Egyszer tetszem valakinek.. de tényleg csak egyszer :'D Ritka esetek egyike. De a lényeg, hogy nekem csak azért se jön be : D Cool. Aztán megint én szúrok el mindent, de őszintén.. Csak azért nem lesz barátom, hogy ne legyek egyedül. Na jó meg bevallom rohadtul para is vagyok az ilyen dolgoktól :'''''D De pszt.

Amúgy suliban rohadok, nézzétek el enkem a kevés bejegyzést ;)
16 nap karácsonyig~

Nem nagyon akartam ma már blogolni, de valamiről mégis írnék egy picit. Úgyis régen volt már olyan, hogy csak úgy belátást engedtem a lelki világomba, az érzelmeimbe a fejembe, de úgy igazán és nem csak pár felszínes mondat kíséretében. Most akkor azt hiszem aki kíváncsi pár ilyesmire, figyelhetne~
Igaziból az a helyzet, hogy elgondolkodtam azon, mi is van a barátnőmmel meg velem. Tudniillik első óta (általános iskola első nem most gimi), mikor is odamentem hozzá és a magam pösze és kócos módján leoltottam az akkori kisgyerek feelingemmel, nos azóta kb barátnők vagyunk, és hát igen, nem is kb, mert tökéletesen egyfolytában, megszakítások nélkül :)) Amúgy a fura esetet közvetítem. Szóval odaléptem hozzá kis szarosként.
- Szia! Tök szép a tolltartód! Bár nekem apa azt mondta ezek hamar tönkremennek.. ~ hamisítatlan gyerekként, az irigység buggyant ki elsőnek.
Mert hát na az említett tolltartó nekem is nagy álmom volt, de, hogy drága jó apámnak ne kelljen sok pénzt kiadnia az eredeti disney hercegnős kétemeletes darabért, inkább bekamuzta nekem (bár tudtam jól h nem igaz), hogy hamar tönkremegy. A drága.
De ne térjünk el ennyire témától, haladjunk inkább tovább. Alsóban az a fajta cuki és okos kutya, meg a köcsög gazdája barátságunk volt. Ő volt a mindig tökéletes, és hűséges és okos kutyus, aki hálátlan pöcs gazdáját - ez lennék én.. - a jó úton tartotta ahogy bírta. Persze én további kellemes beszólásokkal vettem el az életkedvét, miközben imádtam szegényt, csak na.. Nem vagyok egyszerű eset ^^"
Aztán átíveltünk felsőbe, és lassan 8.ba meg 7.be. Itt már változtak a dolgok, és a baráti körünk kettőből négybe hajlott, és egész ügyesen tartotta magát immár egy éve. Mikor is minden romlani kezdett.. Először kicsit belháború alakult ki, ahol különböző pártra kerültünk, de egymást sose utáltuk vagy ilyesmi, csupán megemlítettük a másiknak, hogy rossz oldalon vagy :'D Aztán lassan tisztázódott a helyzet, és hárman utáltunk egy embert végül. Egy oldalra kerültünk majdnem minden happy volt, csak éppen egy nagyon fontos barátot vesztettünk el.. Közben én rávettem, hogy ne menjen szakközépbe, okosabb annál, próbálja meg velem a gimit, és ott is az angolt, mert higgye el több az értelme mint a németnek amivel addig kínoztak minket, és amit mi előszeretettel gyűlöltünk. Így sikerült egy osztályba kerülnünk, és együtt kezdenünk idén a gimi elsőt. Persze együtt járunk suliba, mint ahogy 5-6 éven át tettük általánosban is. De más mellé ültünk, ezt megbeszéltük előre, és el is keveredtünk a másik közeléből a padokat illetően..
Igaziból titkon úgy álltam hozzá, ismerkedek másokkal is, a legjobb barát dolognak annyi lesz, és új teret nyitok magam körül. Nem akarok csak vele jóban lenni! Kicsit drámaian fogtam fel, mert az új barátok szerzése nem függ össze a régi elhanyagolásával, a kettő megfér egymás mellett : )) És nagy szerencsénkre ez így is lett: nyelvórákon egymást nyaggatjuk, és súgunk a másiknak, mert olyankor mellette ülhetek. Amúgy szünetekben dumcsizunk, és mindig együtt megyünk iskolába, meg haza, és a menzát is ketten próbáljuk napról-napra túlélni, még pár csajjal akiket szintén szeretünk. És hogy jutott ez a mini élettörténet az eszembe?
Hát egyrészt az elsőtől fogva összetartó, hercegnőkkel és pink dolgokkal fűszerezett barátságunk az oka, és az, hogy bár a baráti körünk mindig változott, mi ketten sose szakadtunk el.. Na meg, hogy a minap mikor is az agyára mentem azzal, hogy míg ő kötött, én megdobáltam az összes plüssével, és nem hagytam abba, mikor már könyörgött se.. Akkor egyszer csak odavágtuk egymásnak, hogy milyen fura.. Még mindig barátnők vagyunk - nem is barátnők, hanem legjobb barátok (amennyire tudom~), és, hogy igaziból mindketten azt hittük a gimivel ennek vége lesz, vagy legalább gyengül.. De tévedtünk. Mert szerintem mindketten érezzük azt a hihetetlen és csodálatos dolgot, ami melegséggel tölt le, és büszkeséggel: hogy egyszerűen még inkább összefonódtunk, és a barátságunk ha lehet, még erősebb és még jobb lett, és lassan már tényleg testvérekké válunk..

Mivel tudjuk, hogy a vasárnapot hétfő követ,m és, hogy akkor suli van, és, hogy olyankor feleltetnek és íratnak, és sokat kell rá készülni, és úgyis vasárnapja hagyjuk.. Hát emiatt egész nap gépeztem. Lázadok a rendszer ellen a magam módján, és a saját káromra :'D És nem vagyok rá büszke, viszont nem is bánom, mert még azért átnézegetek dolgokat, és ha őszinte akarok lenni: nekünk a hétfőink mindig piszok könnyűek (: Viszont a kedd, meg a szerda, meg a többi.. Na ott lesznek gondok! De szóval a lazsálás tiszteletére, és mert már rohadt régen nyúltam az édes-drága photoshop-omhoz, megpróbáltam összerittyenteni egy kis valamit Chopper-ről, mert One Piece mánia van : D Így sikerült, nekem egész bejön, bár szerintem ez nem marad majd annyira sokáig.. De mindegy, mert karácsony előtt úgyis lesz egy új dizi mindenképpen :)) Ja és ha már úgyis december akkor számoljunk vissza! : D

U.i.: sajnálom a sok hangulatjelet.. Jól esett ^^"

20 nap karácsonyig~

Valaki árulja már el nekem, hogy miért van az, hogy mindenki megtanulta szinte az osztályunkból a kémiát, de én még mindig szart se tudok belőle? .-. Jó azonkívül, hogy szarok rá, és kurvára nem ülök le megtanulni, vajon mégis mi lehet az oka? : O Na jó nem fárasztom a népet. Inkább hajat mosok, megnézem a kedvenc sorozatom egy részét, szépen megtanulom a kémia második felét (azért pár dolgot már átnézegettem de psszt, még strébernek tűnők majd :'D), és talán animézek egy picit, mert hát na, holnap nem lesz első órám, és ezt szándékozom nagyon kihasználni : P

*Tetraéderes szerkezet : O Vagy síkháromszög?

Hát na mindig másik a kedvenc dalom ez van :'D De ezt tényleg imádom, mert egyszerűen jó, dallamos, szép, és az előadóért is ölni tudnék :))

Day 30: A kedvenc dalod (talán más lett, mint ami az első napon volt)