Ofő ma közölte, hogy jöjjünk ki jól az új gyerekkel, mert ő igaziból biztos, hogy jó, csak a családi körülményei miatt lehet esetleg fura, vagy tűnhet beképzeltnek..
Szarok rá milyen körülményekből való, hogy milyen a családi háttere, az, hogy vannak gondjai nem adhat neki okot arra, hogy random gúnyolódjon a kevésbé menő lányokon, beszólogasson másoknak, szemtelenkedjen, adja az agyát és úgy összességében egy bunkóként viselkedjen. Milyen világban élnénk, ha a legkisebb lelki problémád már felmentést adna neked ha paraszt vagy? Nem, nem, és nem. Elhiszem, hogy nehéz neki, de akkor SEM. Nem viselkedhet így, nem teheti, nincs joga, és jobb ha erre még mostanában rájön, mert már így is elfogyott mindenki türelme és nem túl biztos pont számára abba az 5 ribibe kapaszkodni, ha a többiek lassan a halálát kívánják. Én meg rohadtul nem fogom tolerálni. Soha.

Ha volt arca 3 hét alatt úgy kb 10 embert magára haragítania, akkor legyen arca vállalni és kész. Amúgy meg egy pöcsfej. Pedig én aztán nagyon ritkán utálok valakit, de ő elérte, kevesebb mint egy hónap alatt :33 Gratula!

Régen írtam mi? Akartam tegnapelőtt és tegnap is, és annyi mondanivalóm lett volna, és úgy megterveztem és gyajj. Most reménykedjetek, hogy sikerül összeszednem, kissé vegyes az ügy.

