Fanolja a történelmet, a szoknyákat, a turkálókat, Lana Del Rey-t, a horrort, az alter és underground zenéket, a kortárs költészetet, az egyéb költészetet, haverokkal a jó bulikat, a tumbliját, a vörös rúzst, a gyűrűket, a rendetlenséget, meg minden szart.
Egyébként pedig: dolly; szőke; 20 éves; koffein függő; divatmajom; mély érzésű rinyagép; lelki orgazmusos; cicás néni; kis dög. A teljesség igénye nélkül. Mielőtt belépsz, vedd le kérlek a cipődet, és kortyolj egy kis teát. Köszönöm.
Gondolataim olyan 60%át jelenleg ő teszi ki, de persze nem mindig, csak mikor nem fontosabb, hogy éppen aggódjak valami doga miatt (mondjuk ráfoghatnám, hogy azért szar a matekom, mert nem tudok a képzelgésektől koncentrálni, de ez nem igaz, mert igaziból csak hülye vagyok gyaaaj). Tehát igen, nagyon elvagyok :D
Igaziból most kicsit túldramatizálom a helyzetet, mert ahhh rohadtul egy királyságos de nagyon, mármint ő, a személy, de ugyanakkor mit is akarok? Szerintem csak élvezem ahogy nyáladzom és elmerengek olyanokon, hogy miközben a fültágeszét csodálom, ő meg mondjuk a pink tincseimben gyönyörködik, és ezalatt persze valami jó kis zombis horror megy a fél sötét szobában és két vértócsa között mondjuk megcsillan izgatott tekintetünk ahogy közeledünk... Jó oké, abbahagyom :D Látható, milyen kis aranyos a fantáziám. Másrészről a kedvencem, mikor anyukám megszólal, hogy na, én most már megnézem magamnak ki is ez, és akkor közlöm vele, hogy figyelj, valószínűleg nem leszel elájulva, ő meg, hogy "Miért? Amíg nem valami 'tágeszes fenegyerekkel állítasz haza, én nem szólok semmit.." erre persze a válaszom: Na pont ezért!
Szóval elmerengve gyötröm magam ilyen és ehhez hasonló hülyeségekkel, miközben még a maradék 40%ot arra használom, hogy: milyen színű legyen a körmöm? vágjam-e már vissza a frufrum? megegyem-e ma a gumicukrom? mitől vált színt a színváltós gyertya? milyen színű hajgumikat vegyek? kell-e még pár szegecses cucc, vagy így is túlzásba vittem? stb.. Igen, az élet hatalmas problémái engem sem kímélnek, nem is tudom, hogy bírom még :D
Eközben pedig lélegzetvisszafojtva próbálok rohadtul összpontosítani, hogy bevonzzam a pozitív energiákat, és ezzel is segítsem magam, mert, ahhoz, hogy esetleg ráírjak, vagy akármi egyszerű, hasonló, a normális emberek által használt cselekvéseket végezzek, túl nyuszi vagyok. Csak így szimplán. Hahaha.
Amúgy nem, ez nem szerelem, csak a dráma vonzza a látogatókat, nem? Szóval nyavalygok még két sort, hátha kettővel több ember jön ide az agysejtjeit rombolni :D - Egyébként meg szimplán szeretem ezt a számot ahh~
Ugyanakkor legalább nem egy farkasember és egy vámpír közt őrlődök fapofával. Mondjuk megölném mindkettőt, elküldeném szerelmi ajándékként valami vadásznak, aztán boldogan élnénk buzilényeket ölve míg világ a világ és utána is (L) Nem céloztam itt most semmilyen létező műre! Csak úgy tűnik :DDD