A franc gondolta volna, hogy nyáron többet fogok tanulni három nap alatt, mint egész évben. Vagyis helyesbítek, azért ez így erős túlzás, de akik olvasnak, tudhatják, hogy számomra a túlzás a péntek, és imádom, és pont. Költőiségem határtalan. Mindenesetre kell az a rohadt kibaszott utálatos nekem nehéz hülye nyelvvizsga, ezért szenvedek. Tudom, a legtöbb ember csak legyint, hogy "Há! Nyelvvizsga! Az mi.. Amúgy is perfekt vagyok.", de nekem ez így 3 év angol tanulás után azért még bőven egy meseszép álom csak. Mindegy, a különtanárom éppen olyan amilyen kell: felad egy egész könyvet házinak, hogy aztán feladhasson egy másikat, ha megcsináltam az elsőt. Oké-oké, túlzás túlzás hátán, de mikor már a negyedik levelet/esszét/világmegváltó beszédet írom akkor egy picit elgondolkodom rajta, hogy régen mennyivel másabb volt a nyári szünet, legalábbis fogalmi síkon. Amikor még önfeledtséget és nevetést jelentett, nem házi feladatok miatti szorongást, halálra angolozást és több szabadidőt a tanulásra. Jajj, és az emelt történelmet csak júliustól kezdem átnézni. Békesség és borzadály.

Egyébiránt mindig is éreztem, hogy a zsenialitás apró darabkái rejtőznek az emésztőrendszerem feletti szívkamrák sötét sarkaiban. Főleg most járta át a testem elégedettség, ahogy túléltem az utolsó tanítási napot, lementem a Balatonra pihenni, és sikeresen szombat estére olyan kis 39 fokos hőemelkedést kaptam, hogy télen velem fűthették volna be a pajtát. Még jó, hogy nincs is pajtánk.
Szóval ez egy hete volt, és éppen ezért eddig csodálatosan telt a szünidőm: tanulással, fogalmazásokkal, angollal, fetrengéssel, Disney csatorna agybutító nézésével, pihenéssel, köhögéssel és fulladozással, bulikról lemaradással meg a trónok harca évadzáró részével, ami bevitte nekem a kegyelemdöfést. Komolyan, most várjak egy évet? EGY EGÉSZ ÉVET? Már sajnálom, hogy túléltem a szörnyű antibiotikum kúrát, ami ugyan elmulasztotta a torokfájásom és a láztól való rosszullétem, helyette viszont napi rendszerességgel meghánytatott, szóval valamit valamiért. Karma édes illatát érzem. Hagyjuk. Legalább fogytam. Egy cseszett kilót. Valahol el kell kezdeni!

De mindez már nem számít. Közben évzárón is tiszteletem tettem, a barátok is felvidítottak, és lassan minden visszatér a - remélhetőleg - nyárias kerékvágásba - leszámítva a hasznosan pszichopata angoltanárom. Addig pedig anya régi nagyon retro gatyáját kéne csak kicsit átvarratnom lábszárban, és máris minden tökéletes lenne.

Olvassatok sok verset!