Mármint megint valamit a lelki világomról vagy valami témáról mint az előző bejegyzésben. Mert így hétvégén sok minden nem történik amik olyan hű meg húú de érdekesek lennének :D Így nincs sok mondanivalóm. A sulira rátérve picit, a héten lesz pár felmérő, és feleltetés is, de ugyanakkor, még nem kell halálra tanulnom magam, legalábbis hétfőre biztosan nem - pedig azt hittem kell majd angoloznom, de most jöttem rá bepakolásnál, hogy nem is lesz holnap nyelvóra! Ez rettentő jó hír, mert a kiejtésemet még nagyon kell gyakorolnom..
Másik kérdésem/témám: ti hisztek abban, hogy valaki szerelmes legyen neten keresztül? Ne kérdezzétek hogy jön ide, és neeeem, nekem nincs hozzá semmiféle közöm, nem értem magamra vagy hasonló, mert én személy szerint nem hiszek benne, de van olyan barátnőm akinél volt már rá példa. Igen itt arra a tipikus helyzetre gondolok amikor xy megismeri a másikat valahonnan a netről, majd beszélgetnek, jelölgetik egymást, barátok lesznek, néznek egymásról képeket, és végül bevallják, hogy hű beléd szerettem. Aztán ha tudnak valamikor találkoznak, de sokszor jóval a kapcsolat kezdete után, és hát igen, teljes a boldogság. Vagy pont, hogy nem.. Én nem vagyok benne biztos, hogy ez lehetséges. Úgy értem nyilván rengeteg ismeretlen oldaláról tudunk meg egy embernek ha a gépen beszélgetünk vele, mert ott sokkalta nyíltabb mindenki - többnyire. De ugyanakkor nem ugyanaz a kettő. Az életben minden másabb, és ki tudja, hogy akit megismersz kedvesnek az milyen lesz ha találkoztok? És hogy ő lesz-e egyáltalán? Abban viszont hiszek, hogy megismerhetsz valakit, jól elvagytok, barátok lesztek. Aztán egyszer találkoztok és akkor meg jön a LOVE. Az úgy nem is rossz, ha az ember tényleg megtalálja akit keres :D De mégiscsak az a legjobb, ha a környezetünkben nézünk körül. Én így vélem.
És hát igen, kifejtettem egy totál spontán témát, ami senkit se érdekel nagyon, de na. Erről is írnom kellett. És hát megtettem, és most minden szép és jó megint. Vagyis nagyjából, gondolom :'D

Agyalgatok-agyalgatok és egyre csak agyalgatok. De, hogy min? Magamnak se merem beismerni..

