Itt ülök a színváltós gyertyámmal (SOSEM UNLAK MEG ÉDES!!) és annyira de annyira de annyira boldog vagyok. Azt hiszem teljesen igaz, hogy minden rossz után, valami jó jön. Tegnap különösen depis voltam.. Nem is tudom, valahogy minden összegyűlt, és bár sokat nevettem, végül este teljesen szétsírtam az agyam. Persze ezzel semmi gond, az a fajta ember vagyok, aki képes bárhol és bármikor pityeregni, de igazán sírni ritkábban szokott: viszont ha havonta egyszer minden nyomasztó érzésem kisírom, utána mindig teljesen rendbe jövök, szóval én ezt igénylem.
Tehát a tegnap után igaziból ma nagyon jól érzem magam, és egyébként is :D Elmentünk Drynával karácsonyra vásárolni a családomnak (ő volt a segédem, és egyben kb a nővérem is, pedig én vagyok az idősebb, mégis ő ért a túrókhoz, hogy hol vannak egyáltalán, és a férfi zoknikhoz is jobban konyít, na meg keresi a rövid sorokat amíg én lesokkolva bambulok az embertömegre és próbálok nem elveszni, és ezek valahogy a legjobb dolgok az életben<3), szóval a délelőttöm jól telt! Aztán a tegnap délutánom is fergetegesre sikerült, imádom a barátaim basszus, imádom őket. Meg a suli is jól sült el szóval.. Tényleg most úgy mindenkit szeretek :D
Az egyetlen bibi a világvége. Nem vagyok csalódott, hogy nem lett, és nem is hittem benne, de azért.. Szóval érdekesnek véltem ezt az egészet. Igaziból tegnap valahol mélyen azon gondolkodtam, hogy könnyebb lenne minden ha véget érne a világ, ha nem kéne tovább küzdenünk az életben, ha nem kellene továbbra is görcsösen megfelelni, foglalkozni az élet gondjaival, egyszerűen ha nem kéne már élni, ha mindenki eltűnne, ha a bolygó megpihenhetne.. Úgy voltam vele, ha mégis valami történne, én boldogan éltem, elértem dolgokat, és nem bántam volna semmit, azt sem, ha világvége lesz. De örülök, hogy nem lett :) Örülök mert az élet szívás, az emberek szemetek és kétszínűek, gyűlik a harag és a szomorúság, de akkor is lehetünk boldogok. Csak felül kell ezeken kerekednünk, megkeresni a jót magunkban és másokban is, és hagyni, hogy megmutatkozzon. Nem kell szentként élni, nem kell képmutatónak lenni, nem kell megfelelni, semmit sem kell, csak önmagunkat adni, szeretni, szeretve lenni, hagyni, hogy a boldogság megtaláljon.. Mert mindenkit megtalál, csak van aki észre sem veszi, de mi lenne vajon ha egy percre csak erre figyelnénk? Ha megállnánk és örülnék. Tiszta szívből örülnénk. Egymásnak. Magunknak. A világnak. A színeknek, az állatoknak, a perceknek, a napoknak, a buszoknak, a hónak, a családnak, a sütiknek, a könyveknek, bárminek, mindennek!
Itt pedig befejezem a szentimentalista dumámat, amit amúgy komolyan gondolok és jólesik leírni. Ti pedig döntsétek el, hogy elégedettek vagytok-e azzal, ahogy éltek, és ha nem, akkor tegyetek érte, hogy nektek se kelljen megbánni és sajnálni soha, semmit, mert az a legfelszabadítóbb érzés a világon - és bár teljesen még én sem értem el, a legnagyobb erőt a küzdéshez az adja, hogy érzem, ha rögösen is, ha néha le-letérek is, én már jó irányba haladgatok, csak bírnom kell :D

Jajj és annyira tudom, hogy ha ezt később visszaolvasom egy nyálas faszságnak tartom majd, de nem érdekel, a boldog énem kicsit szóhoz akart jutni :'D