Vasárnap arra keltem, hogy meghalok. Nem, nem úgy szó szerint, csak majdnem rohadt rosszul voltam, és ezt egy lázmérő is alátámasztotta. Szóval a nap nagy részében fetrengtem és szuggeráltam az az agyam, hogy vagy gyógyuljak meg hamar, vagy hétfőre már ne, de inkább hétfőre már ne. Közben néha (úgy 5 percenként anyáék örömére) ecseteltem, hogy épp mit csinálhat a szervezetem a bacikkal vagy vírusokkal, mert most vettük bioszon. Oh istenem, mekkora zseni vagyok.. (irónia) Mindegy, a lényeg, hogy vasárnap estére(!!) meggyógyultam és hétfőn mehettem suliba. Igen ám de én azt hittem nem, és kurvára nem tanultam - de mit nekem úgy fejből egy kémia meg egy angol, meg még pár tárgy felelés veszéllyel, elvégre zseni vagyok (még mindig nem vagyok az sajna). Igaziból a kémiára még csak-csak készültem de az angolt a sorsra bíztam. Mint utólag kiderült, nem tudom mit basztam el ennyire, de a kémiám kettes. Fogalmam nincs esküszöm! (friss: azóta kikaptuk, de így se értem.. egy képletet nem tudtam meg az utolsó feladat nem sikerült szóval.. amúgy is egy pont és hármas és vertem a fejem a falba .-.) Volt 3 fogalom azt tudtam, a metánról is beírtam sok mindent (jó a képletet nem tudtam, de volt belőle 2), meg az utolsó feladat se ment, de a többit nem tudom.. Ennyire lófaszt se érne amit én megtanultam? Minden évben ez van, a kémia elveszi az összes életkedvem mert tavaly is szarul kezdtem belőle, és persze mindenki mondogatta mennyire könnyű volt, én meg majd meghaltam az önbecsülésem széthullott tetemében fetrengve. Nem szeretem ha én vagyok a hülye, vagy ha annak érzem magam - plusz anya is elkezdte mondogatni, hogy nem tanulok, vagy csak rossz tanuló vagyok vagy ilyesmi, és igaza van pedig én mindig annyira törekszem T.T
Szóval a hétfőm csodálatos volt, főleg, hogy továbbra is szarul éreztem magam, és azóta a jobb orrlyukam úgy folyat mintha valami csap lenne, elhasználtam Mo fél zsepi készletét.
De a tegnap is fúúú. Tudtam, hogy a múlthét nagyon idilli volt, de ennyire nem lehet szarul kezdeni ezt a hetet!! Összességében semmi baj nem lett volna a tegnappal, csak éppen láncreakciót indított el az angol, aminek a végén én jöttem ki az egyik legszarabbul. Ugyanis a már annyit emlegetett szeretett kis pöcs új osztálytársunk nem tudja magát kontrollálni, és a mi giminkben  tanárok ezt rohadtul nem szeretik, tolerálják. Főleg az az angoltanár akivel tegnap volt óránk, csak ezt a drága nem veszi, vagy nem akarja észrevenni, miközben imponálva nyal (lassan szó szerint) az osztály ribiközösségének. Ennek a vége először egy spontán ültetés lett szerencsére a kisteremben, ahol hetente csak egyszer vagyunk a három alkalomból. Így is én ülök legelöl, mert mindig utolsónak érünk be Dorinával és csak az marad, mi meg elvagyunk (a tanár mindig, de esküszöm mindig engem szólít fel, hogy mi volt a házi - vagy úgy érzi én biztos megcsinálom, vagy csak tesztelget és várja, hogy egyszer ne legyen kész : DD de mindig megvan ha más nem óra előtt ^^"). De a lényeg, hogy pechemre elültették Dorinát, hogy egy beszédesebb ember mellé kerüljek, szóval nem csak, hogy valaki olyan mellett ülök, akit büntetésből előreküldtek, és soha nem szoktunk beszélni és most annyira ciki az egész, ahogy ülök mellette és jó ég, nem bírok hozzászólni de még így óra előtt vagy után se (mi a fasz lesz pármunkakor??? meghaltam..), de még én maradtam elől is. Torkon szúrom magam, most már biztos! De a pláne! Ültetés után az a cseszettnagygecifosparaztbaromarc beszólt a tanárnak még valamit, aminek eredményeképpen írtunk egy csodálatos, kb egyes röpdogát. AZ MI????? Ezen óra után úgy felhúztam magam, hogy totál csak a dühre koncentráltam, így végól befizetni is elfelejtettem: egy hónapig nem eszek a menzán, és anyáék kiakartak nyírni itthon, meg rám fogták, hogy direkt csináltam, mert tudják, hogy rühellem a menzát. Igen, rühellem, nem szeretem, egy fos, de nem csinálnék direkt ilyet. Rohadtul nem tűröm el, hogy azt állítsák direkt tettem. Apámat amúgy is utálom. Rágondolni is felhúz.
Aztán itthon se volt nyugtom: holnapra az angol újságnak készíthettem a képregényt, amivel elment a délutánom, meg kereshettem receptet, majd este 8kor mikor végeztem elkezdhettem törizni a mai felmérőre. Yee, ez hiányzott nekem! Szóval remélem legalább az jól sikerül, mert ez így szörnyű, matekból és kémiából is kettessel kezdtem, és valszeg fizikából se lesz jobb (jó esetben!!), és nagyon bele kéne húznom, tartani akarom a tavalyi 4,3as átlagom. Fogom is. Rohadtul, csak azért se leszek lecsúszott, és igenis arra kenem, hogy még bele kell rázódnom, ami amúgy igaz. De addig is vigyázok, ne kapjak agybajt - mert közel állok hozzá.

Délutáni megtoldás:
Ez a nap is szörnyű volt, rengeteg sírógörccsel. Mi a fenéért nem jön most meg semmi össze? Jesszusom, mintha az univerzum csakis ellenünk tervezne.. Hé akárki aki ott fent irányítasz egy picit kímélj már minket, mert kiugrom a másodikról az fix :33

