És ma még matekoztam is!!!

Mai nap főbb eseményei kimerülnek 5 rohadt unalmas órában és a hatodik élvezetében :D Tudniillik az utolsón, osztályfőnökin, az osztályfőnök (meglepő fordulatok!) kiosztotta a dolgozatokat (ő a töri tanár is) és ezzel végre eljutottunk oda, hogy jé már csak infóból nem vagyunk lezárva, mert németből meg 3. óra környékén megkaptam a négyest és f*ck yea. Az infó meg várat, pedig lassan kétóránként frissítem a d-naplót ami tőlem nagy cucc, de a fenébe is, ha meglesz az ötös, mert ötös lesz ez az utolsó felmérőm, ami még nincs bent, akkor meg van a négyegészes~ átlag összességében. Ami nekem sokat számít, tekintve, hogy még kis pisis koromban, úgy két éve megfogadtam, hogy mindenképpen meg lesz a négyes átlag mindig a gimiben, és hát, rajtam a világ szeme.
Amúgy nagyon rosszra számítottam, de végül 5ös lett, plusz voltam versenyen is, meg amúgy is csak ötösöm volt eddig, szóval asszem abszolúte megérdemelten leszek dicséretes. Aminek örülök, mert a történelmet szeretem, nagyon szeretem. Ehhez hasonlóan csak irodalomból és rajzból állok, de most rajzból mindig is jól teljesítettem (nem egózásból), az irodalom meg ... passz, úgy tűnik megy.
Mikor aztán az ofő végleg lezárta a magatartás és szorgalom jegyeket, a nevemhez érve végül is, lejátszódott egy kis párbeszéd, aminek a vége az lett, hogy az egész osztály röhögött.
- Dóri.. Magával egyetlen egy probléma van..
- Tudom, nagyon szélsőségesen teljesítek. (utalva itt a fizikára, kémiára, matekra)
- Nem, még csak nem is az, csupán be van oltva természettudományi tantárgyak ellen.
- Aha.. De bioszból nagyon jól állok.. Vagyis.. A biosz az természettudományi tantárgy ugye?
Így az utolsó mondatot hajszínemnek megfelelő stílusban kérdeztem, amit végül mindenki jó poénnak vett, és megkaptam, hogy tényleg be vagyok oltva ellenük, valamint, hogy "SZŐŐKE" :D Én meg csak kérdezgettem tovább, hogy, "de az az nem?", és komolyan nem voltam benne biztos.. Erről az jut eszembe, mikor kémián megfogadtam a bukást sikeresen elkerülve, hogy figyelek és értékes gondolataimmal bővítem az órák menetét, ami valahogy így sült el: felírtuk az új témakör címét, én pedig gondoltam kifejezem érdeklődésem iránta.
- Tanárnő! Ez már a szerves kémia ugye?
- Igen. Már év eleje óta..
Azt hiszem, valahogy nem leszek kedvenc soha sem :)
Továbbhaladva az osztályfőnöki kellemes cselekményén, még az előző párbeszéd előtt, a dogák kiosztásakor is sikerült mosolyt csalnom az arcokra, vagyis, helyzetkomikumnak elment, mikor a tanár úr a szokásos modorában hívta a dogákért az embereket, és én következtem.
- Dóri Úrhölgy...
- Ha kérhetném, Hercegnő.
Szóval nem is tudom, mostanában jókat mondok, persze így elolvasva, nem hiszem, hogy túl viccesek, sőt visszatekintve szerintem pont ugyanaz a béna fapofa vagyok, de látszólag másoknak tetszett. Vagy csak annyira fáradtak szegények, hogy ezen is röhögnek kínjukban :D Személy szerint az egyik, ezek szerint hozzám hasonlító lány, halk, szégyenkező kérdésén nevetek még mindig.
- Xy, ebből a tantárgyból elégséges.
- Az elégséges az kettő?
Hát igen, azt hiszem, neki is kijárt a kettes, ha már így tisztában van vele :D Kb mint mikor testnevelés órán felszólítanak minket, hogy "Akkor tehát gurulóátfordulás." mire az egész osztály értetlenkedve: Az mi? Vagyis bukfenc?? Vagy mi? Tanár úr!!
