Fanolja a történelmet, a szoknyákat, a turkálókat, Lana Del Rey-t, a horrort, az alter és underground zenéket, a kortárs költészetet, az egyéb költészetet, haverokkal a jó bulikat, a tumbliját, a vörös rúzst, a gyűrűket, a rendetlenséget, meg minden szart.
Egyébként pedig: dolly; szőke; 20 éves; koffein függő; divatmajom; mély érzésű rinyagép; lelki orgazmusos; cicás néni; kis dög. A teljesség igénye nélkül. Mielőtt belépsz, vedd le kérlek a cipődet, és kortyolj egy kis teát. Köszönöm.
Megtörtént.. Ismét.. Nem szabadott volna, de gyenge vagyok! Újra megtettem.. El se hiszem, hogy megint.. Pedig annyira erőlködtem, hogy véletlenül, se essek vissza. De mégis.. Nekem el kellett megint olvasnom egy tiniregényt. Tudhatnám, hogy ennek mi lesz a vége: újra elkezdem latolgatni azt a számomra mostanság néha láthatatlan de mégis rettentő bosszantó tényt, hogy drága én még mindig singly vagyok : D Csodálatos. Na jó, ennyire nem érint drasztikusan a dolog, de valamiről hisztiznem kell, és ez elég drámaian hangzott *o* Ugyanakkor tocsogok a nyálban: miért kell nekem ilyen romantikus f*szságokat úgy benyelnem mint más velem egykorúaknak a g*cit nemmondomkimit de valami fehérre gondolok. Ennyi. Érthető nem?
Amúgy pedig hihetetlen, hogy így leköt ez a könyv. A szent Johanna Gimi.. Gondolom sokan találkoztatok vele: aranyos kis történet a szokásos béna főszereplő csajjal aki Bella szánalmasságával vetekszik az alkonyatból, és persze a suli leghelyesebb pasija asszisztálásával, aki olyan irritáló néha, hogy hihetetlen. A mellékszereplők viszont egész érdekesek, és a történet annyira szlenges és mai, és olyan szórakoztatást nyújt unalmas perceimben, hogy mégis megfogott. Ergo valószínűleg ebből készítem a könyvismertetőmet irodalom órára, de még meglátom.. Igaziból tökre hiányolom az egészből a realitást, mert a hely ahol tanul a csaj, és a körülmények totálisan valószínűtlenek. És bevallom őszintén szívesebben vinném előadásra a japán ágyasról szóló regényemet, ami azonban túlzottan pajzán az irodalom tanárom és az osztálytársaim ízléséhez mérten.. Rájuk is gondolnia kell valakinek.
Most pedig esélyes, hogy visszaülök olvasni ezt a nem is tudom mit, ami azért kíváncsivá tett, és tovább álmodozok a hercegről aki mint ezekben a történetekben a semmiből pattan ki, és persze, hogy csak engem szeret, és minden szép, és minden jó, és kezd az agyamra menni. Ne felejtsük el: az élet szép~
Németből túléltem a feletetés/szintfelmérés/szóbeli valamit. Örülök: jipp-jipp-jippi. A gimnázium pedig király, csak éppen elég fárasztó. Wehehehe.
AJÁNLOM AZ OLDALT
