Annyiraaaaa kiszámítható volt az egész és mégse tettem ellene. Fogtam magam és elmentem anélkül a suliba, hogy ránéztem volna, és persze, hogy óra előtt is mással foglalkoztam! Jellemző. De úgy hiszem, hogy megérdemeltem, de akkor is aucs :'D Mert ha most tényleg a rosszabb jegyet kapom, anyáék kicsinálnak, ha a jót, akkor persze hálálkodhatok a tanárnak (vagyis nem, de ilyen érzés lenne, meg olyan, mintha a könyörületén múlna, ami igaz is), és az meg ciki.. Mindegy, majd lesz valahogy, addig meg b*zdmeg matek!
Amúgy is, most, így félévkor ismét szembesült az összes tanár azzal amivel mindig: Hát kéremszépen, ez a 10.B.. Ez nem tanul! Óráról-órára nem, és a felmérő előtt már késő.. Hát kéremszépen, én ilyet nem nagyon szoktam, meg nem is akarok, de akkor keményítünk. Hát akkor minden órán röpdoga/felelés/villámkérdések/tökömkínja. Mondjuk igazuk van, tényleg hiányzik a folyamatos készülés: én is nyávogok a matekról, hogy nem értem, ami igaz, de ettől még nem halnék bele ha mondjuk csak EGYSZER megírnám a retkes házit, vagy próbálnám, vagy valami. De jelenleg az is csoda, hogy van füzetem - de van! Csak pár hét anyaga tűnt el. gyűrött, kitépett lapokon a homályba.. Hahaha, azt is pótolhatom különben jajj. Másrészt, ahhoz képest, hogy mennyire szarok bele a legtöbb tantárgyba még így is összetehetem a két kezem, mert a gimim nem egy hű de könnyű suli, és a 4 körüli átlagot sikeresen hozom, sőt, ha szabad magam fényeznem, három tantárgy kivételével semmi gondom sincs.. Az a három tantárgy viszont kapásból úgy szétcseszi az átlagom, az önbecsülésem és a szüleim kedvét, hogy mindennek vége. Kémia, fizika, matek, minden tiszteletem a tiétek, de kémia, téged nem tudlak megérteni, már ne is haragudj, egyszerűen nem. Drága fizika: gyűlöllek, nem is akarlak megérteni. Oh, és édes matek: veled semmi bajom, a tanárnőt is imádom, néha még értelek is, akkor miért kell szenvednünk egymással?? Mert hülye vagyok és lusta. Pont.
Szóval nekem lenne három újévi fogadalmam is, csak éppen teljesen nem újévkor fogadtam meg, hanem suli első napján, és nem lesz nehéz kitalálni létrejöttük alapszituációját. 1.: Minden kémia órára készülök. Mert az, hogy kémiából majdnem meghúzzanak szégyen. Főleg, hogy tavaly 4-5 voltam. Szégyen! Visszahozom az átlagom! Készülj szerves kémia! (Mondjuk, múltkor megkérdeztem mikor új nagyobb témát vettünk, hogy ez már a szerves kémia? Erre a tanár rám néz: már év eleje óta... Órai figyelmem és lelki jelenlétem határtalan, a tudásommal együtt.) 2.: Végre megpróbálom felfogni a fizika számításos feladatait. Mert az elmélettel semmi bajom, de ahogy valami képletes összefüggéses valami jön, elönti agyam a sötétség. 3.: Írok matekházit. Mert volt, hogy írtam, és láss csodát, jobban is ment. Talán tényleg csak gyakorolnom kéne? Ironikus kérdés, tisztában vagyok vele.
Szóval valahogy így zajlik nálam a félévzárás: összecsapnak fejem felett a hullámok, és rohadt szélsőségesen teljesítek. Sok tantárgy 4-5, ez a három, ez meg.. Béka segge alatt. De legalább nem bukok, el is ástam volna magam szégyenemben ha az előfordulna..
Mindenkinek sokkal több sikert mint nekem, és tényleg, fektessetek némi energiát az iskolába és ne kövessétek szörnyű példámat, mert katasztrofális vagyok :D Csak az engedheti meg azt a luxust, hogy minimálisan tanul, aki zseni, vagy csak okos. És én sajnos nem tartozom ezen két tulajdonság hatáskörébe.