Szóval nem is tudom miért akartam ezeket elmesélni, de úgy érzem néha, igazi gondolat f*sásom van, ráadásul most még jó kis számokat is hallgattam, szóval a kedélyállapotom pont megfelelő az érdektelen beszámolók irkálásához. Bátyám pedig megette az ebédre félretett pizzáim, o hogy szakadna a nyakába egy mázsa szar :D

Kezdjük ott, hogy mostanában elég depis időszakom élem. Ami ijesztő :D Egyrészt azért, mert az, hogy hosszan, vagy esetleg társaságban is rossz kedvem legyen, az ritka, persze ha itthon vagyok normális, de most ez kiterjed mindenfele.
Ennek viszont oka is van, méghozzá az, hogy kb behorpasztották az olyan félig-meddig önbizalmam: ezalatt olyan önbizalmat értek, ami a baráti körömben vagy a megszokott helyeken nagy, és ahogy bármi másról van szó semmi, lenullázódik, teszem azt utcán sétálva vagy hasonlók. És most ezen is van egy hatalmas seb. (Hozzáteszem: ha mást is lekoppintanának úgy, hogy igaziból érzi, nem jó senkinek sem, akkor valószínűleg benne is felmerülnének ezek a gondolatok, ha nem elég erős..) Ebből kiindulva két dolgot állapítottam meg magamról: nemcsak ronda vagyok de hülye is, vagy, nemcsak hülye vagyok de ronda is. Nem tudom melyik van előtérben, de igaziból mindegy. A lényeg, hogy ez van, és mondanám, hogy nem, mert mikor tükörbe nézek egész jól elvagyok azzal a valamivel ami visszanéz rám, de nagyon sok helyzetben már nem így érzek. És nem is azért, mert magamat gondolom fú de rondának, ez inkább olyan, "mindenki ezerszer szebb" gondolatok halmaza. De a lényeg ugyanaz marad, hogy sehol se vagyok.. Amit pedig rólam tudni illik, hogy annyira rohadtul idegesítően és hülyén felületes emberkének születtem, hogy a kinézetet egy 50-60%ban simán beleszámítom mindenbe. Ezzel most azt akarom kifejezni, hogy én a külsőségekre nagy hangsúlyt fektetek, nagyobbat mint amit megérdemelne, ugyanakkor a belsőségeknek is nagy értéket adok, de nem akkorát. Mivel pedig azokat is nézem, duplán utálhatom magam jelenleg, mert se tanulmányilag se emberileg nem teljesítek semmilyen normát, hahahahha.
Igaziból az utóbbi napokban kedvem támadt drasztikus változásokat véghezvinni. Például legszívesebben fognék egy ollót (vagy jobb esetben fogatnám a fodrásszal) és levágnám a hajam teljesen rövidre. Vagy hasonlók. A legtöbb ilyen gondolatom jelenleg valamilyen sokkolóhatásúnak tűnik a fejemben, mert én is érzem, hogy kiakarok törni. Szeretnék vagány lenni, laza, olyan akit senki és semmi nem érdekel, aki nem fél senkitől és semmitől, és aki pont ezzel ragadja meg a környezetét. Nem az a parázós, idegesítő csitri lenni aki most, akit senki nem vesz túl komolyan, és senkinek sem kell. Szóval nem vagyok benne biztos, de néha arra gondolok, talán most akar a lelkem a maga nem túl meredek módján lázadni :'D Vagyis lehetne ez meredek is, csak visszafogom, mert azért észnél vagyok. De ha most egy évvel később lenne, akkor az első dolog amit megtennék, hogy elmennék tetováltatni. Annyira biztosra érzem, hogy az kell nekem. De várok még, mert nem ismerem ki jól magam, főleg mostanában mikor ennyire szeszélyesen viselkedem.. Aztán ha 18 évesen kedvem lesz, még eltörölhetek minden határt körülöttem.
Szóval igen, valahogy így tekintek önmagamra. Lehetne rosszabb is, azt hiszem.

