Ohh el se hiszem.. Egyszerűen annyira jóó!! Végre tudok gondolkodni, tudok csinálni, tudok élni, tudok nevetni, boldognak lenni, álmodozni, normálisan sétálgatni, egyszerűen van kedvem élni!
Mert az utóbbi napokban nagyon nem volt. Depiztem - bár nem azon a rettentő súlyos szinten, de azért épp eléggé.. Ugyan is hazaértem a táborból, ahol istenien éreztem magam, és ahova bármikor visszamennék <3 De épp ezért is, az itthoni unalmas órák igencsak elvették a kedvem. Ehhez hozzájárult a szar időjárás, semmit se lehetett csinálni szinte, kimenni nem olt kedvem, bent meg max a gépezés ezerrel. Szánalmas.. Ehhez jött még az is, hogy az én édes drága egyetlen cukorfalat picur és így tovább~ Egyszóval az LB-m elutazott. Jó mondjuk nem hívtam még egyszer se telefonon ami elég ijesztő tekintve, hogy a táborban folyton hívogattam :'D De majd ma betámadom szegényt. Asszem 8 óra után csörgethetem, de se előbb, se később ha lehet, csak vegye majd fel. Aztán ma nem is tudom, hogy szép vagy inkább rossz reggelem volt-e..
Az egész azzal kezdődött, hogy pár hete olvasgattam egy ilyen szellemes blogot, mert hiszek ezekben a maszlagokban - én mondjuk mindenben hiszek. És volt ott egy cikk, egy szörnyszerűségről, ami egy ilyen két méteres fehér hosszú karú és lábú arc nélküli emberke. Na attól fosok azóta is - szall ne nézegessetek ilyen oldalakat :'D De ma reggel volt vele vagy valami hasonlóval egy álmom. Brr, még most is kiráz a hideg. Az egész egész jól indult, a táborban voltam, és lementünk a Balcsira. Ott ilyen esti horgászás lett szervezve, és term én is kimentem a barátnőmmel. Na most bedobta a horgot és néztük, hogy egy kis különleges hal úszkál a sekély partrészen, és szaglássza a csalit. A hal úgy nézett ki, mint egy ilyen megmeszesedett halcsontváz. Elég morbid volt, de én először még cukinak is tartottam. Aztán elment a horogtól, majd visszaúszott de most felém. Számomra egyértelművé vált, hogy én vonzom - de megnyugodtam, hogy a parton ülök ő meg a vízben van, és egy picike hal nem tud nekem ártani ~ Na tévedtem. Erre pár perc után, amíg bámultam az egyre ijesztőbben mozgó halat, felpattantam. Mondom köszi ennyi elég volt, megyek haza hehee. Körbenéztem és hát nem kihalt lett az egész móló? Mindenki eltűnt - mondom köszi a legjobbkor. A hal közben folyton nekiúszott a móló szélének, mintha kiakarna hozzám jönni. Elkezdtem bef*sni, és menekülni. Mikor kiértem a vízbe nyúló részéről, a hal hirtelen emberré vált, és a két kezével próbált kimászni. Ledöbbenve néztem, de nem tudtam sikítani. Mikor kimászott, ingadozó mozgással felém indult. Nagyon gusztán nézett ki, mert nyálkás volt, bőrszínű, nem volt arca, és a kezei lefele lógtak hosszan. Ekkor már összeszedtem magam és egy hatalmasat sikítottam, de azt hittem ott halok meg. Szerencsére ekkor feltűnt két táborozó társam, és lapáttal úgy beb*sztak a lénynek, hogy arról koldult. Egyből kidőlt, de én egyszerűen annyira sokkos állapotba kerültem, hogy csak álltam remegve. Majd kipattantak a szemeim.
Ekkor ébredtem fel. Körbenéztem, és ami feltűnt elsőre, az az volt, hogy a szívem iszonyú tempót diktált a mellkasomban. Nagyon megvoltam rémülve, még az álom hatása alatt voltam. A házban fél órán át nem mertem közlekedni, és a függönyöm is félve húztam el. Szerencsére ekkor megpillantottam, hogy a Nap napok óta először süt <3 Ez sokat segített a lenyugvásban, de még egy ilyen álmot még véletlenül se akarok.. Komolyan nagyon ijesztő volt benne lenni.. Még jó, hogy csak egy álom volt. Ugye? Az biztos mindenesetre, hogy a Balatont egy jó ideig én kerülni fogom, főleg az éjszakai fürdőzést. Ennyi.