Ismét kerülget az az érdekes érzés amikor az embernek úgy tűnik, percek alatt képes lenne szétesni.. Hiába iszok vagy eszek vagy teszek, vagy vagyok bárki-bármi. Nem segít.. Elfáradtam, szar ez a hét.. A suli se vigasztal a dolgok pedig mintha kezdenének aprót kifordulni magukból. Ma írtam például fizika javítót. Ha ez is egyes lesz mint az eredeti doga.. Akkor kész. Nem tudom.. Imádkozom a kettesért. Semmiből soha nem voltam még ennyire rosszul, a hármas mindenből megvolt, de ez..? Ha kérdezne valamit-bármit ami elmélet nem lenne baj. De nem kérdez.. 5 számolás és old meg aztán csá. Király. A tesi pedig másik kedvencem. Teljesen kettesre állok. Nincs is talán jobb jegyem.. Nem megy, övezzenek meg de nem. Nem tudok nagyot ugrani, vagy súlyt lökni, se focizni, és a futás is távol áll tőlem. Semmi életkedvem. Erre pedig minden rátesz.. Az egyetlen ember akivel pedig beszélni akarok, mert tudom, hogy meghallgat, és segít és biztat és nem azt kapom majd h leszarja vagy szánalmasnak ítél, ráadásul közel is áll hozzám - na ő teljesen elérhetetlen. Imádlak suli. Dögölj meg ott ahol vagy, és add nekem vissza  a szabadság és a szabadidő szépségeit!!

Hát igen.. Úgy döntöttem belekezdek ebbe, és, hogy kicsit hálálkodjak is, drága Krisztám oldalán olvastam erről az egészről, de ide alulra, a bővebbenre beteszem azért a szabályzatot, hátha ti is szeretnétek ilyesmit készíteni : )) Az első nap témája, számomra elég sok fejtörést okozott, rengeteg dalt imádok, de ha mégis választanom kell egyet.. Hát megteszem : D

Day 1: A kedvenc dalod

Egyszerűen rá kell döbbennem, hogy amíg van itthon jégkrém semmi normálisat nem akarok enni csakis azt :$:$ Lassan jégkrém túladagolást kapok, és hát jah, egyszer tuti el is hízok még büntetésből.. : D Addig meg nyam-nyam.

És előző bejegyzéshez kiegészítés, mert lusta vok odatenni a többi mellé: önmagunkat adni azért nehéz, mert ha nem a többség véleményét képviseljük lecsúszunk a népszerűségi listán, sose lesz barátunk, és persze nyominak, kockának, lúúúúzernek vagy ehhez hasonlónak titulálnak az életed során - legalábbis amíg egy tipikus hierarchikus rendszerű gimibe jársz, ahogy azt a diákok 90%a megteszi. Ergo hazudj és légy "menő", vagy szard le őket tőből és érezd jól magad. Hozzád hasonló hülyék mindig lesznek akikre majd számíthatsz <3 Csak meg kell őket találni. Hajrá.

Ma is és mindig és mindenkor és örökké folyton kattogni fog azon az agyam, hogy na ja. Adjam-e teljesen magamat. És nem itt a blogban - mert itt megtehetem, kötöttségek, félelmek, és különösebben bármi nélkül. Az lehetek aki, aki vagyok, és akit igenis szeretek. mert szeretem magamat, jól elvagyunk az élet felében, és jó néha veszekszünk, de na, a többszemélyiség mellékhatásainak ezt betudom.. : D De komolyra véve a szót, adhatom-e önmagamat az életben is? Mert most azt próbálgatom. Az eredmény pedig: sok beszűkült ember. Sok. Nagyon sok. Szinte mindenki..
Anno volt bennem olyan, hogy jajj pár dolgot inkább ne hozzunk a nyilvánosság elé, mert jajj akkor nem leszek népszerű, ezek nem fognak szeretni, dinkának gondolnak majd (gondolok főleg az animékre, a zenei ízlésemre, és a már-már hülye sorozataimra). Mert olyan pont fele-fele embernek érzem magam: szereti a tinik körében mostanság népszerű dolgokat, és képben van, de ugyanakkor van egy ízlése ami kicsit ennél elvontabb és morbidabb. És sajna nem egyszer jött velem szembe az, hogy fúújj, ez animés, te jó ég..
Aztán ott van amit az osztályban művelek: magamat adom. Milyen vagyok? Hogy másokat idézzek, mert talán nekik hinni lehet: mint egy naiv szőke lány, aki egy mesevilágból pattant ki, és folyton őrült és rohamai vannak, és egyszerre 5 nyalókát is képes nyalni, és sok hülyeséget csinál, de néha meglepi az embert. Például mikor óra közepén a padra csaptam és majdnem nagyon rondát káromkodtam, mert valaki arcon dobott. Igen ott robbantam kicsit ^^" De ne térjünk el ettől, maradjunk a jellemzésemnél. tehát valami ilyesmi. Ezzel pedig az a gond, hogy hányszor néznek rám csak emiatt úgy, hogy ez hülye. Ez buta. Ez kész. Szörnyű, istenem de gyerekes. De kérdem én őszintén: akkor inkább legyek olyan mint ők? Nyomassam a raj dolgokat, öltözzek nagyon picsásan, nyávogjak mindenen, és nézzem az élet rossz oldalait..? Mikor megtudom csinálni, hogy láthatom szinte csak a jót? Hát akkor kösz de nem. Boldog vagyok a kis pink világomban, ahol azt teszek amit akarok, akkor és úgy ahogy akarom. ha kedvem van ordítozok a teremben igen. Ha kedvem van magassarkúban tipegek, és hagyom, hogy mindenki megnézzen, pedig aztán semmi extra nincs benne. Ha kedvem van felveszem a legcoolabb és furább ékszereimet, vagy éppen olyan ruhákat amiket más nem annyira. Kiteszem az animés kitűzőimet ahova csak akarom, és teleaggatom magam minden hülyeséggel. kihúzom a szemem tök feketére, aztán másnap meg alig sminkelek. Letámadok az utcán és az iskolában embereket akiket szeretek és akik megérdemlik. Agyonölelgetek bárkit, és parancsszóra pacsit adok. Röhögök magamon a többiekkel ha valami hülyeséget csináltam ami ciki is lehetne, de miért venném annak? - Jó néha annak veszem, de azért, igyekszem túltenni rajta magam : )) Ja és a kedvencem: depizhetnék, nyafizhatnék, sírdogálhatnék napokig. És van hogy rossz kedvem van és depois leszek, de sose fogom napokon át így tölteni az időmet. Mert ha belépek az iskolába, a sok jobbnál-jobb és érdekesebbnél-érdekesebb barát úgyse engedi, hogy rossz kedvem legyen.
Ha így belegondolok: ez egy ördögi kör : D Ők felhúznak a legmélyebb gödrökből is, én meg cserébe egész nap pattogok és hiperaktívkodom nekik, hogy csak na. Így pedig a vidámság sose áll meg. Mert ha az ember akarja, kizárhat mindent. He.

Ne kérdezzétek honnan jött ez a sok f*szság, hallgassatok inkább zenét és keressetek értelmesebb blogokat. Az enyémektől nem lesztek okosabbak, de én se. Na ez már valami~

HAJJ.
Blablablablablabla.
Lenne már szünet.