Ma semmi nem volt, arról meg nem írok cööh. Csak annyit, hogy eldőlt végre Retti mikor jön, a drága <3 Meg Kriszta hazaért <3 És egésznap Shinz-el dumálgattunk <3 Szall a szoksásos hmm. Lenne jóidő, de anya szerint nem lesz már a nyáron. Ejj. Ottrohadjonmeg.

Nem látom a napot. Nem süt. Ismét sz*rik a földre, a felhők elfogták, és nem engedik, hogy boldoggá tegyen minket. És akkor még esik is.. Egyszóval újra szörnyű az időjárás~ De gondolkodjunk pozitívan: ha nincs eső, nincs szivárvány. Azért táncikálni kimennék :3

Kezdek egy picit kételkedni az elmém épségében. Ma például vízbe akartam fojtani a halam - szerintem ez nem normális! De úúúúúúúgy felidegesített. Az egész 3 hete kezdődött, mikor apáék először kezdtek könyörögni, hogy cseréljek vizet a halaknál - hát igen, ezt sose sietem el.. Tehát akkor egy hét lement a "majd"-al, majd a következőn táboroztam, és most végképp rá kellett magam szánnom.
Én tök optimistán vettem kezembe a poharat, odasétáltam a kedvenc halamhoz a 3 közül, aki a szobámban van, majd farkasszemet nézve vele, méregettem egy darabig. A hangulat hirtelen megváltozott, feszültség ült kettőnk közé, tudtuk mindketten minek a napja van ma! De mi után a kis drámai hatáson túlléptem, nekiálltam kis kedvencem megpróbáltatásának. Ugyanis őt szinte lehetetlen külön pohárba tenni amíg tisztítom az akváriumát - a másik kettő simán beleúszik a pohárba, de ez.. Soha!!
Így hát aljas cselekhez és trükkökhöz folyamodtam, és minden igyekezetemmel próbáltam állni a sarat, de ez a kis ******, egyszerűen nem ment bele a pohárba. Nos félóra után annyira felhúzott a nemtörődöm magaviseletével, hogy ordítozva kezdtem fenyegetni, és lassan tényleg a vízbe fojtottam volna - mert én képes lennék még arra is :'D De végül a drága feladta és beleúszott a pohárkába, én pedig boldogan sikálhattam ki a helyét.
Jelenleg tiszta vízben úszkál, néha nézegeti a kis akváriumi bigyóit, és egész jól elvan. Lassan el kell majd mennem az állatkereskedésbe növényeket venni neki, meg egy másiknak is. Igaziból attól függetlenül, hogy szegények tényleg sokat vannak piszkos vízben, vagyis nem épp tisztában, sokáig élnek. Nem tudom, szerintem ehhez kivételesen értek :'D Nagyon sok ismerősömet beszéltem már rá ilyen halra, de legtöbben vagy nem tartanak már, vagy pedig a sokadikat, mert hamar elpusztultak nekik. Nem tudom, hogy én mit teszek, mert néha totál nemtörődöm vagyok, de az első halacskám több mint egy éve megvan (Y) De most már lassan féltem szegényt, mert valószínűleg max 2 évig élnek.. De neki legalább szép hosszú élete lett, és egyelőre még velem van, békében és boldogságban :D