Elnézést mindenkitől de se ma, se holnap nem feltétlenül várható bejegyzés (mondjuk hétvégén sok mindenről nem is tudok írni de nem lényeges~~) az a helyzet ugyanis, hogy a gépem egy rakat f*s, a bátyám pedig most itthon nyomul (hazajött hétvégére), így az ő gépét se nagyon nyúzhatom. Meg igaziból elv holnap veszünk festéket, szóval kitudja, lehet, hogy a hétvégén festünk is, de ha más nem, akkor hamarosan tuti - mármint a szobámat, Istenem úgy izgulok C: Annyira jó lenne! Szurkoljatok! Egész nyáron ezért hisztiztem ^^"

ezt most muszáj~

Túl pozitívan látok most mindent: leszámítva apróbb dolgokat, egyszerűen passzolnak a molekulák vagy sejtek, vagy csak úgy a világmindenség, és igen, olyan kis nyugis és szép, és élvezem~ De ez kicsit megrémít is, mivel ha lehull a lepel, ha hirtelen fordul a kocka, valószínűleg megvisel majd. A sok jó elkényelmesít, felkészületlenné tesz, és naivvá is válok tőle - ez pedig egyszer még visszaüt.

De ha már így kilelkiztem magam, mesélnék a napomról is~ Ma két emberrel is találkoztam és wáá. Az egyik sima osztálytárs, de idén még nem nagyon beszélgettünk, pedig tavaly jól kijöttünk (ez idén sincs másképp). Igaziból mindegy is, mert ma alkalmunk nyílt és hú. Élveztem nagyon, mivel ugyanazt a véleményt osztotta mint én, ami az új osztálytársat, annak legjobb raj spanját és a köréjük gyűlő maroknyi ribit illeti. Hát igen, rombolják a közösséget, vagyis próbálják, és ja ezek azok a szokásos beképzelt plázapicsa libuskák enyhe ribanc beütéssel, szóval igaziból semmi extra vagy meglepő.
Aztán délután rajzszakkörre menet (mert lustának éreztem magam a dombmászáshoz - ergo az nálam a hazamenés) találkoztam egy régi ismerőssel, barátnővel (: Már 3-4 éve vagyunk jóban, de vele se beszéltem se nyáron se most, és gyaaj, annyira jól eldumálgattunk: egy félórát simán, és tényleg, jó érzéssel töltött el, hogy vele minden rendben, és pont ugyanolyan mint volt, és még mindig imádom. Meg is beszéltük rögtön, hogy valamikor talizni kell, és hívjuk majd a harmadik barátnőnket is, mert az úgy az igazi (velük mindig így lógtam, hogy együtt hárman).
Rajzszakkörön pedig, ismét minden csodálatos volt, de tényleg :33 Nagyon durva, hogy idén 10. éve járok oda, szinte hihetetlen. Ráadásul mikor elsős voltam, akkor kezdődött a szakkör is, így momentán az első nemzedékben nőttem fel, akik odajártak nyolc évig (ezért ballagáskor kaptam is ajándékot, és akkor úgy sírtam, hogy fuck, pedig amúgy nem). Szóval hozzám nőtt a cucc - ráadásul hihetetlen jó érzés, mikor belépek, és megannyi ismerős kiáltja, hogy DÓRIIII. Mert momentán rengeteg kis csaj favol engem (amit csodálok, de hát na, a kisebbek mindig is jobban kijöttem), meg tényleg, annyira aranyosak, hogy áhhw, meg se érdemlem, egyáltalán. De az idősebbekkel is olyan jól ellehet beszélni, meg a srácok, istenem annyira hülyék :'D Imádom az egészet, mindenkit, szinte az összes évfolyamot (gyakran megyek be akkor mikor mások is vannak, így az alsósok nagy részét ismerem ^^"). Szóval ja.
Remélem észrevehető tényleg mennyire királyság most minden :3 De nem is aggódok ezen, inkább csak élvezem. Közben meg a suli is egész jó, úgy-ahogy túlélem, és ebben a barátok sokat segítenek, legyen az az őrült padtársam és anyukám, Ancsy, a totál édi Ramboo, vagy az egyetlen és utánozhatatlan másztör Dryna, de persze Krisssszuuu se kihagyható, hiszen átlopakodik dumcsizni, vagy mi kergetjük ki az osztályából szóval ja, és akkor még annyian vannak akikkel elbeszélgetek néha, figyelmesek, és rendesek és wá. Legyen akárhány ribi és rajgyerek az osztályom nagy része hihetetlen imádni való (L)