ezt most muszáj~

Túl pozitívan látok most mindent: leszámítva apróbb dolgokat, egyszerűen passzolnak a molekulák vagy sejtek, vagy csak úgy a világmindenség, és igen, olyan kis nyugis és szép, és élvezem~ De ez kicsit megrémít is, mivel ha lehull a lepel, ha hirtelen fordul a kocka, valószínűleg megvisel majd. A sok jó elkényelmesít, felkészületlenné tesz, és naivvá is válok tőle - ez pedig egyszer még visszaüt.

De ha már így kilelkiztem magam, mesélnék a napomról is~ Ma két emberrel is találkoztam és wáá. Az egyik sima osztálytárs, de idén még nem nagyon beszélgettünk, pedig tavaly jól kijöttünk (ez idén sincs másképp). Igaziból mindegy is, mert ma alkalmunk nyílt és hú. Élveztem nagyon, mivel ugyanazt a véleményt osztotta mint én, ami az új osztálytársat, annak legjobb raj spanját és a köréjük gyűlő maroknyi ribit illeti. Hát igen, rombolják a közösséget, vagyis próbálják, és ja ezek azok a szokásos beképzelt plázapicsa libuskák enyhe ribanc beütéssel, szóval igaziból semmi extra vagy meglepő.
Aztán délután rajzszakkörre menet (mert lustának éreztem magam a dombmászáshoz - ergo az nálam a hazamenés) találkoztam egy régi ismerőssel, barátnővel (: Már 3-4 éve vagyunk jóban, de vele se beszéltem se nyáron se most, és gyaaj, annyira jól eldumálgattunk: egy félórát simán, és tényleg, jó érzéssel töltött el, hogy vele minden rendben, és pont ugyanolyan mint volt, és még mindig imádom. Meg is beszéltük rögtön, hogy valamikor talizni kell, és hívjuk majd a harmadik barátnőnket is, mert az úgy az igazi (velük mindig így lógtam, hogy együtt hárman).
Rajzszakkörön pedig, ismét minden csodálatos volt, de tényleg :33 Nagyon durva, hogy idén 10. éve járok oda, szinte hihetetlen. Ráadásul mikor elsős voltam, akkor kezdődött a szakkör is, így momentán az első nemzedékben nőttem fel, akik odajártak nyolc évig (ezért ballagáskor kaptam is ajándékot, és akkor úgy sírtam, hogy fuck, pedig amúgy nem). Szóval hozzám nőtt a cucc - ráadásul hihetetlen jó érzés, mikor belépek, és megannyi ismerős kiáltja, hogy DÓRIIII. Mert momentán rengeteg kis csaj favol engem (amit csodálok, de hát na, a kisebbek mindig is jobban kijöttem), meg tényleg, annyira aranyosak, hogy áhhw, meg se érdemlem, egyáltalán. De az idősebbekkel is olyan jól ellehet beszélni, meg a srácok, istenem annyira hülyék :'D Imádom az egészet, mindenkit, szinte az összes évfolyamot (gyakran megyek be akkor mikor mások is vannak, így az alsósok nagy részét ismerem ^^"). Szóval ja.
Remélem észrevehető tényleg mennyire királyság most minden :3 De nem is aggódok ezen, inkább csak élvezem. Közben meg a suli is egész jó, úgy-ahogy túlélem, és ebben a barátok sokat segítenek, legyen az az őrült padtársam és anyukám, Ancsy, a totál édi Ramboo, vagy az egyetlen és utánozhatatlan másztör Dryna, de persze Krisssszuuu se kihagyható, hiszen átlopakodik dumcsizni, vagy mi kergetjük ki az osztályából szóval ja, és akkor még annyian vannak akikkel elbeszélgetek néha, figyelmesek, és rendesek és wá. Legyen akárhány ribi és rajgyerek az osztályom nagy része hihetetlen imádni való (L)