Ohh el se hiszem.. Egyszerűen annyira jóó!! Végre tudok gondolkodni, tudok csinálni, tudok élni, tudok nevetni, boldognak lenni, álmodozni, normálisan sétálgatni, egyszerűen van kedvem élni!
Mert az utóbbi napokban nagyon nem volt. Depiztem - bár nem azon a rettentő súlyos szinten, de azért épp eléggé.. Ugyan is hazaértem a táborból, ahol istenien éreztem magam, és ahova bármikor visszamennék <3 De épp ezért is, az itthoni unalmas órák igencsak elvették a kedvem. Ehhez hozzájárult a szar időjárás, semmit se lehetett csinálni szinte, kimenni nem olt kedvem, bent meg max a gépezés ezerrel. Szánalmas.. Ehhez jött még az is, hogy az én édes drága egyetlen cukorfalat picur és így tovább~ Egyszóval az LB-m elutazott. Jó mondjuk nem hívtam még egyszer se telefonon ami elég ijesztő tekintve, hogy a táborban folyton hívogattam :'D De majd ma betámadom szegényt. Asszem 8 óra után csörgethetem, de se előbb, se később ha lehet, csak vegye majd fel. Aztán ma nem is tudom, hogy szép vagy inkább rossz reggelem volt-e..
Az egész azzal kezdődött, hogy pár hete olvasgattam egy ilyen szellemes blogot, mert hiszek ezekben a maszlagokban - én mondjuk mindenben hiszek. És volt ott egy cikk, egy szörnyszerűségről, ami egy ilyen két méteres fehér hosszú karú és lábú arc nélküli emberke. Na attól fosok azóta is - szall ne nézegessetek ilyen oldalakat :'D De ma reggel volt vele vagy valami hasonlóval egy álmom. Brr, még most is kiráz a hideg. Az egész egész jól indult, a táborban voltam, és lementünk a Balcsira. Ott ilyen esti horgászás lett szervezve, és term én is kimentem a barátnőmmel. Na most bedobta a horgot és néztük, hogy egy kis különleges hal úszkál a sekély partrészen, és szaglássza a csalit. A hal úgy nézett ki, mint egy ilyen megmeszesedett halcsontváz. Elég morbid volt, de én először még cukinak is tartottam. Aztán elment a horogtól, majd visszaúszott de most felém. Számomra egyértelművé vált, hogy én vonzom - de megnyugodtam, hogy a parton ülök ő meg a vízben van, és egy picike hal nem tud nekem ártani ~ Na tévedtem. Erre pár perc után, amíg bámultam az egyre ijesztőbben mozgó halat, felpattantam. Mondom köszi ennyi elég volt, megyek haza hehee. Körbenéztem és hát nem kihalt lett az egész móló? Mindenki eltűnt - mondom köszi a legjobbkor. A hal közben folyton nekiúszott a móló szélének, mintha kiakarna hozzám jönni. Elkezdtem bef*sni, és menekülni. Mikor kiértem a vízbe nyúló részéről, a hal hirtelen emberré vált, és a két kezével próbált kimászni. Ledöbbenve néztem, de nem tudtam sikítani. Mikor kimászott, ingadozó mozgással felém indult. Nagyon gusztán nézett ki, mert nyálkás volt, bőrszínű, nem volt arca, és a kezei lefele lógtak hosszan. Ekkor már összeszedtem magam és egy hatalmasat sikítottam, de azt hittem ott halok meg. Szerencsére ekkor feltűnt két táborozó társam, és lapáttal úgy beb*sztak a lénynek, hogy arról koldult. Egyből kidőlt, de én egyszerűen annyira sokkos állapotba kerültem, hogy csak álltam remegve. Majd kipattantak a szemeim.
Ekkor ébredtem fel. Körbenéztem, és ami feltűnt elsőre, az az volt, hogy a szívem iszonyú tempót diktált a mellkasomban. Nagyon megvoltam rémülve, még az álom hatása alatt voltam. A házban fél órán át nem mertem közlekedni, és a függönyöm is félve húztam el. Szerencsére ekkor megpillantottam, hogy a Nap napok óta először süt <3 Ez sokat segített a lenyugvásban, de még egy ilyen álmot még véletlenül se akarok.. Komolyan nagyon ijesztő volt benne lenni.. Még jó, hogy csak egy álom volt. Ugye? Az biztos mindenesetre, hogy a Balatont egy jó ideig én kerülni fogom, főleg az éjszakai fürdőzést. Ennyi.

Oké kicsit cinkes, de nem említendő nyári programok és a szokásos hebehurgya lustaságom miatt lemaradtam a kritikákkal. Nem kicsit! Nagyon. Ehhe, szóval bocsánat, és akkor innentől pótlásnak áll a világ :D Éppen ezért aaxi kérésére, most kivesézem az oldalát - ez elég erős kifejezés tőlem, tehát mégse, csak felakartam vágni. Inkább csak leírom a véleményem és na.

