Mielőtt bármibe belekezdenék, chatben hamarosan válaszolok mindenkinek és rendezem a cseréket : ))

Oké, olyan piszok régen írtam, hogy az büntetendő.
És annyi minden történt, amit már nem fogok elmesélni, mert nem aktuális. Igen, ez elég jellemző az olyan hanyag blogosokra mint én, történik végre valami izgi, erre nem, hogy írna, hanem megvárja amíg már semmi értelme nem lesz lejegyezni, aztán meg ágyő, egy csomó minden elveszett. De ez olyan paradoxon dolog: azért nyávogunk, hogy nincs téma, és ha van, csak azért se legyen. Szerintem tök elvárható egy valamire való hisztis blogostól, de ha más nem, rám teljesen jellemző tud lenni, annyi megkötéssel, hogy nagyon nem szokott érdekelni ha nincs miről írnom (mint például most) mert majd max ideszülök nektek valami hülyeséget :3 Aztán egyszer mindenki megunja, hogy várja a csodát, és itt hagytok. De nem baj, mert ha valaki mégis marad, legalább nem egyedül leszek szellemileg leépült, hála a posztjaim jótékony hatásának : D
Ez most nagyon optimista volt! Szeretlek titeket <3
Amúgy úgy terveztem, hogy szünetben elleplek titeket frissekkel : DD Majd írok mindenről, és de jó lesz. Aztán láttam egy amv-t és a világ összeomlott körülöttem. Nyáladzó fejjel vetettem be magam az ágyamba, és nyomtam be az egyik régi kedvenc animémet, amit anno csak félig láttam, és most újranéztem teljesen, mindenestül. Mondhatni 3-4 napig csak azt néztem, ennyi idő alatt lenyomtam 94 részt, plusz special, plusz OVA. Amúgy megérte - de ha nem érte volna sincs mit tenni, mert szinte fizikai fájdalmat okozott ha nem nézhettem, és fanatikusan nem bírtam elszakadni tőle. De most, hogy túl vagyok rajta új embernek érzem magam :'D Természetesen nem változtam ettől semmit, de tényleg megérte. A Rurouni Kenshin-t mindenkinek csak ajánlani tudom, messze az egyik legjobb történet a világon<3

Húsvétról nem mesélnék, nálunk szinte jelentősége sincs, szóval felesleges, mert ez egy olyan téma, amiről semmit nem lehet írni, és nem is fogok. Ellentétben minden mással, amiről semmit nem lehet írni, de én mégis oldalakat jegyzek tele velük. Ezaz!
Most pedig lelépek, hogy utolsó szabad szünetes napomat (ami nem animézéssel ment el) kicsit kiélvezzem sorozatokkal :'D Aztán meg tanuljak, mert unokatesóm a képembe akarja nyomni az irodalom könyvet. Na szép! És a testvéri szeretet?? Az hol marad! Mondjuk, ha bátyám itt lenne mellettem most felkiáltana, hogy anyád! És emlékeztetne arra, mikor egyszer leterítettük és zoknit tömtünk a szájába, hogy ne tudjon segítségért kiáltani. Régi szép idők<3

Nagyon durva, legalábbis szerintem, de a hajam színe jelenleg sokkal szőkébb, mint a belsőm, ami szinte lehetetlen, mivel akkor már hiperszuperhidrogén szőkének kell lennie. De ennyire azért még nincs nagy baj.
Ez a kaland is úgy kezdődött, mint minden elcseszett hajról szóló blogbejegyzés: fodrász. Szőkítésre mentem, mert hát na imádom a szőkés-barna hajszínemet (még ha legszívesebben le is cserélném vörösre, sötét barnára, karamellre, pinkre vagy akár feketére - igaziból bármit kipróbálnék :'D). Kérdezte, hogy "na, és akkor nagyon szőke legyen?". Mondom ja, miért ne. Múltkor is mikor ezt kérdezte egyáltalán nem lett túl durva, ha az a nagyon szőke akkor simán az cool. De aztán rá kellett jönnöm, hogy a nagyon szőke, az most tényleg nagyon szőke jelentéssel bírt. Basszus virít a fejem! Oké azért még nem, de komolyan rettegve kapcsolom le a kislámpát, mi van ha elkezdek fluoreszkálni??? Jó-jó, valószínűleg azt sem, de ááá. Aztán ülök a székben, és mondja, hogy na akkor vágunk a hajvégből is, mert már kell. Pedig milyen szép hosszúra megnőtt végre.. Mindenesetre levágott egy keveset, én meg közben spontán benyögtem (most nézem, ez a szó tök kétértelmű, a nyögésről elvileg is mi jut eszünkbe... xD), hogy esetleg, mert miért ne, lehetne elől fokozatos, mert eddig mindenhol ugyanolyan hosszú volt. Aztán mikor befejezte a hajamat már kezdtem bánni a dolgot.. Szörnyen festet. Nem csak, hogy rettentő szőke volt, de valami eszméletlen hülyén is nézett ki, és hát amit a legjobban szeretek a fodrászban, hogy nincs hajvasalója, hanem szárítással próbálja egyenesíteni, ami LÓFASZT se ér. Ergo még szarul féligegyenesenhullámosangöndörisvolt. Ott akadtam ki. De mosolyogva fizettem, és kibírtam azt is, hogy az első tükörben ne tépjem ki a hajam - ami maradt belőle. Aztán csak az utcán kezdtem hiszti rohamot - így nem sértettem meg a drága fodrász lelki békéjét sem. De komolyan kívánom neki, hogy egyszer töltsön el egy napot azzal a hajjal amit nekem csinált... Vagy használjon hajvasalót basszus, ez a 21. század ha jól számolom!! Oké, anyának igaza van, ha ennyire nem bírom tényleg keresnem kell egy FIATALOS fodrászt. Mert ez nem állapot.
Aztán persze hazajöttem, szépen belevágtam itt-ott a hajamba, mentettem ami menthető, kivasaltam szinte azonnal, és voálá. Egész csini most már, de még mindig cseszett szőke. Az agyamra megy. Amúgy nem hiába vágom magamnak a frufrumat is, fodrász nekem még jó hajat az életben nem csinált, nem is bízok rá semmit, csak olyat amit véletlenül se bírnék megcsinálni magamtól. Ez van.
A napom különben jó volt ezt a "kis" traumát leszámítva. De lehetett volna jobb is akár. Vagy rosszabb is. Relatív igaziból. Sok más mondanivalóm nincs, ezt is csak azért írtam le, hogy ha egy év múlva visszaolvasom, újra felhúzzam magam azon, hogy a fodrászok mennyire nem képesek néha semmire. Ez pedig az enyhe kifejezés volt!

