet. Anyukám a végén megbeszéltem, hogy hadd nézze meg a cipőm-e az, mert elmagyarázta a pénztárosnak míg vártunk a székre amit vettünk (vagyis a székemre). Kisétált az egyik cipőmmel de semmi. Már azt hittük tévedtünk, de akkor kiment a másikkal és megszólalt a számomra már oly irritáló hang. A pénztáros, ahogy először is tették, elrendezte a mágnesnemtudom mit a cipőben a kasszánál, majd kipróbáltuk és nem pittyegett. Rájöttünk, hogy anno, az első boltban csak az egyik cipőt okézták le, és azóta a második szerencsétlenkedett. Most viszont úgy tűnik, hogy végre büntetlenül hordhatom az én kis aranyos lábbelimet, mert végre nem hangoztatja azt, hogy én innen-onnan lopok.. .__.