Nagyon-nagyon, nagyon (csak a nyomaték kedvéért) régi tapasztalatom, hogy sokkal szívesebben blogolok ha új kinézet van fent, vagy ilyesmi. Szóval talán a jelenleg aktívan fellépő problémámra, miszerint szarok a blogra, ez egy reális megoldás lehetne. Vérfrissítés, hogy egy vámpírt idézzek - szar szóvicc level 100000. Mivel pedig, szó szerint, semmit sem csinálok (vagy legalábbis nem kell tanulnom, és ez a délutáni programjaim 80%át kitette eddig - 20% tényleges tanulás, 60% szorongás ami lustaságra késztet, ejj de nehéz az életem), ezért azt hiszem ez kis is kerül a napirendre. Az evés is alvás mellé. Alá. Mögé. Valahovaaa.

Mentségemre szóljon, zajlott az életem rendesen. Volt olyan hetem amikor négy nap alatt nyolc dolgozatot kellett végigszenvednem, amiből ötön igenis sok múlott. Így hát bevetettem a tanulás és a puskázás minden társadalmunk által ismert és elfogadott módszerét. Utóbbit szigorúan csak németből, amihez egyszerűen nincs elég perverzióm, hogy értsem vagy kedveljem hahahaha - ez csak rám érvényes, a német egyébként biztosan egy nagyon tündi-bündi nyelv és bennem van a hiba. Egyébként, még Franciaországban is lazulhattam egy hetet, tök ingyen, szóval ehhez mérten élveztem is. De jobban már kevésbé - maradjunk abban, hogy az ingyenes szervezés legyen nektek mindig gyanús!!!!
Aki most azt hinné, hogy egy elkényeztetett hisztis kis picsa vagyok, annak leírnám, hogy ez tökéletesen így van kicsit ijesztő mikor hazafelé úton késik a TGV (gyorsvonat), emiatt lekésitek a repülőt, át kell csekkolni, de nem találjátok a másik járatot, mire megtaláljátok szinte indul is a gép, akkor rohanhattok a következő csekkolási pontig, ahol viszont nagydarab katonák löknek tieteket visszább laza csuklómozdulatokkal meg gecinagy fegyverekkel, mert találtak egy rettentő veszélyesnek kinéző, ismeretlen eredetű piros bőröndöt, ami rettegésben tartja az emberiséget!! Drámai zene off. A repülő pedig közben vészesen indulni akart. De, hogy valami pozitívat is írjak, végül pont elcsíptük, és így sikeresen hazajutottunk, amit én azzal ünnepeltem, hogy hajnali háromkor leültem szalonnát és vöröshagymát enni, mert ha valami nincs Franciaországban, az a finom hús.

Szóval ilyesfajta krízisek, meg gonosz tanárnők fogtak vissza a blogolástól. De ígérem, és a friss jogsimra esküszöm (ahahahahahha, már ilyenem is van, tessék rettegni!!), hogy belehúzok az írásba. Lelkem rajta!

Egyszerűen imádom ezt a nőt. Sorrynotsorry.