Fanolja a történelmet, a szoknyákat, a turkálókat, Lana Del Rey-t, a horrort, az alter és underground zenéket, a kortárs költészetet, az egyéb költészetet, haverokkal a jó bulikat, a tumbliját, a vörös rúzst, a gyűrűket, a rendetlenséget, meg minden szart.
Egyébként pedig: dolly; szőke; 20 éves; koffein függő; divatmajom; mély érzésű rinyagép; lelki orgazmusos; cicás néni; kis dög. A teljesség igénye nélkül. Mielőtt belépsz, vedd le kérlek a cipődet, és kortyolj egy kis teát. Köszönöm.
Nem mondhatom, hogy a szívem hevesebben ver, ahogy ezeket a sorokat írom, de tény, hogy melegség önt el, és nem, nem azért mert esetleg leöntöttem volna magam egy kis forró teával amit inkább megiszok, hanem mert nagy nap ez a mai. De mi a fene is történt augusztus egy ilyen megkésett, a suli által beárnyékolt unalmas napján? Elárulom.
A blog két éve, pontosan ekkor született.
Durva? Vagy nem? Mindenesetre.. Tavaly az első szülinapján kicsit még teljesen más voltam. Kicsit teljesen? Bizony. Csak egy voltam a sok közül - a látogatottság érdekelt, agyon html-eztem az oldalt néha-néha, és számított sokak értelmetlen véleménye. Most is csak egy vagyok a sok közül, de máshogy. Ma már nem igazán érdekel semmi. Szarok bele abba, kinek, hogy tetszik a színösszeállítás, vagy, hogy esetleg csak 20-30 ember jön. Tojom le, hogy én így vagyok szar, vagy úgy vagyok szar, mert nem érdekel. Szeretek blogolni, szeretem azt a pár embert aki mindig olvassa, szeretem a kinézetet, szeretem a teát, szeretem a mostani helyzetet, és szeretem, hogy életemben először képes voltam egy lapot 2 évig vinni :''') Halál komoly, hogy bekönnyeztem. Két rohadt évig. Sok portáltulajdonos meg már örül ha egy hónapot megél a lapja. Én meg két éve rohadok itt, bár nem ezen a címen - mert pár költözés magánéleti okok miatt megesett. De akkor is. Két éve untatom a népet, két éve baszakodok, írom a szarságaim, osztom az igét meg húzom az igát, meg a többi. És nem. KURVÁRA nincs chat party. Nincs szülinapi játék, nincs semmi. Nem érdekel már, én örülök, és az se számít ha más nem. Nekem ez nagy dolog, engem meghat, én szeretem, és én folytatom. És ha jövőre esetleg írok a 3. szülinapon is, örülök majd, de ha nem.. Már akkor is büszkén fogom emlegetni, hogy hé mindenki, nekem volt egy blogom 2 évig, amit imádok-imádtam-és imádni is fogok. Akit meg zavar, nos az az ő baja, én örülök a fejemnek és nektek és szeretet, béke, fiúk, szex, energiaital, ligth cola, meg amit csak akartok. Nya. Ja és a dal nem egészen kapcsolódik ide, de szeretem. He.
Az oldalt sajna iszonyatosan elhanyagolom a tikkasztó nyári napok hevében, és szégyenlem magam. Igenis végre adminkodnom aktívkodnom kellene, de nem visz rá a lélek. De megígérem, hogy a következő napokban összeszedem magam! És végre normális bejegyzésekkel sokkolom tovább kedves, türelmes, kitartó olvasóim akiknek most a seggét nyaltam pedáloztam. Szall kis türelmet kérek még :D Valszeg új kinézettel, és hasonlókkal hamarosan itt is vagyok ;)
Basszus-basszus hát el se hiszem pedig de vagyis omg vagyis áá vagyis kinek mi : D - 10 perces szünet az írásban mert a hülye apám ordítozik, hogy van ubisali. Megb*szhatja.
Tehát amiről elsőként beszélni akartam, az nem más, mint, hogy 9 nap - 9!!!! - és suli. Vagyis 1 hét és 2 nap, vagyis elég kevés, vagyis uhh. Aggódjak? Örüljek? Izguljak? Szarjam le? Annyiféle variáció fut át az agyamon. Hihetetlen, hogyan leláncol ez az iskola téma, de annyira kíváncsi vagyok már. Nem tudom elképzelni se, nem ismerem személyesen az osztálytársakat se (facebookon már van csoportunk, éljen a modern technológia). Reménykedek, hogy ha meg is utálnak, nem első nap, de mindenesetre, új iskola, új élet címmel új fogadalmaim vannak.
Először is: nem leszek utálatos és lenéző. Se kárörvendő, nem fogok sokat vagy nyilvánosan pletykálni, és főleg nem mindenkivel aki hátba támadhat - mert azért teljesen leszokni erről lehetetlen ^^" Megpróbálok mindenkivel jól kijönni, vagy ha nem is jól, akkor se rosszul (értelmes mondat~). Próbálok majd barátozni, de nem megváltozni értük, és főleg nem elhanyagolnia régi haverokat. A tanulásra is több hangsúlyt fektetek: most igenis nem lesz négyesnél rosszabb jegyem félévkor vagy év végén (év közben lehet, csak a tantárgy ne csússzon le annyira). Hajtani fogok, hogy jó kép alakuljon ki rólam, és nem figyelek majd arra ha valaki stréberezik (nem lesz rá sok esély, ahogy az én hajtásomat ismerem.. ^^"). Ugyanakkor önmagamat próbálom majd adni, és sok-sok új kedves emberrel megismerkedni :D Akiket pedig már elkönyveltem magamban ilyennek vagy olyannak, de negatívan, hozzájuk úgy állni majd, hogy talán, sőt valószínű, sőt biztos is, hogy tévedtem.
Tehát valahogy így szeretném ezt az egészet kezdeni. De ahogy magamat ismerem, első nap bemegyek, beégek, összeveszek a fél osztállyal, és egyest szerzek (oh yee na jó azért nem).
Mindazonáltal beugrott valami: hahó emberek pont 1 hét és itt az oldal 2. szülinapja, bár már messze nem az eredeti címén de akkor is :D Annyira örülök neki, hogy hihetetlen <3 Valószínűleg szervezek majd kisebb dolgokat, de akkora felhajtás, mint amit én itt tavaly műveltem, tuti nem lesz. Na ennyi, meg egy bambi, és hát most akkor tehát szall tső.
Lány a fiúhoz:
- Szeretsz?
- Igen.
- Úgy félek a szívműtéttől!
- Ne félj szerelmem, minden rendben lesz…......
Műtét után a lány felébred, és sehol nem látja a fiút. Apjához fordul hát.
- Apa, hol van a szerelmem?
- Hát nem tudtad? Ő adta neked a szívét.
- Istenem!!! Ez igaz???
- Dehogy, csak szívatlak. Kiment szarni.
Nem tudom ez költői volt-e, vagy egyáltalán szép és értelmes megfogalmazás, de most nem is érdekel. Itt ülök egy szelet pizzával, kiürült teásbögrével (micsoda vétek! annak tele kell lennie.), fáradt szemekkel és párducmintás cicagatyával. Egyszóval totálisan KO a helyzet, de nem is ragozom tovább, csak jöttem jelezni, hogy élek, IGENIS túléltem, és majd jelentkezem, addig meg SHINee mindörökké, mert überszexual. Nincs vita!
AJÁNLOM AZ OLDALT