Nyomor, globális felmelegedés, és rossz frizura. A három legszörnyűbb dolog a világon.

De utálom én az óraátállítást .-. Piszkosul hiányzik az az egy óra! Hiányzott, amikor felkeltem és kevésnek éreztem az alvást. Hiányzott mikor hajat kellett mosnom délig, de egy órával kevesebb volt arra, hogy megzabolázzam a lassan külön életet élő tincseimet (nem vicc! amit mi hetente max 2x művelünk, az HARC.), hiányzott amikor le kellett sétálnom a matektanárhoz, hiányzott mikor hazaérve sims-ezni akartam de egy órával kevesebbet tudtam mert tesóm egy órával előbb hazajött .-. Hiányzott, amikor netezni kezdtem. Egyedül a tanulásnál nem hiányzik mert azt sajna valszeg nem is fogok.. Nem meglepő ^^" Pedig kéne. Öhm. Fizikázni - de kis szerencsével mégse írjuk meg a héten, én legalábbis ebben reménykedem~
Amúgy kicsit túldrámázom, de tény, hogy nem bántam volna, ha az az egy óra nem csúszik ki a kezeimből. Ismeritek nem? 24 óra soha semmire nem elég. Most, hogy itt ülök negyed 8-kor (mikor tegnap ilyenkor csak negyed 7 volt), és még lenne dolgom, elég nyomasztó. Szerencsémre ha mást nem is, matekozni matekoztam : DD Szóval annyira elveszett talán mégse lennék.
Ami pedig nyugtat, hogy ha túlélem a hétvégéket elválasztó keserű napokat, akkor csodálatos lesz a világ, mert köv. hétvégén go Pest, és jönnek az angol rokonok - aztán meg húsvét : DD - és utána meg con is. Egyszóval: imádom.

Ajj, van egy személy aki nagyon az agyamra megy. Vagy ha nem is, már elegem van belőle. De nagyon. Bárcsak végre kezdene magával valamit, meg én is, és akkor minden elrendeződne. De nem. Viszont ha ő nem fogja fel hamar, hogy mi is a szitu, hát én fogok lépni. Abban meg nem lesz köszönet.

Ehhez a hangulathoz illően, képzeljétek, ma megtaláltam az egyik kedvenc animém 3. évadát online *o* Éljen a pokol lány! Hihetetlen jó, értelmes mondanivalóval, gyönyörű grafikával, és szuper szereplőkkel (Ren<3). Ja meg persze, a világ legjobb mondatával.

..Akarod látni, milyen a halál?..

Egy vérfarkas szupermodell vallomásai

"Második vallomás: Egy férfi feketében szexi, kivéve, ha azért jött, hogy gyilkosságért letartóztasson." "Kilencedik vallomás: A legtöbb nőnek imponál az egyenruhás férfi. Engem sem hagy hidegen. Van, hogy felfordul tőle a gyomrom." "Tizenkettedik vallomás: A rendőrükről senki nem mondja, hogy jó a humorérzékük. Most, hogy belegondolok, a vérfarkasokról sem." "Tizenötödik vallomás: A befolyásomon kívül eső körülményeknek köszönhetően kénytelen voltam megtanulni, hogy a hazugság gyakran jótékonyabb, mint az igazság. Ha az emberek megtanulnának jól hazudni, boldogok lehetnének." "Tizenkilencedik vallomás: Aki kitalálta, hogy 'amiről nem tudsz, nem fájhat', idióta volt." "Huszonkettedik vallomás: A lányok, akik imádnak enni, számíthatnak a jóindulatomra. Vámpírok, akik engem ennének, nem." "Huszonharmadik vallomás: Ugyanúgy szeretek barátkozni, mint bárki más... de egy birkózóvállú lány és egy szemfogú fiú társasága reggelinél, mégsem álmaim netovábbja." "Huszonhetedik vallomás: Van annál rosszabb is, ha az ember szupermodell vérfarkas, például, ha hulla."

És ráadásnak:
"Kiszáll, és megpillantja, amint az El Camino hideg metálülésén vergődök, és megpróbálom a csípőmre felhúzni a nadrágot.
Rick szeme majd kiugrik a helyéről. Ha kiugranának, az sem lepne meg. Ma éjszaka már semmi se.
- Hű! - mondja és elfordul. - Vámpír vagyok, nem kasztrált. Átkozottul jól nézel ki, tisztára, mint egy szupermodell.
- Me-e-ert szu-per-mo-dell vagyok.
Hátrafordul. - Nem szívatsz? Igen, valahogy ismerős volt az arcod. Biztos óriásplakáton láttalak már, igaz?"

Imádom ezt a könyvet, viszont Dorinának sose hiszem már el, ha mutat egy könyvet és azt állítja róla, hogy nincs benne semmi "olyan". Á. Perverz xD