Nem mondhatom, hogy a szívem hevesebben ver, ahogy ezeket a sorokat írom, de tény, hogy melegség önt el, és nem, nem azért mert esetleg leöntöttem volna magam egy kis forró teával amit inkább megiszok, hanem mert nagy nap ez a mai. De mi a fene is történt augusztus egy ilyen megkésett, a suli által beárnyékolt unalmas napján? Elárulom.

A blog két éve, pontosan ekkor született.

Durva? Vagy nem? Mindenesetre.. Tavaly az első szülinapján kicsit még teljesen más voltam. Kicsit teljesen? Bizony. Csak egy voltam a sok közül - a látogatottság érdekelt, agyon html-eztem az oldalt néha-néha, és számított sokak értelmetlen véleménye. Most is csak egy vagyok a sok közül, de máshogy. Ma már nem igazán érdekel semmi. Szarok bele abba, kinek, hogy tetszik a színösszeállítás, vagy, hogy esetleg csak 20-30 ember jön. Tojom le, hogy én így vagyok szar, vagy úgy vagyok szar, mert nem érdekel. Szeretek blogolni, szeretem azt a pár embert aki mindig olvassa, szeretem a kinézetet, szeretem a teát, szeretem a mostani helyzetet, és szeretem, hogy életemben először képes voltam egy lapot 2 évig vinni :''') Halál komoly, hogy bekönnyeztem. Két rohadt évig. Sok portáltulajdonos meg már örül ha egy hónapot megél a lapja. Én meg két éve rohadok itt, bár nem ezen a címen - mert pár költözés magánéleti okok miatt megesett. De akkor is. Két éve untatom a népet, két éve baszakodok, írom a szarságaim, osztom az igét meg húzom az igát, meg a többi. És nem. KURVÁRA nincs chat party. Nincs szülinapi játék, nincs semmi. Nem érdekel már, én örülök, és az se számít ha más nem. Nekem ez nagy dolog, engem meghat, én szeretem, és én folytatom. És ha jövőre esetleg írok a 3. szülinapon is, örülök majd, de ha nem.. Már akkor is büszkén fogom emlegetni, hogy hé mindenki, nekem volt egy blogom 2 évig, amit imádok-imádtam-és imádni is fogok. Akit meg zavar, nos az az ő baja, én örülök a fejemnek és nektek és szeretet, béke, fiúk, szex, energiaital, ligth cola, meg amit csak akartok. Nya. Ja és a dal nem egészen kapcsolódik ide, de szeretem. He.