Kinézet: Tehát akkor. Ha szemügyre veszem, egyből lejön, hogy nem egy kis csicsás html dizivel van dolgom. Egy jó pont! - Itt megjegyezném, hogy nem vagyok teljesen azok a kinézetek ellen, de nem is szívlelem őket, na vissza a kritikához! - Az elrendezés nem szokott különösebben drámai változásokat mutatni az oldal esetében - mivel megsúgom, hogy már egy jó ideje mindig betérek ide - de én ezt kicsit se bánom. Mindig letisztult, sokat mondó, nem túl cifra, de nem is egyhangú, tehát általában pont jó. Illetve olyankor lesz főleg felettébb tetszetős, mikor azért jó pár színt belecsempésznek :D Kifejezetten tetszik még, hogy többnyire a kinézetnek mindig akad egy kis mondanivalója, és nem csak úgy simán odatették. A kódolásra kitérve, mondhatom, hogy egyszerű, szolid. Én ugyan abba belecsempésznék egy kis extrát, de tekintve, hogy a szerkesztő ízléséhez van igazítva, nem fogok ebbe belekötni. Így a kinézet mindenképp 5ös, szeretem az egyediséget, az pedig van benne bőven!
Tartalom: Ugye ez is egy blog akarna lenni, kérdem én ezért, kell-e tartalom? Ártani nem árt, de ha nincs se gond. De azért nézzük miből élünk. Van először is egy már említett blog rész, ahol a szerkesztő gyakran oszt meg szösszeneteket. Néha a napjáról, néha valamilyen témáról, esetleg magáról. Ami viszont ezekben egységes, és amiről szerintem az egész oldal és szerkesztő ismert: az a stílus. Mondhatnám, hogy utánozhatatlan, és lenne is benne igazság, de most maradjunk a lényegnél: valami hihetetlen. Komolyan! Egyszerre vicces, érdekes, és meghökkentő is kicsit. Általában én kapkodom a fejem, hogy valakinek, hogyan is lehetnek ilyesfajta kusza gondolatai, mely során gyakran egy adott témától egy egészen másikig rugaszkodunk el, de mindenesetre megkapó. Személy szerint imádom - igen egy kis elfogultság, mert ez aztán tényleg nem az a tipikus jajj felkeltem, ettem-ittam, neteztem, elaludtam bejegyzés. Tehát ha másért nem, már ezért, önmagában a blogért mindenképp meg kell látogatni a lapot! Ami pedig a hab a tortán (vagy tejszín?), az a képek. Aaxi remek kézügyességgel van megáldva, és ezt kamatoztatja is, szerencsénkre pedig elég gyakran be is mutatja :) Tényleg remek érzés mikor elolvasol egy bejegyzést, majd a szemeid az ügyes és ötletes rajzokra vagy firkákra esnek, és rájössz, hogy ez így tök jó, és tök hangulatos. Na de ha áttérek a másik két menüre, akkor találok még egy hosszabb, és szintén jól megírt bemutatkozást, majd pedig pár apróbb modult, mint a vendégkönyv, vagy az eddigi kinézetek, és így tovább. Ergo, minden szép és jó, az oldalt tartalmasnak nyilvánítom.
Végszó: Hát mit is mondjak, lehet, hogy ez egy kissé furcsa, vagy nem túl jó kritikára sikerült, de megpróbáltam leírni a véleményem. Sokat nem tudok most se mondani, hogy min változtass, mert az oldalad elég kiforrott már ahhoz, hogy ne azt mondhassuk: ennek ilyennek és így kell lennie. Tehát ha nem is voltam sok haszonnal a kritika megírása által, azért remélem valamit mégis tudtam tenni, és, hogy még rengeteg ideig élvezhetjük ezt a bohókás lapot, melyben szerintem sokan lelik örömüket.