Na sziasztok kedves páros és páratlan évfolyamú olvasók :) Most a párosakhoz szólok: ugyanaz volt a kompetenciánk :O Mármint irodalomból. Állítólag a 6. 8. és 10. évfolyamon ugyanazokkal a szövegekkel és feladatokkal :D Durva. Mit mondjak róla? Igaziból nem érdekelt. Nem készültem rá, és különösebben nem adtam bele apait, anyait. De egész jól ment. A matek is meg az irodalom is. Tűrhetően, megvagyok elégedve. Aztán ma kellett lefelelnem történelemből. Paráztam nagyon, mikor feleltem akkor is, meg is látszott, totál belekeveredtem a helyzetbe.. DE aztán ügyesen kimásztam és ötöst kaptam, így pedig ötös leszek év végén. Mondjuk nekem a négyes is megfelelt volna belőle, de ha  tanárnak így nyugodt a lelke, akkor oké, köszönöm. Ezenkívül végre beadtam a nyelvtan utolsó feladatot is, az önéletrajzot :) Szóval ezzel szinte minden tantárgy letudva, már csak körül-belül kettő maradt, azok se nehezek..
Ma reggel úgy volt, hogy megírjuk nulladikban a németet. A lányokkal korán beértünk, és beszédbe elegyedtünk a fiú osztálytársunkkal aki szintén velünk együtt érkezett. Kiderült, hogy senki se tanult, egyedül egyik csaj írt puskát ennyi.. Éppen ezért drasztikus döntésre szántuk el magunkat: utolsó év a suliban, utolsó hetek, megtehetjük, hogy bebújunk a wc-be, és késünk óráról, hogy ne kelljen megírnunk :D Később a wc-ben még csatlakozott hozzánk két csajszi, és megvolt előre beszélve ki mikor megy be és milyen ürüggyel. Az első lány 5 perces késéssel ment be, és a buszára fogta. A második 10 percessel és azt mondta hosszú volt a sor a fornettis-nél. Harmadszorra mi hárman egyszerre mentünk be, mert a tanár tudta, hogy egy irányból és együtt szoktunk suliba jönni. Azt mondtuk, hogy elaludt az egyikünk és így. Végül kb 20-25 perces késéssel a fiú osztálytársunk is betoppant de valami hihetetlen módon :D Ő is a wc-ben bujdosott, és mikor kinyitotta az osztály ajtaját és belépett hatalmasat sóhajtott és azt motyogta, hogy ez kemény volt. A tanár érdeklődve fordult felé, ő pedig elmagyarázta, hogy hát sajnos bealudt.. 7-kor ébredt csak fel. A tanár megjegyezte, hogy hú, ez szörnyű, meg még mázli, hogy egyáltalán felkelt. a gyerek pedig mint a kis angyal ment a helyére. De mint később kiderült, nem írtuk meg azon az órán a felmérőt, és le se buktunk a tervünkkel, szóval küldetés teljesítve :D
A nap folyamán még történt pár érdekes esemény, például a kislabda dobás, amiből sikerült ismét tökéletesen teljesítenem: az osztályból idén is elhoztam a legrosszabbat. Ügyes vagyok, tapsot kérek a kemény 15 méteremnek (Y) Nem baj, túléltem a dolgot - nehezen. Később pedig kissé ingerültek lettünk vagy nem tudom, de elég sok kisebb és talán nagyobb konfliktus is keletkezett.. Kifejezetten sokat veszekedtünk mindenkivel, és hülyeségek miatt rágtunk eb egymásra - főleg én. De mindegy, a lényeg, hogy rájöttem a hibámra és legközelebb okosabb leszek. Reméljük. Ja és utolsó üzenet: ha összeveszik két barátnőd és pártatlan akarsz maradni, ink menekülj, mert én is úgy jártam, hogy én lettem a hülye.. xD

A dizivel kapcsolatos gondolataim jöttem tisztázni a drága egybegyűlteknek.
