Néha olyan rohadtul érzem magam, hogy inkább
álmok közé menekülök, és elbújok a valóság elől,
amit láthatóan nem bírok ki. Ciki.

Ahhhhhwwwww a szobámban akarok elrothadni szépen lassan nyitott szemekkel az égősoromra tekintve~ amit sikeresen kierőszakoltam jóanyámékból. Csak úgy aranyosan tudjátok, a tipikus: ÉN PÉNZEM, ÉN SZOBÁM, ÉN ÉLETEM, leszarom, hogy fizetitek, meg etettek, akkor is! Tipikus csökkent tinilogika && szabadságvágy. Mert szerintük giccs. Vagy 50 képpel zaklattam őket naponta, de a véleményük nem enyhült az általuk csak "a lányom újabb beteges vágyai közül egy"-nek titulált szerény követelésemmel szemben, viszont nem is akadályoztak meg abban, hogy én csakazértis feltegyem mert kell és kész. Sőt, apám segített a boltokban keresgélni (ami úgy sült el, hogy karácsony előtt még nem volt hajlandó venni, most meg már sehol sincs, mert nincsen szezonja :DDD), anyukám pedig méricskélt nekem úgysacperkábéra (ferde, de áá nem para, mert a feliratomra is megkapom hogy ferde - na meg, hogy mi az, hogy imagine, és miért az, és mire utal, és miért van a nyíl és blablabla CSAKÚGY B*SZOD; ezzel lehet kiüldözni a világból -, és a fater szerint ez így most annyira szar, hogy az már jó - köszönöm atyám, hogy megértesz és támogatsz értékes tanácsaiddal és kedves bókjaiddal, na meg őszinteségtől tocsogó véleményeddel.), és én akkor is rohadtul IMÁÁÁÁDOM. Meg a szobámat is. Végre, végre, végre, 10 év után tényleg szeretem és tényleg tetszik, és tényleg tükröz, és ja.

Na most, ami boldoggá tesz, az az, hogy már nem sírok miatta. Ez annyira apróság nekem mégis annyira jól esik. Egyetlen egy hülye könnyem sem pazarlom el rá többet, soha-soha-soha, és már nem is érdekel. Olyan az egész, mintha kóma után hirtelen felébredve, most ismét az életben lennék, mintha sütne a nap mindenfele, vagy este a csillagokra merednék, és soha, soha nem bántana semmi, és nem érdekel, hogy csak a helyzet után tűnik-e minden átlagos dolog szebbnek, vagy tényleg így van, élvezem és kész. Hálát adok a tinilétnek, egyszer fent, egyszer lent. Amúgy is hiszek a karmában, most voltam fent is, lent is, talán kicsit rendeződik minden, és akkor újra szárnyalhatok. És szárnyalni is fogok. Ismételten felszabadultnak érzem magam, és majd lesz ahogy lesz. Valahogy mindig lesz. Ezzel anno egyetértettünk. Salalalala. Most már csak azt kéne megoldanom, hogy vegyek max 12 ezer forintból korcsolyát, égősort, farmert és felsőt is .-. Az élet nehéz!!! Imádom mikor ezek a legnagyobb problémáim, és úgy tényleg! Tudjátok, ennél nagyobb bajaim ne legyenek hahaha C:

Szeretlek élet, és visszatértem :D Élvezzük ki! A dalt meg csak imádom, hallgassátok ti is~ Most pedig megpróbálom megerőszakolni az agyam a biosszal.

Ez a bejegyzés nem épp a választékosságáról megjegyezhető, és egy érdekes hétfő ihlette, szóval.. Mindegy, ne várjatok semmi értelmeset v. jót. :D

Oh ez a nap.. Nos ez a nap elment egy átlagos és nagyon idegölő hétfőnek, akár. Reggel azzal kezdtem, hogy kemény 1 órát aludtam egész este, aminek következményeként még most is úgy érzem magam mint a mosott szar, és majd meghaltam többször is. Imádlak álmatlanság, hogy rohadná ketté. Ezek után apámék előrelátó építkezésének hála, és mert téli gumit venni nonszensz, meg amúgy is, minek lapátoljon havat, szóval sikeresen majdnem felgyulladtunk a g*ci nagy hóban. Mert ha az autó nem bír kitolatni a kijárón, akkor persze, hogy addig kell nyomatni a gázt, míg az égett gumiszag vészjóslóan el nem lep mindent, és én el nem kések arról a szétcs*szett nulladik tesimről, amit nem tudom ki tett hétfőre, de úgy b*sznék szét a fején egy széket, hogy csak na :D
Végül beestem és már nem kellett átöltöznöm sem, ráadásul kiderült, hogy legalább hülye háziink nincsenek, és így utólag az is, hogy semmiből nem feleltettek. Pedig volt ám bioszfizikakémia, és az mindig veszélyes. Na meg nem aludtam be nyelvtanon, mondjuk lehet, hogy azért mert halál félemem volt mivel hangosan félkáromkodtam a teremben (az egy ilyen lelkes: BAAAAAAAAZd... és hopp rájövök, hogy mögöttem a tanár és ordítozok, és valószínűleg véreres szemekkel vicsorogva keresi a hang forrását), de hál ég pár megjegyzés után lemondott a büntetésről - amúgy meg már elnézést, de én mindig "b*zdmeg"-olok, és igen, tudom, nem szép, nem nőies, de ennyi kik*rt örömöm hagy legyen már az életben :D), na meg még mindig azon szakadtam, hogy a legnagyobb csendben ott vihogtunk drága padtársammal, hogy "én a felsőtestét nézném meg meztelenül" vagy mi a szösz. Hopsz 2.
A többi órán a túlélés kivitelezhetőbb lehetőségei között kutakodva, végül megpróbáltam nem elaludni, de abszolút átadni magam a fantáziámnak és helyes pasikon agyalni, ezzel direktbe meggátolva, hogy eljusson a fülemig a fluxus, vagy esetleg az alkoholok, és persze a puhatestűek témaköre is. Végül álmodozni nem tudtam jól, mert a tanár ugye beszélt, de amúgy meg semmi nem maradt meg, szóval félsiker.
Délután pedig kisebb idegbajt kaptam, de azt már nem is részletezném, mert jelenleg ha bárki hozzám szól, annak leharapom a kezét, aztán a szétcincált tetemén lejtek esőtáncot, tehát nem olyan rózsás a helyzet. Pedig még matekoznom kell..

Először is valami tök jelentéktelen de pozitív dolog: végre, már legalább két hete nem rágtam le a körmöm :D Rohadt ronda szokás ez, és örülök, hogy minimál önkontrollt gyakorlok végre az ügyben. Ennek örömére nagy kedvvel reszelem formára, és festegetem tök egyszerű klasszikus színekre (régen imádtam mintákat készíteni, mostanság sima egyszínű körmöket hordok, legtöbbször sötétkéket vagy mélyvöröset, mert szerintem az olyan rohadt kifinomult :D SE). Szóval örülök, hogy kivételesen nem a tövig vágott formával szenvedek, viszont egyre érdekesebben kezelem az érintőképernyőket, szóval lehet, jobb is nekem ha nem hosszú. Mindegy, most tesztelem magam, meddig bírom ki így :D Drukkoljatok.

És egyéb mondanivalóm nem is nagyon akadna, de gyűjtögettem képeket, mondjuk most tényleg keveset, és nem is tudom minek - bevallom, véletlenül botlottam beléjük, és akkor már tegyük ki alapon, hahahahha. "Színesítik" az oldalt.