Ismét kerülget az az érdekes érzés amikor az embernek úgy tűnik, percek alatt képes lenne szétesni.. Hiába iszok vagy eszek vagy teszek, vagy vagyok bárki-bármi. Nem segít.. Elfáradtam, szar ez a hét.. A suli se vigasztal a dolgok pedig mintha kezdenének aprót kifordulni magukból. Ma írtam például fizika javítót. Ha ez is egyes lesz mint az eredeti doga.. Akkor kész. Nem tudom.. Imádkozom a kettesért. Semmiből soha nem voltam még ennyire rosszul, a hármas mindenből megvolt, de ez..? Ha kérdezne valamit-bármit ami elmélet nem lenne baj. De nem kérdez.. 5 számolás és old meg aztán csá. Király. A tesi pedig másik kedvencem. Teljesen kettesre állok. Nincs is talán jobb jegyem.. Nem megy, övezzenek meg de nem. Nem tudok nagyot ugrani, vagy súlyt lökni, se focizni, és a futás is távol áll tőlem. Semmi életkedvem. Erre pedig minden rátesz.. Az egyetlen ember akivel pedig beszélni akarok, mert tudom, hogy meghallgat, és segít és biztat és nem azt kapom majd h leszarja vagy szánalmasnak ítél, ráadásul közel is áll hozzám - na ő teljesen elérhetetlen. Imádlak suli. Dögölj meg ott ahol vagy, és add nekem vissza  a szabadság és a szabadidő szépségeit!!