Ergo: imáááááádom~ Tudom nem illik ilyet mondani a saját munkánkra, és nem is arról van szó, hogy annyira tetszene.. Bár megvagyok vele elégedve, különösebben nem a kedvencem, hanem annál is jobban szeretem a témájáért és a képért *.* Aki nem tudja még én hatalmas One piece rajongó vagyok. Egyszerűen ááá, belehalok úgy szeretem. Igen ez egy anime lenne, és aki nem anime párti az megértem ha nem szimpatizál ezzel a bejegyzéssel, vagy jelen pillanatban az oldal kinézetével, de a lényeg, hogy nekem bejön. Hehe ezt magyaráztam ilyen hosszan.. No comment! Tehát mindörökké Zoro fanság (L) A zöld hajú csávóról vakerálok. Hajoljunk meg tiszteletére, most pedig visszamegyek és nyáladzom tovább az animét kerek 70. részénél.

Igen.. Pont így nézek ki elborult aggyal x)

Kicsit később: Végre betölti a gép az oldalt, és bejutok a bejegyzéshez.. Erre elfelejtem mit akarok írni. Ehhh.. Egy pillanat ezen most elgondolkodom.
Oké nem jut eszembe, szóval akkor mese mese mátka :) Elmentünk apával és a kutyákkal, mint általában minden este mivel husky-k, és húzzák a kocsit. Apa irányít, én meg ültem elül, szóval jó volt. Meg azt is nézni milyen jól elvannak most már a kis aranyosak, mert még nem is régen az új jövevény érkezése azért felzaklatta a kedélyeket.. Aztán mikor hazaértem közöltem anyával, hogy hagytak bent a sebeimben varratot. Vagyis damil darabot. A lábamból már távolítottam el egyet, de találtam a kezemben is, és ott pont eléggé hozzáférhetetlen helyen - mármint számomra. Szóval anya nekiveselkedett és kettőt is kiszedett, ami durva tekintve hogy már voltam varratszedésen. És akkor csodálják, hogy nem szeretem az orvosokat.. Már bocsánat, de nem igaz, hogy még a damilt se képesek normálisan eltávolítani oO'' Erre mondom, hogy OMG. Na ennyit akartam mesélgetni, elnézést, hogy zavartam, csak mondom miért ne. Logikus. Holnap meg először tesizek két hét óta :D Jó lesz már, tekintve főleg, hogy elkezdtem futni is, most a célom a testem karbantartása ;) Egyszer élünk, élvezzük ki.
Ezt szántam végmondatnak, de erről valami még a fejembe kúszott.. Volt az este egy nagyon érdekes álmom. A fele horrorfilmen alapult, egy nem is régen látotton, ami nagyon tetszett :) Egészen odáig, hogy életemben először meghaltam az álmomban. Ezelőtt még sose haltam meg én mindig túléltem mindent, mert gyakran álmodok félelmeteset, zombisat pl havonta, de élvezem ^^ Most viszont tisztán emlékszem, hogy ránéztem a szörnyre aki a puskát tartotta, majd mikor felfogtam mi történt lepillantottam a hasamra amin akkorra már átfúródott a golyó. Semmi nem éreztem, semmi fájdalmat, kétségbeesést, csak a tömör tényt: meghaltam. De nem jött össze a szörnyek terve.  Mivel egyből szellem lettem, mintha csak egy cél miatt itt ragadtam volna, és bosszúból immáron erősebbként kinyírtam őket. Ugyan az embereket akiket megakartam védeni valószínűleg nem sikerült, mert mikor visszaértem az eredeti házba pár holttest volt, a többiek meg eltűntek, de itt jött az álom számomra legijesztőbb része. Ahogy visszaértem ott volt a földön a szerelmem (igaziból nincs de az álmomban ő volt xD egy nemlétező személy). Épp akkor halt meg, és mikor már nem élt de a lelke még a testében volt, hirtelen rám mosolygott, valami mondta mellettem, hogy elment, majd tényleg.. Lehetett látni az arcán, hogy a lelke eltűnt és a másvilágra távozott. És itt szorult össze a szívem: hirtelen azon kezdtem aggódni, hogy vajon most már én is eljutok-e a bizonyos másvilágra. Ebben úgy ahogy biztos voltam, de itt jött az újabb két probléma: ha van menny és pokol vajon hova kerülök? Pokolra? Nem akartam odajutni. De a legjobban mégis a harmadik lehetőség keserített el: ha reinkarnálódok, soha többé nem láthatom őt..? - majd hirtelen felébredtem. Ezek után igencsak elgondolkodtam, mert ez az álom valahogy megfogott. A nyomasztó és szívszorító érzés, hogy ha meghalok, és esetleg lesz következő életem, találkozhatok-e azokkal akiket szeretek újra.. és tudhatom-e hogy ők azok akik egykor számítottak. Vagy ha nincs második vagy sokadik élet, akkor vajon eljuthatok-e a béke birodalmába? Vagy tényleg szenvednem kell azokért a bűnökért melyeket elkövettem, és talán még elfogok? A halálban nem az az ijesztő, hogy vége az életnek, hanem az, hogy utána kezdődhet egy másik, ami talán még ennél is sokkal ijesztőbb..

