Bevallom őszintén, nagyon szeretem ezt a kinézetemet :$ Nagyon tetszik kivételesen, még ha telepinkesedett is a modulfejli.. Nem nagyképűség, csak szimpla elégedettség. De az a helyzet, hogy az utóbbi napokban készítettem pár dizit, és úgy megtetszettek, hogy nem is igazán tudom, elvihetőek legyenek-e vagy pedig használjam fel magam. Az utóbbi lehetőség nem hagyja nyugodni a lelkem, és szinte vissza kell fognom magam, hogy ne cseréljek kinézetet. Mert hát css-hez még semmi ötletem, és szeretnék egyszer tényleg olyan szépet összehozni, mint másoké, amiknél megremeg a lelkem - hülyén hangzik, de ha nekem megremeg, az az elképzelhetetlen csodálattól van.
Holnap diákmunka. Pont - abba is hagytam erről a pofázást, hiszen majd egy hetet kitöltöttek a blogbejegyzéseimben :D Még annyit, hogy remélem bírni fogom, és jól csinálom majd. Fuck yea.
Azonkívül kaptam új széket, kényelmes de a hülye lábtartásom miatt ennek se jósolok hosszú életet.. Mindegy, majd megpróbálok vigyázni. Lassan majd a szobámra is ráfér egy igazi takarítás, de az még messzebb lesz, egyelőre éljem túl a holnapi napot.
Ugyanakkor nem tudom említettem-e, de mostanában voltak kis incidenseim a boltokkal.. Bementem valahova, és már belépéskor csipogott a lopásgátló - azóta az ilyesfajta hangokra mini szívinfarktusokat kapok, és magamra nézek, hogy már megint én miattam van-e? - ami eléggé gázos volt, tekintve, hogy kimenetelnél is. Az első a kis drogériában történt, beléptem és pipipipipipi .___. Mondták, hogy adjam oda  a táskám biztos valami van benne, amit nem okéztak le jól anno, de ők nem néznek bele, csak a pénztár fölé tartják és elintézik a dolgot. Tehát a pénztárhoz tartották, mintha vettem volna valamit, és egy pittyegéssel, a mágnesbizbaszt, ami miatt pittyeg az a ketyere, hatástalanították. Kifele már nem volt gond, de arról fogalma se volt, mi pittyeghetett. Arra gondoltam, hogy a púderom, mert azon elég épp volt a címke. Nos rá pár héttel elmentünk a kínaiba Krisztával. Már belépéskort pittyegett. Kimenetelkor is. A frászt kaptam, de mondták, hogy emlékeznek rá, hogy belépéskor is jelzett, szall nyugodtan elmehetek. Rendesek voltak (: Nos nem volt akkor nálam a púderem, de ugyanaz a táska lógott a vállamon. Kétkedve állapítottuk meg, hogy a táska lehet. De sebaj - mondom - max ezentúl nem használom boltba. Így is lett.
Ám tegnap elmentünk a közeli Jisk-be. Belépéskor már pittyegett megint.. A táska viszont nem volt velem, a ruháim is teljesen mások voltak, az ékszereimmel se lehetett gond, így hát egy dolog maradt: az új cipőm! Hiszen az első esetnél pont a táskában volt, a másodiknál a lábamon, és most szintén a lábamon. Gyönyörű új magassarkú, imádom, de kiderült, hogy ő okozta az egészet. Anyukám a végén megbeszéltem, hogy hadd nézze meg a cipőm-e az, mert elmagyarázta a pénztárosnak míg vártunk a székre amit vettünk (vagyis a székemre). Kisétált az egyik cipőmmel de semmi. Már azt hittük tévedtünk, de akkor kiment a másikkal és megszólalt a számomra már oly irritáló hang. A pénztáros, ahogy először is tették, elrendezte a mágnesnemtudom mit a cipőben a kasszánál, majd kipróbáltuk és nem pittyegett. Rájöttünk, hogy anno, az első boltban csak az egyik cipőt okézták le, és azóta a második szerencsétlenkedett. Most viszont úgy tűnik, hogy végre büntetlenül hordhatom az én kis aranyos lábbelimet, mert végre nem hangoztatja azt, hogy én innen-onnan lopok.. .__.