Régen írtam mi? Akartam tegnapelőtt és tegnap is, és annyi mondanivalóm lett volna, és úgy megterveztem és gyajj. Most reménykedjetek, hogy sikerül összeszednem, kissé vegyes az ügy.

Vasárnap arra keltem, hogy meghalok. Nem, nem úgy szó szerint, csak majdnem rohadt rosszul voltam, és ezt egy lázmérő is alátámasztotta. Szóval a nap nagy részében fetrengtem és szuggeráltam az az agyam, hogy vagy gyógyuljak meg hamar, vagy hétfőre már ne, de inkább hétfőre már ne. Közben néha (úgy 5 percenként anyáék örömére) ecseteltem, hogy épp mit csinálhat a szervezetem a bacikkal vagy vírusokkal, mert most vettük bioszon. Oh istenem, mekkora zseni vagyok.. (irónia) Mindegy, a lényeg, hogy vasárnap estére(!!) meggyógyultam és hétfőn mehettem suliba. Igen ám de én azt hittem nem, és kurvára nem tanultam - de mit nekem úgy fejből egy kémia meg egy angol, meg még pár tárgy felelés veszéllyel, elvégre zseni vagyok (még mindig nem vagyok az sajna). Igaziból a kémiára még csak-csak készültem de az angolt a sorsra bíztam. Mint utólag kiderült, nem tudom mit basztam el ennyire, de a kémiám kettes. Fogalmam nincs esküszöm! (friss: azóta kikaptuk, de így se értem.. egy képletet nem tudtam meg az utolsó feladat nem sikerült szóval.. amúgy is egy pont és hármas és vertem a fejem a falba .-.) Volt 3 fogalom azt tudtam, a metánról is beírtam sok mindent (jó a képletet nem tudtam, de volt belőle 2), meg az utolsó feladat se ment, de a többit nem tudom.. Ennyire lófaszt se érne amit én megtanultam? Minden évben ez van, a kémia elveszi az összes életkedvem mert tavaly is szarul kezdtem belőle, és persze mindenki mondogatta mennyire könnyű volt, én meg majd meghaltam az önbecsülésem széthullott tetemében fetrengve. Nem szeretem ha én vagyok a hülye, vagy ha annak érzem magam - plusz anya is elkezdte mondogatni, hogy nem tanulok, vagy csak rossz tanuló vagyok vagy ilyesmi, és igaza van pedig én mindig annyira törekszem T.T
Szóval a hétfőm csodálatos volt, főleg, hogy továbbra is szarul éreztem magam, és azóta a jobb orrlyukam úgy folyat mintha valami csap lenne, elhasználtam Mo fél zsepi készletét.
De a tegnap is fúúú. Tudtam, hogy a múlthét nagyon idilli volt, de ennyire nem lehet szarul kezdeni ezt a hetet!! Összességében semmi baj nem lett volna a tegnappal, csak éppen láncreakciót indított el az angol, aminek a végén én jöttem ki az egyik legszarabbul. Ugyanis a már annyit emlegetett szeretett kis pöcs új osztálytársunk nem tudja magát kontrollálni, és a mi giminkben  tanárok ezt rohadtul nem szeretik, tolerálják. Főleg az az angoltanár akivel tegnap volt óránk, csak ezt a drága nem veszi, vagy nem akarja észrevenni, miközben imponálva nyal (lassan szó szerint) az osztály ribiközösségének. Ennek a vége először egy spontán ültetés lett szerencsére a kisteremben, ahol hetente csak egyszer vagyunk a három alkalomból. Így is én ülök legelöl, mert mindig utolsónak érünk be Dorinával és csak az marad, mi meg elvagyunk (a tanár mindig, de esküszöm mindig engem szólít fel, hogy mi volt a házi - vagy úgy érzi én biztos megcsinálom, vagy csak tesztelget és várja, hogy egyszer ne legyen kész : DD de mindig megvan ha más nem óra előtt ^^"). De a lényeg, hogy pechemre elültették Dorinát, hogy egy beszédesebb ember mellé kerüljek, szóval nem csak, hogy valaki olyan mellett ülök, akit büntetésből előreküldtek, és soha nem szoktunk beszélni és most annyira ciki az egész, ahogy ülök mellette és jó ég, nem bírok hozzászólni de még így óra előtt vagy után se (mi a fasz lesz pármunkakor??? meghaltam..), de még én maradtam elől is. Torkon szúrom magam, most már biztos! De a pláne! Ültetés után az a cseszettnagygecifosparaztbaromarc beszólt a tanárnak még valamit, aminek eredményeképpen írtunk egy csodálatos, kb egyes röpdogát. AZ MI????? Ezen óra után úgy felhúztam magam, hogy totál csak a dühre koncentráltam, így végól befizetni is elfelejtettem: egy hónapig nem eszek a menzán, és anyáék kiakartak nyírni itthon, meg rám fogták, hogy direkt csináltam, mert tudják, hogy rühellem a menzát. Igen, rühellem, nem szeretem, egy fos, de nem csinálnék direkt ilyet. Rohadtul nem tűröm el, hogy azt állítsák direkt tettem. Apámat amúgy is utálom. Rágondolni is felhúz.
Aztán itthon se volt nyugtom: holnapra az angol újságnak készíthettem a képregényt, amivel elment a délutánom, meg kereshettem receptet, majd este 8kor mikor végeztem elkezdhettem törizni a mai felmérőre. Yee, ez hiányzott nekem! Szóval remélem legalább az jól sikerül, mert ez így szörnyű, matekból és kémiából is kettessel kezdtem, és valszeg fizikából se lesz jobb (jó esetben!!), és nagyon bele kéne húznom, tartani akarom a tavalyi 4,3as átlagom. Fogom is. Rohadtul, csak azért se leszek lecsúszott, és igenis arra kenem, hogy még bele kell rázódnom, ami amúgy igaz. De addig is vigyázok, ne kapjak agybajt - mert közel állok hozzá.

Délutáni megtoldás:
Ez a nap is szörnyű volt, rengeteg sírógörccsel. Mi a fenéért nem jön most meg semmi össze? Jesszusom, mintha az univerzum csakis ellenünk tervezne.. Hé akárki aki ott fent irányítasz egy picit kímélj már minket, mert kiugrom a másodikról az fix :33