Asszem végre várom tesóm szalagavatóját~ Igen, egy picit legalábbis. Bár még most is kiráz a hideg, hogy jó pofizzak, és egy teremben legyek muszáj nélkül pár olyan emberrel akiktől a hideg is kiráz - meg úgy alapból rühellem őket /nem utálom, vagy ilyesmi, csak rühellem ;)/. Meeeeeert ma végre, mikor túléltem 7 rohadt unalmas, tetves órát, elmentünk ruhát venni rá *o* Asszem összesen egy 8-9et felpróbáltam, volt amelyiket többször is. Hát jah. De végig megmaradtam az eredeti választásomnál amiről lesz is kép~ Csak előtte: picit felvarratjuk, hogy minibb legyen, mert amúgy tökéletes, de na, anyával arra jutottunk, hogy nem kell annyira takarnia a lábaimat. Illetve, hogy az ő szavaival éljek (nagyon beleélte magát): nem tudom elég szexy-e ez a ruha! - Mert ő neki ez a fontos.. Imádom. Na mindegy, amúgy hoztam volna róla így is képet, de a jelenlegi esti fényviszonyok mellett borzalmas lenne~ Amúgy annyi a lényeg, hogy valami rózsaszínes anyag, fekete csipkével befedve. Nem tudom, nekem tetszik : )
De most, hogy csajos szokás szerint több mondatban ecseteltem egy egyszerű ruhát (amibe amúgy szerelmes vagyok, és itt is üzenem Ancsy-nak ha olvassa - mert elméletileg megadtam neki a címet, de nála kitudja :'D - hogy nem, nem kell nekem pasi ~ közlemény vége). Tehát akkor meséljünk a máról. A napom szörnyen indult, és kb szörnyűnek is vártam a  folytatást, de aztán kellemes fordulatot vette : )) Annyit elárulok, hogy ezentúl sokkal figyelmesebb leszek reggel, mert az, hogy a múltkor fordítva vettem fel a pólómat még vicces is volt, de amit ma csináltam abból többet nem kérek .-. Amúgy is, kihagyni egy egész tesiórát emiatt, amin Drynával szarakodhattunk volna : O Meg trambulin!! Kötélen ugrálás (Tarzan mód 0.1), meg szekrény borítás (személy szerint nem minden esetben ugrom azt én át), meg meg Anna cseszegetés (mert szeretem <3), meg ilyesmik. De a kispadról is hangosan szurkoltam mindenkinek, akik gyakran gyilkos pillantásokkal, vagy épp irigyekkel néztek afelé a hülye felé aki mázlis módon nem tesizik, de kurvára belepofázik az egészbe, miközben hajjaj de szar ebből a tárgyból. Szerintem pedig igazán ösztönzőnek számítottak a "gyerünk már ugord át azt a szekrényt, ne legyél béna, nézd meg a csajok leköröznek!" szó összetételeim.
De többet nem pofázgatok se ott, se itt, mert ott előbb-utóbb még nekem jönnek, itt meg már nem nagyon tudok mit. Hejehaj. Szóval azt hiszem lelépek, és így utólag közlöm veled kedves olvasó, ha eljutottál ide: szoptad, mert sztem ennek az egész blognak fikarcnyi értelme se volt. De lehet, hogy csak fáradtak vagyunk (te is és én is), és ezért nem látjuk meg az írásomban elrejtett ősi utalásokat, melyek busman nyelven íródtak, és a budiszörny jelenlegi tartózkodási helyét, valamint a frigyláda(?) elhelyezkedését fedik fel. Nagy kár, mert az első megöl, a második meg kurva sokat ér. Byebye!

Akik méltóztattak cserét kérni, vagy-vagy közölni valamit a chatben, azok péntek-szombat-vasárnap várják a választ, addig offon leszek, és örülök, ha egy bejegyzést eltudok küldeni néha napján.. Előre elnézést!

Ich wohne in XY; Táncsics Mihály Straße 00., am Rande der Stadt. Unser Einfamilienhaus ist zweigeschossig.
Das Kellergeschoss beträgt 130 Quadratmeter, und es gibt ein Abstellraum und eine Garage, und mein Vater hat ein Arbeitzimmer, und meine Mutti hat ein Waschenzimmer.
Wir haben Zentralheizung, wir haben mit Gas.
Das Erdgeschoss beträgt 130 Quadratmeter, und es hat vier Zimmer: ein Wohnzimmer, zwei Kinderzimmer, ein Schlafzimmer. Außerdem gibt es im Erdgeschoss: ein Vorzimmer, einen Flur, zwei Badezimmer und eine Küche mit einer Speisekammer.
Mein Zimmer ist ein Kinderzimmer. Es ist mittelgroß, und sehr kindisch. Ich mag mein Zimmer nicht. Das Zimmer beträgt 12 Quadratmeter. Das Zimmer ist gemalt, und mit Parkett belegt. Neben der Wand gibt es einen Schrank zwischen dem Bücherregal und dem Schreibtisch. Außerdem habe ich ein Bett, einen Kleiderschrank und einen Teppich. Mein Teppich ist bei dem Bett.
Zum Haus gehört ein Hof mit der Garten. Im Garten gibt es viele Blumen. Wir wohnen Verkelsgünstig. In der Nähe gibt es einen Wald. Meiner Meinung nach ist unser Haus schön und ich mag hier wohnen.

