Mármint megint valamit a lelki világomról vagy valami témáról mint az előző bejegyzésben. Mert így hétvégén sok minden nem történik amik olyan hű meg húú de érdekesek lennének :D Így nincs sok mondanivalóm. A sulira rátérve picit, a héten lesz pár felmérő, és feleltetés is, de ugyanakkor, még nem kell halálra tanulnom magam, legalábbis hétfőre biztosan nem - pedig azt hittem kell majd angoloznom, de most jöttem rá bepakolásnál, hogy nem is lesz holnap nyelvóra! Ez rettentő jó hír, mert a kiejtésemet még nagyon kell gyakorolnom..
Másik kérdésem/témám: ti hisztek abban, hogy valaki szerelmes legyen neten keresztül? Ne kérdezzétek hogy jön ide, és neeeem, nekem nincs hozzá semmiféle közöm, nem értem magamra vagy hasonló, mert én személy szerint nem hiszek benne, de van olyan barátnőm akinél volt már rá példa. Igen itt arra a tipikus helyzetre gondolok amikor xy megismeri a másikat valahonnan a netről, majd beszélgetnek, jelölgetik egymást, barátok lesznek, néznek egymásról képeket, és végül bevallják, hogy hű beléd szerettem. Aztán ha tudnak valamikor találkoznak, de sokszor jóval a kapcsolat kezdete után, és hát igen, teljes a boldogság. Vagy pont, hogy nem.. Én nem vagyok benne biztos, hogy ez lehetséges. Úgy értem nyilván rengeteg ismeretlen oldaláról tudunk meg egy embernek ha a gépen beszélgetünk vele, mert ott sokkalta nyíltabb mindenki - többnyire. De ugyanakkor nem ugyanaz a kettő. Az életben minden másabb, és ki tudja, hogy akit megismersz kedvesnek az milyen lesz ha találkoztok? És hogy ő lesz-e egyáltalán? Abban viszont hiszek, hogy megismerhetsz valakit, jól elvagytok, barátok lesztek. Aztán egyszer találkoztok és akkor meg jön a LOVE. Az úgy nem is rossz, ha az ember tényleg megtalálja akit keres :D De mégiscsak az a legjobb, ha a környezetünkben nézünk körül. Én így vélem.
És hát igen, kifejtettem egy totál spontán témát, ami senkit se érdekel nagyon, de na. Erről is írnom kellett. És hát megtettem, és most minden szép és jó megint. Vagyis nagyjából, gondolom :'D