Mivel tudom, hogy lassan mindenkinek a novemberben sugározni kezdett karácsonyi számok jönnek ki a könyökén, meg esetleg más nyílásán is, amit a jó ízlés miatt nem definiálok ennyire pontosan, hanem az olvasó fantáziájára bízok (nem, nem a füled), ezért én kitaláltam, hogy azért így tetézve a dolgokat és élvezve a halmazokat (jajj bocs, régi favicc, szóval halmozva az élvezeteket - nem vagyok én matektanár) hozok majd nektek egy kis összeállítást :D Addig meg beteszek egy k*rvanagy animációt, mert igaziból most azért írok bejegyzést, hogy ezt a szart idebiggyesszem, annyira rohadtul megtetszett, mintha csak véletlenül kerülne ki, közben meg ez volt végig sunyi tervem, fuck yea.

Ki jön velem karácsonyfát ölelgetni? C:

Imádom gyaaaaaaaa.

Tegnap pont 69en jöttetek. Hahahhahaha, imádlak titeket :DD A világ legjobb száma.. Igen, persze, hogy csak azért, mert a 6 meg a 9 olyan szépen néz ki egymás mellett és nincs ám sömmi mögöttes perverz jelentése. Nincs.
Amúgy most nem voltam suliban, meg tegnap sem, így lemaradtam az év két utolsó fizikájáról és idén már nem lesz több :DD Legszebb karácsonyi és szülinapi ajándék esélyes ez az apró felismerés :'D

Gondolataim olyan 60%át jelenleg ő teszi ki, de persze nem mindig, csak mikor nem fontosabb, hogy éppen aggódjak valami doga miatt (mondjuk ráfoghatnám, hogy azért szar a matekom, mert nem tudok a képzelgésektől koncentrálni, de ez nem igaz, mert igaziból csak hülye vagyok gyaaaj). Tehát igen, nagyon elvagyok :D
Igaziból most kicsit túldramatizálom a helyzetet, mert ahhh rohadtul egy királyságos de nagyon, mármint ő, a személy, de ugyanakkor mit is akarok? Szerintem csak élvezem ahogy nyáladzom és elmerengek olyanokon, hogy miközben a fültágeszét csodálom, ő meg mondjuk a pink tincseimben gyönyörködik, és ezalatt persze valami jó kis zombis horror megy a fél sötét szobában és két vértócsa között mondjuk megcsillan izgatott tekintetünk ahogy közeledünk... Jó oké, abbahagyom :D Látható, milyen kis aranyos a fantáziám. Másrészről a kedvencem, mikor anyukám megszólal, hogy na, én most már megnézem magamnak ki is ez, és akkor közlöm vele, hogy figyelj, valószínűleg nem leszel elájulva, ő meg, hogy "Miért? Amíg nem valami 'tágeszes fenegyerekkel állítasz haza, én nem szólok semmit.." erre persze a válaszom: Na pont ezért!
Szóval elmerengve gyötröm magam ilyen és ehhez hasonló hülyeségekkel, miközben még a maradék 40%ot arra használom, hogy: milyen színű legyen a körmöm? vágjam-e már vissza  a frufrum? megegyem-e ma a gumicukrom? mitől vált színt a színváltós gyertya? milyen színű hajgumikat vegyek? kell-e még pár szegecses cucc, vagy így is túlzásba vittem? stb.. Igen, az élet hatalmas problémái engem sem kímélnek, nem is tudom, hogy bírom még :D
Eközben pedig lélegzetvisszafojtva próbálok rohadtul összpontosítani, hogy bevonzzam a pozitív energiákat, és ezzel is segítsem magam, mert, ahhoz, hogy esetleg ráírjak, vagy akármi egyszerű, hasonló, a normális emberek által használt cselekvéseket végezzek, túl nyuszi vagyok. Csak így szimplán. Hahaha.