A cím mire utal? Hű ha. Jön egy kis nem igazán a napomról szóló bejegyzés, amit eredetileg reggel 5kor akartam megírni, de sajna nem így alakult. Azért, mert ma nem voltam itthon, de ez már tegnap óta kikívánkozik belőlem - nem kicsit, hanem nagyon.
Nos. Hatalmas bűnt követtem el az iskolában: olyat amit talán már 5 éve senki, ami egy gimiben megbocsájthatatlan, amitől egyből mindenkinek leesett az álla, egyszerre volt sokkoló, és botrányos, ugyanakkor kifejezetten különös számukra. Na de mi is történt? Olvastam.
Igen, pontosan, olvastam. Fogtam magam, eltettem az egyik kedvenc könyvem, hogy könnyű napunk lesz a szünetekben esetleg olvasgatok ha már nyugalomra van szükségem. Meg is történt, elővettem, fellapoztam a vége felé ahol tartottam és olvastam. Először csak pár apró megjegyzést kaptam, hogy mit csinálok, mi az ott, és egyáltalán jól érzem magam? Ezekkel nem foglalkoztam, de nem itt ért véget a sztori. Egyik aranyos de nem túl okos osztálytársnőm a barátnőjével elment mellettem, és mivel pár napja hallotta, hogy a könyvről meséltem, megkérdezte, hogy máris kiolvastam? A barátnője ekkor vett csak észre, rám meredt, majd a kezemben tartott oly ismeretlen tárgyra, és ahogy megerőltette a fejét, hogy rá is jöjjön a nevére, odavetette, hogy mi, én a köztelezőt olvasom? Mondtam, hogy nem. Erre ő, hogy akkor csak úgy egy könyvet, mert, hogy muszáj egyből ajánlót írni, és hát más is emiatt képes végigszenvedi magát egy hasonló szerzeményen. Kezdtem kicsit hülyén nézni rá, és közben ismét válaszoltam: Ő.. Nem.. Azért olvasom mert szeretem és mert tetszik. Épp, hogy nem vonták meg a vállukat, majd tovalibbentek, én meg visszafordultam a könyvembe. Ekkor lépett be egy fiú osztálytársam, akit néha előszeretettel cukkolunk azzal, hogy stréber, mert hát na, néha tényleg olyan :) Rám meredt szintén azokkal a hülye szemekkel, majd elkiáltotta magát egy halkabb módon: és akkor én vagyok a stréber!
A szemeim ekkor szűkültek össze. Rámeredtem, szinte szikrázott a tekintetem. Kezeimben megfeszültek az izmok, hogy leb*szok neki egyet az én drágaságommal, de aztán lehiggadva úgy döntöttem a könyvem többet érdemel egy ilyen arcánál, és még mindig idegesen válaszoltam. - Igen te vagy az, mert az, hogy képes vagyok egy könyvet elolvasni, nem jelenti, hogy úgy tanulgatok minden egyes délután, mint egyesek - ez jutott hirtelen eszembe, ha nem is volt túl menő. Majd röhögött egy sort, és mondogatta, hogy de igen stréber vagyok, mert ki az a hülye aki magától könyvet olvas...?
Hát mondom. Na jól van. Szerencséjére becsengettek, én meg eltettem a regényt. De a fejemben őrjöngtem: komolyan ennyire szánalmas a mai nemzedék? El se tudják képzelni, hogy valaki magától olvasson! Vagyis ja bocs, meg se ismerik a könyveket :D Valami hihetetlen. Ezeket úgy szegezték oda nekem, mintha azték írást fejtegettem volna az asztalomnál. De könyörgöm, ennyire nem lehetnek sík emberek :'D Vagy mégis? Ez már tényleg szánalmas.. El se hiszem.. De hagyjuk: igaz a mai fiatalságnak az olvasás nem fontos. És tény, hogy az életnek nem a könyvekből kell állnia, de néha igenis jó olvasni! Én is pont úgy élek mint bárki, csak néha egy-két nap alatt elolvasok könyveket. Szerintem pedig erre inkább büszke vagyok a mai marha társadalomban, mint, hogy a hozzám hasonlókat cikizzem, mert hoppá, nem analfabéták :D

Itthon ülök, mert ma az első két órám elmaradt. Örülök? Igen, végre kialudhattam magam :D Mostanság kitolódott az időpont, amikor aludni szoktam menni, így tiszta hulla voltam. És mivel ahogy említettem tegnap kezdtem a spórolok valamire ezért nem tömöm magam energiaitalokkal dolgot, az álmosság eléggé ledöntött. Mert az a helyzet, hogy a saját egészségemért nincs szívem nem koffeinezni, de egy szép gyűrűért megteszem :$ Jujj, remélem anyáék hagytak nekem itthon büfépénzt, mert azért a szendvicsemről nem mondanék le.
Tehát lassan készülődnöm kellene, közben a teámat is innom, a hajammal és a sminkemmel kezdenem valamit, és még egyszer átnézegetni az angolt. De még van egy pár percem, és ha hamar elkészülök netezhetek még picit (: Igaziból nem 9:45-re megyek a suliba, mert barátnőmet megvárom, és így előbb indulunk el. De majd meglátom, hogy is lesz ez a nap. Sajna ma se érek korán haza, mert valószínűleg lesz DÖK gyűlés, és egy szakkör bemutatója is amire elmegyek. A színjátszóköré. Ha jobban belegondolok, nem vagyok érte túl lelkes :'D Nem tudom elképzelni, hogy én ehhez értsek, és amúgy is, ami időm van, legszívesebben rajzszakkörön tölteném folyton *o* De mivel barátnőim is mennek, és meg is kértek, hogy nincs-e kedvem, mondom végül is persze, miért ne? Megnézem, abból baj nincs. És kitudja, talán járni is fogok. Persze ennek nagyobb az esélye, ha találkozok ott helyes fiúkkal~ Most viszont elindulok tényleg pakolászni kicsit, mert jobb előbb elkészülni, plusz szegény barátnőm nincs hozzászokva, mint a többiek, hogy sikeresen elkések mindenhonnan :'D Nem hiszem, hogy értékelné a dolgot.

Sok sikert hát a péntekhez minden kedves olvasómnak! Ja és, megkaptam az sms-t :P *o*

Íme, elindultam egy úton. Végre megpróbálok leszokni arról, hogy minden egyes fárasztó napom után egy édes drága rettentő finom káros energiaitallal jutalmazzam magam. És én hiszem, hogy menni fog! Mert én már látom az eredményt! Igen már érzem is, már itt van, má...

...z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z
z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z
z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z
z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z z.