valami lesz

*mivel azonban már nem bízok magamban, idejét láttam pár dolognak, például a cserék megszüntetésének, amiért mindenkitől elnézést kérek :( de ha végül csak üresen állna a lap, jobb így, úgy érzem*

Ma elmegyek inni. Holnap megjavulok.

Kezdeni kéne valamit a helyzettel.

Meg az élettel.

Istenem de b*szott melankólikus lettem. OMG.

Most már tényleg a talpamra sarkamra állok!
miau

Meg se próbálok már magyarázkodni.

De szívesen írnám ezt.

De megpróbálok mégis.

Ez a nyár furcsa. Csak így simán, furcsa. Furcsa érzéseket kelt bennem, furcsa viaskodásokat, boldog vagyok és mégsem. Mindenem megvan de nincs semmim.

Kettősség és nem találom a helyem. Pedig már megtaláltam. Asszem. Nem tudom.

Nem tudom, nem tudom, nem tudom, nem tudom.

Remélem, hogy most kicsit feltöltődtem. Külföldön voltam. Angliában. Csodálatos napokat éltem át. Szeretnék írni nektek. Sok mindent, érzéseket, benyomásokat, nem csak erről, mindenről. Talán sikerül. Még gyűjtöm az erőt. Csak ne lennék kétségek között. Igen, a jövő miatt. Remélem minden a helyére kerül.

Félek?

A franc gondolta volna, hogy nyáron többet fogok tanulni három nap alatt, mint egész évben. Vagyis helyesbítek, azért ez így erős túlzás, de akik olvasnak, tudhatják, hogy számomra a túlzás a péntek, és imádom, és pont. Költőiségem határtalan. Mindenesetre kell az a rohadt kibaszott utálatos nekem nehéz hülye nyelvvizsga, ezért szenvedek. Tudom, a legtöbb ember csak legyint, hogy "Há! Nyelvvizsga! Az mi.. Amúgy is perfekt vagyok.", de nekem ez így 3 év angol tanulás után azért még bőven egy meseszép álom csak. Mindegy, a különtanárom éppen olyan amilyen kell: felad egy egész könyvet házinak, hogy aztán feladhasson egy másikat, ha megcsináltam az elsőt. Oké-oké, túlzás túlzás hátán, de mikor már a negyedik levelet/esszét/világmegváltó beszédet írom akkor egy picit elgondolkodom rajta, hogy régen mennyivel másabb volt a nyári szünet, legalábbis fogalmi síkon. Amikor még önfeledtséget és nevetést jelentett, nem házi feladatok miatti szorongást, halálra angolozást és több szabadidőt a tanulásra. Jajj, és az emelt történelmet csak júliustól kezdem átnézni. Békesség és borzadály.

Egyébiránt mindig is éreztem, hogy a zsenialitás apró darabkái rejtőznek az emésztőrendszerem feletti szívkamrák sötét sarkaiban. Főleg most járta át a testem elégedettség, ahogy túléltem az utolsó tanítási napot, lementem a Balatonra pihenni, és sikeresen szombat estére olyan kis 39 fokos hőemelkedést kaptam, hogy télen velem fűthették volna be a pajtát. Még jó, hogy nincs is pajtánk.
Szóval ez egy hete volt, és éppen ezért eddig csodálatosan telt a szünidőm: tanulással, fogalmazásokkal, angollal, fetrengéssel, Disney csatorna agybutító nézésével, pihenéssel, köhögéssel és fulladozással, bulikról lemaradással meg a trónok harca évadzáró részével, ami bevitte nekem a kegyelemdöfést. Komolyan, most várjak egy évet? EGY EGÉSZ ÉVET? Már sajnálom, hogy túléltem a szörnyű antibiotikum kúrát, ami ugyan elmulasztotta a torokfájásom és a láztól való rosszullétem, helyette viszont napi rendszerességgel meghánytatott, szóval valamit valamiért. Karma édes illatát érzem. Hagyjuk. Legalább fogytam. Egy cseszett kilót. Valahol el kell kezdeni!

De mindez már nem számít. Közben évzárón is tiszteletem tettem, a barátok is felvidítottak, és lassan minden visszatér a - remélhetőleg - nyárias kerékvágásba - leszámítva a hasznosan pszichopata angoltanárom. Addig pedig anya régi nagyon retro gatyáját kéne csak kicsit átvarratnom lábszárban, és máris minden tökéletes lenne.

Olvassatok sok verset!

Nagyon-nagyon, nagyon (csak a nyomaték kedvéért) régi tapasztalatom, hogy sokkal szívesebben blogolok ha új kinézet van fent, vagy ilyesmi. Szóval talán a jelenleg aktívan fellépő problémámra, miszerint szarok a blogra, ez egy reális megoldás lehetne. Vérfrissítés, hogy egy vámpírt idézzek - szar szóvicc level 100000. Mivel pedig, szó szerint, semmit sem csinálok (vagy legalábbis nem kell tanulnom, és ez a délutáni programjaim 80%át kitette eddig - 20% tényleges tanulás, 60% szorongás ami lustaságra késztet, ejj de nehéz az életem), ezért azt hiszem ez kis is kerül a napirendre. Az evés is alvás mellé. Alá. Mögé. Valahovaaa.

Mentségemre szóljon, zajlott az életem rendesen. Volt olyan hetem amikor négy nap alatt nyolc dolgozatot kellett végigszenvednem, amiből ötön igenis sok múlott. Így hát bevetettem a tanulás és a puskázás minden társadalmunk által ismert és elfogadott módszerét. Utóbbit szigorúan csak németből, amihez egyszerűen nincs elég perverzióm, hogy értsem vagy kedveljem hahahaha - ez csak rám érvényes, a német egyébként biztosan egy nagyon tündi-bündi nyelv és bennem van a hiba. Egyébként, még Franciaországban is lazulhattam egy hetet, tök ingyen, szóval ehhez mérten élveztem is. De jobban már kevésbé - maradjunk abban, hogy az ingyenes szervezés legyen nektek mindig gyanús!!!!
Aki most azt hinné, hogy egy elkényeztetett hisztis kis picsa vagyok, annak leírnám, hogy ez tökéletesen így van kicsit ijesztő mikor hazafelé úton késik a TGV (gyorsvonat), emiatt lekésitek a repülőt, át kell csekkolni, de nem találjátok a másik járatot, mire megtaláljátok szinte indul is a gép, akkor rohanhattok a következő csekkolási pontig, ahol viszont nagydarab katonák löknek tieteket visszább laza csuklómozdulatokkal meg gecinagy fegyverekkel, mert találtak egy rettentő veszélyesnek kinéző, ismeretlen eredetű piros bőröndöt, ami rettegésben tartja az emberiséget!! Drámai zene off. A repülő pedig közben vészesen indulni akart. De, hogy valami pozitívat is írjak, végül pont elcsíptük, és így sikeresen hazajutottunk, amit én azzal ünnepeltem, hogy hajnali háromkor leültem szalonnát és vöröshagymát enni, mert ha valami nincs Franciaországban, az a finom hús.

Szóval ilyesfajta krízisek, meg gonosz tanárnők fogtak vissza a blogolástól. De ígérem, és a friss jogsimra esküszöm (ahahahahahha, már ilyenem is van, tessék rettegni!!), hogy belehúzok az írásba. Lelkem rajta!

Egyszerűen imádom ezt a nőt. Sorrynotsorry.