Fanolja a történelmet, a szoknyákat, a turkálókat, Lana Del Rey-t, a horrort, az alter és underground zenéket, a kortárs költészetet, az egyéb költészetet, haverokkal a jó bulikat, a tumbliját, a vörös rúzst, a gyűrűket, a rendetlenséget, meg minden szart.
Egyébként pedig: dolly; szőke; 20 éves; koffein függő; divatmajom; mély érzésű rinyagép; lelki orgazmusos; cicás néni; kis dög. A teljesség igénye nélkül. Mielőtt belépsz, vedd le kérlek a cipődet, és kortyolj egy kis teát. Köszönöm.
Kezdek egy picit kételkedni az elmém épségében. Ma például vízbe akartam fojtani a halam - szerintem ez nem normális! De úúúúúúúgy felidegesített. Az egész 3 hete kezdődött, mikor apáék először kezdtek könyörögni, hogy cseréljek vizet a halaknál - hát igen, ezt sose sietem el.. Tehát akkor egy hét lement a "majd"-al, majd a következőn táboroztam, és most végképp rá kellett magam szánnom.
Én tök optimistán vettem kezembe a poharat, odasétáltam a kedvenc halamhoz a 3 közül, aki a szobámban van, majd farkasszemet nézve vele, méregettem egy darabig. A hangulat hirtelen megváltozott, feszültség ült kettőnk közé, tudtuk mindketten minek a napja van ma! De mi után a kis drámai hatáson túlléptem, nekiálltam kis kedvencem megpróbáltatásának. Ugyanis őt szinte lehetetlen külön pohárba tenni amíg tisztítom az akváriumát - a másik kettő simán beleúszik a pohárba, de ez.. Soha!!
Így hát aljas cselekhez és trükkökhöz folyamodtam, és minden igyekezetemmel próbáltam állni a sarat, de ez a kis ******, egyszerűen nem ment bele a pohárba. Nos félóra után annyira felhúzott a nemtörődöm magaviseletével, hogy ordítozva kezdtem fenyegetni, és lassan tényleg a vízbe fojtottam volna - mert én képes lennék még arra is :'D De végül a drága feladta és beleúszott a pohárkába, én pedig boldogan sikálhattam ki a helyét.
Jelenleg tiszta vízben úszkál, néha nézegeti a kis akváriumi bigyóit, és egész jól elvan. Lassan el kell majd mennem az állatkereskedésbe növényeket venni neki, meg egy másiknak is. Igaziból attól függetlenül, hogy szegények tényleg sokat vannak piszkos vízben, vagyis nem épp tisztában, sokáig élnek. Nem tudom, szerintem ehhez kivételesen értek :'D Nagyon sok ismerősömet beszéltem már rá ilyen halra, de legtöbben vagy nem tartanak már, vagy pedig a sokadikat, mert hamar elpusztultak nekik. Nem tudom, hogy én mit teszek, mert néha totál nemtörődöm vagyok, de az első halacskám több mint egy éve megvan (Y) De most már lassan féltem szegényt, mert valószínűleg max 2 évig élnek.. De neki legalább szép hosszú élete lett, és egyelőre még velem van, békében és boldogságban :D