Megtörtént.. Ismét.. Nem szabadott volna, de gyenge vagyok! Újra megtettem.. El se hiszem, hogy megint.. Pedig annyira erőlködtem, hogy véletlenül, se essek vissza. De mégis.. Nekem el kellett megint olvasnom egy tiniregényt. Tudhatnám, hogy ennek mi lesz a vége: újra elkezdem latolgatni azt a számomra mostanság néha láthatatlan de mégis rettentő bosszantó tényt, hogy drága én még mindig singly vagyok : D Csodálatos. Na jó, ennyire nem érint drasztikusan a dolog, de valamiről hisztiznem kell, és ez elég drámaian hangzott *o* Ugyanakkor tocsogok a nyálban: miért kell nekem ilyen romantikus f*szságokat úgy benyelnem mint más velem egykorúaknak a g*cit nemmondomkimit de valami fehérre gondolok. Ennyi. Érthető nem?
Amúgy pedig hihetetlen, hogy így leköt ez a könyv. A szent Johanna Gimi.. Gondolom sokan találkoztatok vele: aranyos kis történet a szokásos béna főszereplő csajjal aki Bella szánalmasságával vetekszik az alkonyatból, és persze a suli leghelyesebb pasija asszisztálásával, aki olyan irritáló néha, hogy hihetetlen. A mellékszereplők viszont egész érdekesek, és a történet annyira szlenges és mai, és olyan szórakoztatást nyújt unalmas perceimben, hogy mégis megfogott. Ergo valószínűleg ebből készítem a könyvismertetőmet irodalom órára, de még meglátom.. Igaziból tökre hiányolom az egészből a realitást, mert a hely ahol tanul a csaj, és a körülmények totálisan valószínűtlenek. És bevallom őszintén szívesebben vinném előadásra a japán ágyasról szóló regényemet, ami azonban túlzottan pajzán az irodalom tanárom és az osztálytársaim ízléséhez mérten.. Rájuk is gondolnia kell valakinek.
Most pedig esélyes, hogy visszaülök olvasni ezt a nem is tudom mit, ami azért kíváncsivá tett, és tovább álmodozok a hercegről aki mint ezekben a történetekben a semmiből pattan ki, és persze, hogy csak engem szeret, és minden szép, és minden jó, és kezd az agyamra menni. Ne felejtsük el: az élet szép~

Németből túléltem a feletetés/szintfelmérés/szóbeli valamit. Örülök: jipp-jipp-jippi. A gimnázium pedig király, csak éppen elég fárasztó. Wehehehe.

zeneeeeeeb*szod

Bocs álmos vagyok. Majd holnap. ;)

Na? Meglelted a hibát?

Hát azt a rohadt, úgy érzem itten vagyok, de lehet, hogy tévedek, mert agyban kicsit kalandozok a hasam meg nem hagy nyugodni: fáj. Fáj. Fáj. Fáj. Fáj. De faxom tudja miért.. Ettem.. Esetleg innom kellene? Nincs erre idő, majd a blog után, mert most mesélek.
Hát első hétfő a gimiben. Van egy olyan érzésem, hogy egy darabig még sok-sok első valami lesz a gimiben :'D Még egy évig szerintem bőven. Cool. A mai nap érdekessége az órákat tekintve kb semmi. De hiszem teljes szívemből, sőt tudom, hogy ti erről a semmiről is szívesen hallanátok tehát (tudom, hogy nem így van, de sz*rok bele és én is szeretlek titeket mint ahogy ti  most engem :D:D), írtunk nyelvtan szintfelmérőt. Höhö drága padtársam barátnőm és anyukám rólam leste basszus.. Én meg egy darabig gondolkodtam is, hogy miért a pad közepén írja a dolgozatot, de na, semmi se történik ok nélkül. Am nem zavar, örülök, hogy segíthettem neki, mert így lóg nekem egy potya szívességgel, amiben nem leszek kíméletes..:D Érdekes még, hogy még mindig megy a harc a helyekért. Mert csak a mi drága osztályunk nem volt képes 3 nap alatt eldönteni ki hol ül. És kik miatt? Azt inkább hagyjuk is... Az osztály 80%a viszont már folyton ugyanoda ül, de mindegy, ne zavarja azokat.
Ugyanakkor ahol mi első nap ültünk, azt még a második napon befoglalták valakik. Először mérges voltam, de csak a becsületemen esett csorba, de aztán belenyugodtam, és padtársammal pénteken már megdumáltuk, hogy ott ülünk majd az új helyünkön, mert nekünk megfelel. Erre ma mit mond barátnőm? Hogy azok akik a helyünkre törtek anno, ma bejöttek hajnalban, mert azt hitték visszafoglaljuk majd a padot.. Istenem ezek de.. :''D Hagyjuk, hogy mik, de uram atyám :''D Ez mekkora gáz már. Ennyit b*szakodni egy sima hely miatt? És akk még ha visszaakartuk volna foglalni, de így? Hát ez kész. LOL. Mindegy, megszívták, mert azért gondolom szar lehetett olyan korán kelni. Innentől lezártnak tekintem az ügyet. Viszont továbbra is járhatok be korán, hogy foglaljam az újabb helyünket, mert sose lehet tudni..
És hát összességében az osztályommal semmi gondom, csak örülnék ha végre nyugi lenne :D De ki nem? Szall reménykedem, és bízva-bízok.

Kiegészítés: Ja és megismertem egy embert aki évfolyamtársam és szintén imádja az animéket :D Na most mond meg, hát nem rohadt yoo?

Megannyi ízletes és meleg tea után..

..még mindig túl tisztán látom a dolgokat.
Szereznem kell alkoholt!