Nagyon durva, legalábbis szerintem, de a hajam színe jelenleg sokkal szőkébb, mint a belsőm, ami szinte lehetetlen, mivel akkor már hiperszuperhidrogén szőkének kell lennie. De ennyire azért még nincs nagy baj.
Ez a kaland is úgy kezdődött, mint minden elcseszett hajról szóló blogbejegyzés: fodrász. Szőkítésre mentem, mert hát na imádom a szőkés-barna hajszínemet (még ha legszívesebben le is cserélném vörösre, sötét barnára, karamellre, pinkre vagy akár feketére - igaziból bármit kipróbálnék :'D). Kérdezte, hogy "na, és akkor nagyon szőke legyen?". Mondom ja, miért ne. Múltkor is mikor ezt kérdezte egyáltalán nem lett túl durva, ha az a nagyon szőke akkor simán az cool. De aztán rá kellett jönnöm, hogy a nagyon szőke, az most tényleg nagyon szőke jelentéssel bírt. Basszus virít a fejem! Oké azért még nem, de komolyan rettegve kapcsolom le a kislámpát, mi van ha elkezdek fluoreszkálni??? Jó-jó, valószínűleg azt sem, de ááá. Aztán ülök a székben, és mondja, hogy na akkor vágunk a hajvégből is, mert már kell. Pedig milyen szép hosszúra megnőtt végre.. Mindenesetre levágott egy keveset, én meg közben spontán benyögtem (most nézem, ez a szó tök kétértelmű, a nyögésről elvileg is mi jut eszünkbe... xD), hogy esetleg, mert miért ne, lehetne elől fokozatos, mert eddig mindenhol ugyanolyan hosszú volt. Aztán mikor befejezte a hajamat már kezdtem bánni a dolgot.. Szörnyen festet. Nem csak, hogy rettentő szőke volt, de valami eszméletlen hülyén is nézett ki, és hát amit a legjobban szeretek a fodrászban, hogy nincs hajvasalója, hanem szárítással próbálja egyenesíteni, ami LÓFASZT se ér. Ergo még szarul féligegyenesenhullámosangöndörisvolt. Ott akadtam ki. De mosolyogva fizettem, és kibírtam azt is, hogy az első tükörben ne tépjem ki a hajam - ami maradt belőle. Aztán csak az utcán kezdtem hiszti rohamot - így nem sértettem meg a drága fodrász lelki békéjét sem. De komolyan kívánom neki, hogy egyszer töltsön el egy napot azzal a hajjal amit nekem csinált... Vagy használjon hajvasalót basszus, ez a 21. század ha jól számolom!! Oké, anyának igaza van, ha ennyire nem bírom tényleg keresnem kell egy FIATALOS fodrászt. Mert ez nem állapot.
Aztán persze hazajöttem, szépen belevágtam itt-ott a hajamba, mentettem ami menthető, kivasaltam szinte azonnal, és voálá. Egész csini most már, de még mindig cseszett szőke. Az agyamra megy. Amúgy nem hiába vágom magamnak a frufrumat is, fodrász nekem még jó hajat az életben nem csinált, nem is bízok rá semmit, csak olyat amit véletlenül se bírnék megcsinálni magamtól. Ez van.
A napom különben jó volt ezt a "kis" traumát leszámítva. De lehetett volna jobb is akár. Vagy rosszabb is. Relatív igaziból. Sok más mondanivalóm nincs, ezt is csak azért írtam le, hogy ha egy év múlva visszaolvasom, újra felhúzzam magam azon, hogy a fodrászok mennyire nem képesek néha semmire. Ez pedig az enyhe kifejezés volt!

Nyomor, globális felmelegedés, és rossz frizura. A három legszörnyűbb dolog a világon.