Ha azt mondom kalóz mi ugrik nektek be? Az anime-s közösségnek esetleg az One Piece, a filmrajongóknak a Pirates of the Caribbean, és ha belegondolunk, végül is az utóbbi mindenkinek. Nem csoda, nem ámítás: elvégre már négy részt megért az immáron filmsorozat, melyben egy szereplő biztosan visszatér, hogy felforgassa a nézőknek a vásznat: méghozzá Jack Sparrow személyében. Mivel pedig tegnap nekem is megadatott, hogy mozi kényelmében 3D-ben megnézhessem eme alkotást, arra jutottam, egy kritikát megér :)

Alapok: Már mindenkinek ismerősen csenghet a dolog. Az a bizonyos kissé talán őrült, de nem flúgos kalózkapitány, aki valahogy mindig bajba keveredik.. Bajba, hogy aztán a legmeglepőbb rögtönzések kíséretében elmeneküljön, vagy kimásszon a slamasztikából, mindezt úgy, hogy közben mások életébe is belekontárkodik. Eddigi kalandjai során a mi Jacki-nk Will barátja életéhez kötődött, és az ő és Elisabeth közötti szerelmi kalamajka részeseként hozott izgalmat a cselekménybe. Ám mivel a harmadik részben - a lányok nagy bánatára - Orlando Bloom alkotta karakter egy hajón ragadt, szerelme pedig a szívét őrizve a parton, logikátlan lett volna őket a 4. filmbe is bezsúfolni. Kérdés akkor, hogy a romantika szálat mi viszi majd tovább? Hiszen bár néha Jack is mutatott érzelmet, azért messze állt az örökké vívódó pár mutatványaitól.. De nem kellett aggódnunk, mert pár szálat eleresztve, de párat újra felvéve a történet ott folytatódott ahol abbahagyták, és Sparrow kapitány még jobban tért vissza - hiszen ő ehhez ért, felülmúlni önmagát.
Történet: Esetenként feltámadt bennem az az érzés, hogy a harmadik résznél jobban tetszett a story, de ezt kiverve a fejemből és koncentrálva, rájöttem: ez is éppen oly megragadó. Az ezelőtti rész nemzetközibbre sikerült a kalózvezérek felvonultatásával, így minden kontinens kivette szinte a részét, de azt hiszem, nemzetekből most se lehetett hiány. Mindjárt ott volt Spanyolország, aki elindította nekünk az alkotást. Egy igencsak helyes szereplő keretében akarták megkeresni a fiatalság forrását. erre válaszolva és Jack miatt jött be a képbe Anglia, vagyis London, ahol hírhedt kalózunk előbb megmentette barátját - vagy mégse.. Majd pedig önmagát bajba keverve meglepő módon - mint már említettem - lépett le a tett színhelyéről, ismét kijátszva a katonaságot. De van amitől ő se tud elszökni, és ezt most nekünk egy csaj hozta. Régi szerelme(?) Angelica tért vissza, aki önmagát adta ki a kapitánynak, és legénységet toborzott, de mint kiderült nem a saját hajójára: ő Fekete szakállnak kereste az embereket, mert azt állította, a lánya a gonosz vezérnek.. Ami eddig összefogta a három szálat (Anglia, Spanyolország, Fekete szakáll): az a fiatalság forrása, melyet mindhárman keresni indultak különböző eszközökkel, hogy sok-sok kalandon át, és visszatérő szereplőkkel fűszerezve, megédesítsék nekünk azt a pár órát amíg néztük..
