Kezdjük ott, hogy mostanában elég depis időszakom élem. Ami ijesztő :D Egyrészt azért, mert az, hogy hosszan, vagy esetleg társaságban is rossz kedvem legyen, az ritka, persze ha itthon vagyok normális, de most ez kiterjed mindenfele.
Ennek viszont oka is van, méghozzá az, hogy kb behorpasztották az olyan félig-meddig önbizalmam: ezalatt olyan önbizalmat értek, ami a baráti körömben vagy a megszokott helyeken nagy, és ahogy bármi másról van szó semmi, lenullázódik, teszem azt utcán sétálva vagy hasonlók. És most ezen is van egy hatalmas seb. (Hozzáteszem: ha mást is lekoppintanának úgy, hogy igaziból érzi, nem jó senkinek sem, akkor valószínűleg benne is felmerülnének ezek a gondolatok, ha nem elég erős..) Ebből kiindulva két dolgot állapítottam meg magamról: nemcsak ronda vagyok de hülye is, vagy, nemcsak hülye vagyok de ronda is. Nem tudom melyik van előtérben, de igaziból mindegy. A lényeg, hogy ez van, és mondanám, hogy nem, mert mikor tükörbe nézek egész jól elvagyok azzal a valamivel ami visszanéz rám, de nagyon sok helyzetben már nem így érzek. És nem is azért, mert magamat gondolom fú de rondának, ez inkább olyan, "mindenki ezerszer szebb" gondolatok halmaza. De a lényeg ugyanaz marad, hogy sehol se vagyok.. Amit pedig rólam tudni illik, hogy annyira rohadtul idegesítően és hülyén felületes emberkének születtem, hogy a kinézetet egy 50-60%ban simán beleszámítom mindenbe. Ezzel most azt akarom kifejezni, hogy én a külsőségekre nagy hangsúlyt fektetek, nagyobbat mint amit megérdemelne, ugyanakkor a belsőségeknek is nagy értéket adok, de nem akkorát. Mivel pedig azokat is nézem, duplán utálhatom magam jelenleg, mert se tanulmányilag se emberileg nem teljesítek semmilyen normát, hahahahha.
Igaziból az utóbbi napokban kedvem támadt drasztikus változásokat véghezvinni. Például legszívesebben fognék egy ollót (vagy jobb esetben fogatnám a fodrásszal) és levágnám a hajam teljesen rövidre. Vagy hasonlók. A legtöbb ilyen gondolatom jelenleg valamilyen sokkolóhatásúnak tűnik a fejemben, mert én is érzem, hogy kiakarok törni. Szeretnék vagány lenni, laza, olyan akit senki és semmi nem érdekel, aki nem fél senkitől és semmitől, és aki pont ezzel ragadja meg a környezetét. Nem az a parázós, idegesítő csitri lenni aki most, akit senki nem vesz túl komolyan, és senkinek sem kell. Szóval nem vagyok benne biztos, de néha arra gondolok, talán most akar a lelkem a maga nem túl meredek módján lázadni :'D Vagyis lehetne ez meredek is, csak visszafogom, mert azért észnél vagyok. De ha most egy évvel később lenne, akkor az első dolog amit megtennék, hogy elmennék tetováltatni. Annyira biztosra érzem, hogy az kell nekem. De várok még, mert nem ismerem ki jól magam, főleg mostanában mikor ennyire szeszélyesen viselkedem.. Aztán ha 18 évesen kedvem lesz, még eltörölhetek minden határt körülöttem.
Szóval igen, valahogy így tekintek önmagamra. Lehetne rosszabb is, azt hiszem.