Annyiraaaaa kiszámítható volt az egész és mégse tettem ellene. Fogtam magam és elmentem anélkül a suliba, hogy ránéztem volna, és persze, hogy óra előtt is mással foglalkoztam! Jellemző. De úgy hiszem, hogy megérdemeltem, de akkor is aucs :'D Mert ha most tényleg a rosszabb jegyet kapom, anyáék kicsinálnak, ha a jót, akkor persze hálálkodhatok a tanárnak (vagyis nem, de ilyen érzés lenne, meg olyan, mintha a könyörületén múlna, ami igaz is), és az meg ciki.. Mindegy, majd lesz valahogy, addig meg b*zdmeg matek!
Amúgy is, most, így félévkor ismét szembesült az összes tanár azzal amivel mindig: Hát kéremszépen, ez a 10.B.. Ez nem tanul! Óráról-órára nem, és a felmérő előtt már késő.. Hát kéremszépen, én ilyet nem nagyon szoktam, meg nem is akarok, de akkor keményítünk. Hát akkor minden órán röpdoga/felelés/villámkérdések/tökömkínja. Mondjuk igazuk van, tényleg hiányzik a folyamatos készülés: én is nyávogok a matekról, hogy nem értem, ami igaz, de ettől még nem halnék bele ha mondjuk csak EGYSZER megírnám a retkes házit, vagy próbálnám, vagy valami. De jelenleg az is csoda, hogy van füzetem - de van! Csak pár hét anyaga tűnt el. gyűrött, kitépett lapokon a homályba.. Hahaha, azt is pótolhatom különben jajj. Másrészt, ahhoz képest, hogy mennyire szarok bele a legtöbb tantárgyba még így is összetehetem a két kezem, mert a gimim nem egy hű de könnyű suli, és a 4 körüli átlagot sikeresen hozom, sőt, ha szabad magam fényeznem, három tantárgy kivételével semmi gondom sincs.. Az a három tantárgy viszont kapásból úgy szétcseszi az átlagom, az önbecsülésem és a szüleim kedvét, hogy mindennek vége. Kémia, fizika, matek, minden tiszteletem a tiétek, de kémia, téged nem tudlak megérteni, már ne is haragudj, egyszerűen nem. Drága fizika: gyűlöllek, nem is akarlak megérteni. Oh, és édes matek: veled semmi bajom, a tanárnőt is imádom, néha még értelek is, akkor miért kell szenvednünk egymással?? Mert hülye vagyok és lusta. Pont.
Szóval nekem lenne három újévi fogadalmam is, csak éppen teljesen nem újévkor fogadtam meg, hanem suli első napján, és nem lesz nehéz kitalálni létrejöttük alapszituációját. 1.: Minden kémia órára készülök. Mert az, hogy kémiából majdnem meghúzzanak szégyen. Főleg, hogy tavaly 4-5 voltam. Szégyen! Visszahozom az átlagom! Készülj szerves kémia! (Mondjuk, múltkor megkérdeztem mikor új nagyobb témát vettünk, hogy ez már a szerves kémia? Erre a tanár rám néz: már év eleje óta... Órai figyelmem és lelki jelenlétem határtalan, a tudásommal együtt.) 2.: Végre megpróbálom felfogni a fizika számításos feladatait. Mert az elmélettel semmi bajom, de ahogy valami képletes összefüggéses valami jön, elönti agyam a sötétség. 3.: Írok matekházit. Mert volt, hogy írtam, és láss csodát, jobban is ment. Talán tényleg csak gyakorolnom kéne? Ironikus kérdés, tisztában vagyok vele.
Szóval valahogy így zajlik nálam a félévzárás: összecsapnak fejem felett a hullámok, és rohadt szélsőségesen teljesítek. Sok tantárgy 4-5, ez a három, ez meg.. Béka segge alatt. De legalább nem bukok, el is ástam volna magam szégyenemben ha az előfordulna..
Mindenkinek sokkal több sikert mint nekem, és tényleg, fektessetek némi energiát az iskolába és ne kövessétek szörnyű példámat, mert katasztrofális vagyok :D Csak az engedheti meg azt a luxust, hogy minimálisan tanul, aki zseni, vagy csak okos. És én sajnos nem tartozom ezen két tulajdonság hatáskörébe.