Ahhhhhwwwww a szobámban akarok elrothadni szépen lassan nyitott szemekkel az égősoromra tekintve~ amit sikeresen kierőszakoltam jóanyámékból. Csak úgy aranyosan tudjátok, a tipikus: ÉN PÉNZEM, ÉN SZOBÁM, ÉN ÉLETEM, leszarom, hogy fizetitek, meg etettek, akkor is! Tipikus csökkent tinilogika && szabadságvágy. Mert szerintük giccs. Vagy 50 képpel zaklattam őket naponta, de a véleményük nem enyhült az általuk csak "a lányom újabb beteges vágyai közül egy"-nek titulált szerény követelésemmel szemben, viszont nem is akadályoztak meg abban, hogy én csakazértis feltegyem mert kell és kész. Sőt, apám segített a boltokban keresgélni (ami úgy sült el, hogy karácsony előtt még nem volt hajlandó venni, most meg már sehol sincs, mert nincsen szezonja :DDD), anyukám pedig méricskélt nekem úgysacperkábéra (ferde, de áá nem para, mert a feliratomra is megkapom hogy ferde - na meg, hogy mi az, hogy imagine, és miért az, és mire utal, és miért van a nyíl és blablabla CSAKÚGY B*SZOD; ezzel lehet kiüldözni a világból -, és a fater szerint ez így most annyira szar, hogy az már jó - köszönöm atyám, hogy megértesz és támogatsz értékes tanácsaiddal és kedves bókjaiddal, na meg őszinteségtől tocsogó véleményeddel.), és én akkor is rohadtul IMÁÁÁÁDOM. Meg a szobámat is. Végre, végre, végre, 10 év után tényleg szeretem és tényleg tetszik, és tényleg tükröz, és ja.