Karakterek: Hát igen. Karakterek, akkor első sorban a már annyiszor emlegetett Jack. Nem csalódhattunk: ő remekül hozta a formáját. Ugyanolyan bohókás de komoly maradt, ami eddig si jellemezte, és a karaktere végre megmutatta egy érzékenyebb érzőbb formáját is, persze csak pár pillanatra, de ezzel is érdeklődést keltve bennünk egy másik arcára. Régi szereplő még a másik kapitány, Barbarossa és Mr Gibson. Az előbbi játszik nagyobb szerepet, és egy biztos: ő is remek helyet kapott a cselekményben. Újabb szereplők gárdáját népesíti Angelica, a tipikus belevaló és vagány csaj, aki ugyanakkor érzelmekben gazdag, és persze a végtelenségig ismeri Sparrow-ot, és maga fekete szakáll, aki ugyanolyan fő mozgató elem mint a többiek. Rajtuk kívül még egyvalakit említenék meg, bevallom nevére nem emlékszem, de egy pap szerű hívőről van szó, aki a későbbiek során szintén gondoskodik nekünk a romantikus nyálas, de megkapó és megható jelenetekről, melynél van olyan is ahol levéve ingét egy percre elszorítja a lányok torkát tökéletes felsőtestével.. Hiába, ezen mindenkinek megakad a szeme :D Egyszóval a karakterek tökéletesek, jól kidolgozottak, és hozzák azt a pluszt amit mindig is elvártunk tőlük, hogy a szarkasztikus megjegyzésekről, vicces helyzetekről, megkapó mellékszereplőkről és mindenki másról akikkel együtt izgulunk végig a filmen, ne is beszéljek.
3D: Ez az amit a legnegatívabban tekintettem, a 3D. Nagyon régen néztem már így, és a fejemben még a régi nem túl tökéletes élmények keringtek: ergo nem éppen szimpatizáltam a dologgal. Csalódnom kellett, de pozitívan: a 3D megállta a helyét, és pár pluszt is adott az egészhez :D Összességében ritkán tett jelentős képi változást. de előfordult, hogy sokkal szebbé tette a nézés élményét, vagy éppen akció dúsabb jeleneteknél kissé ijesztőbbé. Szóval megérte nekem azt a 150 Ft-ot amit fizettem érte, de enélkül is élveztem volna. Mindegy, egy élmény volt így is úgy is!
Összefoglaló: 4. rész volt, és még mindig nem sikerült elrontaniuk. Talán nekem továbbra is a harmadik a kedvencem, de abszolúte jó filmnek vélem ezt is, és imádom <3 Nem bántam meg hogy megnéztem, és megfelelt a várakozásaimnak. A pénzt is megérte, és nem tartom egyszer nézhetős filmnek. Akinek van ideje, kedve, és szereti a témát, vagy a többi részét, az ne hagyja ki! Mert ezt látni kell ;)

Édes-kedves semmittevésemben, mert tanulni már nem vagyok hajlandó, körömfestésre vagyis nail art-ra adom fejem. Mert miért ne? Mindig is érdekelt, és később szívesen lennék műkörmös is akár, vagy valami hasonló.. Lényegtelen. Hát akkor hajrá, csodáljátok meg egyetlen lábaim picin pandáit, vagy éppen a francia manikűrt keresztezve valami randa fekete virág formával.. Ezt még gyakorolni kell de nem adom fel :P