Amúgy nem, ez nem szerelem, csak a dráma vonzza a látogatókat, nem? Szóval nyavalygok még két sort, hátha kettővel több ember jön ide az agysejtjeit rombolni :D - Egyébként meg szimplán szeretem ezt a számot ahh~
Ugyanakkor legalább nem egy farkasember és egy vámpír közt őrlődök fapofával. Mondjuk megölném mindkettőt, elküldeném szerelmi ajándékként valami vadásznak, aztán boldogan élnénk buzilényeket ölve míg világ a világ és utána is (L) Nem céloztam itt most semmilyen létező műre! Csak úgy tűnik :DDD

Szóval túléltük a pesti kirándulást, sőt, most, hogy itt ülök már a töri versenyt is, ami ahhoz képest, hogy sömmit sem tanultam szinte, azt hiszem egész jól ment - ami annyit jelent, hogy talán nem sírja el magát rajta az ofő mikor javítja :'D Reméljük a legjobbakat.
Szóval Pest cool volt, bár a képeket még el kell kérnem (mondjuk mindegyiken csak a fejünk van, a buszon szarakodunk, és ilyesmik, de van asszem olyan is, ahol megváltó pózokban a Szépművészeti múzeum egyik belső lépcsőjén ülünk úttorlaszt, gyaaah imádom~). A buszon senki sem hányt, és ez boldogsággal tölt el, mert valszeg Kriszta hányt volna, és akkor azt én sínylem meg, de így megúsztam hahahahhaha. Pedig miután megettünk egy nem túl nagy, de nekünk nagy Burger King menüt (FRIÁENDSZ PÁÁCK ahogy én ejtem a nemes angolommal) már eltervezgettük a hányó bulit ahol engem oldalról és hátulról is támadnak minek következtében locsolóként körbeterítem a saját muníciómmal a buszt. Je. A kiállítás amúgy szerintem nagyon jó volt :D Kaptunk egy iszonyat aranyos nőcit, aki rettentő érdekes dolgokat mesélt és ahhh, a képek is nagyon tetszettek! Az egyetlen probléma, hogy majd két órát kellett állnunk, és ez azért megerőltető, még ha állítólag fiatalok is vagyunk. Utána a MÜPA-ban már nem voltunk sokat, mert elhúzódott a drága Cezanne, de nem is baj, mert az attól azért sokkal gyengébbnek tűnt, mondjuk lehet azért, mert csak termeket nézegettünk. Végül a moziba is eljutottunk, ahol a filmen kellemesen csalódtam és iszonyat jókat röhögtem (Dér Jankó akkor is szexy, avagy átmentem nekrofil pedofilba. Köszönöm Dryna az észrevételt!), utána pedig együttes erővel és pár eltévedéssel de kb egyből megrohamoztuk a Claire's-t és ennek köszönhetően 6 fülgyűrűvel érkeztem pár óra múlva haza. Csodálatos, anya kiakart dobni, nagyon örült.
Utólagos történésként reggelre elveszett a pénztárcám az irataimmal meg lakáskulccsal meg kajajeggyel meg mindennel, mert én minden szírszart beletömök pedig tök mini, de aztán kiderült, hogy a fene se tudja hogy, de Krisztánál volt. Mindegy, meglett :D Amit pedig még mindig imádok Pestben, hogy láttam rohadt jó stílusú emberkéket (mondjuk nem annyit amennyit szerettem volna :'c de ahol én vagyok ennyi sincs..) és köztük sok fiúúúút nyaaaaah. Tényleg zaklató leszek lassan.

Következő képekben pedig.. Két rajz, mert próbálkozom, vegyétek figyelembe, legalább próbálkozom. Nehéz. Aztán pedig fülgyűrűk - bár kicsit béna a minősége (hazudtam, NAGYON), de vannak és ahh, és ahh és ahh és jee :D