És tényleg tudom a németet : D : D
Aki lefordítja saját tudásából kap egy képzeletbeli csokit :''''D

Hannah ismét ott találta magát. Egyik karjával a másik csuklóját szorította, szinte már görcsösen, de mindeközben próbált úgy tenni, mint a világ legnyugodtabb, és leglazább embere. Az ajtó előtt állt, és leskelődött, titkon egyre várva, hogy végre az kinyíljon, és az osztályteremből kifurakodjon a sok türelmetlen diák, nyomukban a bosszús tanárral, ahogy az minden hétfőn 5. órában lenni szokott. Hannah ilyenkor mindig itt állt. Szinte már belerögződött a tudatába, hogy neki ilyenkor, kora délután, hétfőnként itt kell állnia, itt kell lennie és várnia. Mindig zavarta a dolog, hogy ezt olyan természetesen el is végzi, és sose jutott még eszébe, hogy nem. Nem fog itt lenni, nem fog hiába várakozni. Mert tényleg nem jutott még erre egyszer sem igazán. Csak várt. Tekintetét néha nyugodtabban, néha izgatottabban kapkodta az ajtóval szemben lévő falióra, és maga a bejárat között, sőt néha elpillantott a hosszan elnyúló folyosó irányába is, majd hátrafelé, hátha egy gyilkos állna ott. Ez is mindig pontosan így történt, de még sose látott arra fele settenkedő bérgyilkost. Nem baj, fő az óvatosság - legyintett ilyenkor magában. Aztán rá pár perccel összerezzent a csengő éles hangjára, és hirtelen nem tudta örüljön-e annak, hogy végre csengettek.
Mert eddig erre áhítozott, amikor viszont megtörtént, többnyire inába szállt a bátorsága. Nem is az, hogy megijedt volna, csupán elfogta egyfajta még görcsösebb zavartság, elkezdett jobb lábáról a balra lépkedni, és tekintete most már egyenesen cikázott át a fiatalok kiáramló tömegén. Itt-ott ismerős arcok tűntek fel, páran meglökték szépen jelezve, hogy húzzon arrébb, egyesek csak simán keresztülnéztek rajta. A lány a maga 170 centijével olyan kicsire húzta magát össze, amennyire csak bírta. A délutáni napsütésben ragyogó barnán fényló hajtincseit tekergette zavarában, és néha le-lepillantott egyszerű de kényelmes ruháira. Hiába csípte ki magát folyton, és vette fel a kedvenc darabjait, a saját szemében örökké csak az a béna, egyszerű kinézetű lány jelent meg, aki gúnyosan mondta neki issza a tükörből, hogy ugyan már minek strapálod magad? Erre a gondolatra picit elvörösödött, rossz volt szembesülnie saját önbizalomhiányával, és, hogy még maga ellen is elveszti rendre a csatákat. Nem, hogy a társadalommal küzdene meg!
Már kétségbe is esett, elkezdett lehajtott fejjel lassan megfordulni, hogy mint már annyiszor, feladja, és engedjen a hangnak a fejében, ami egyre csak dübörögte, hogy ideje tovább állni. De, most is, ahogy máskor - mert ez egyszerűen már ilyen rutinnak számított - Jerry visszaragadta.
A tömeg viharzott el mellettük, míg nem az utolsó diák is ellépkedett a folyosón, nyomában a dühöngő tanárral, aki csak egy éles pillantással jutalmazta a két fiatalt, majd tovasietett. Jerry és Hannah pedig ott állt, egészen lefagyva, a fiú erősen markolva a lány karját, aki elfordult tőle. Nem akarta, hogy az észrevegye az arckifejezését, vagy azt a piros almát ami a feje helyén díszelgett. Jerry lassan visszahúzta, közelebb magához. De nem karolta át, nem vette az ölébe, és nem csókolták meg egymást. A fiú csupán rámosolyogott, és jelezte az egyik kezével előremutatva, hogy indulhatnának ebédelni. Hannah némán bólintott, és követte. Csak ketten voltak.. A folyosóról már mindenki elviharzott, az ebédlőből viszont hangos ricsaj szűrődött ki.
A lány újra érezte, ez az a pillanat. Ha már idáig itt maradt, most nem léphet vissza gyáván! A talpára kell állnia, és megtennie, nincs visszaút. Megtorpant. A fiú meglepődve követte a cselekedetet, és visszafordult az általa vontatott lányhoz. Hannah most pirosodott csak el igazán. Szemeit elkapta Jerry-ről, és a padlóra szegezte. Pár percig álltak az üresen kongó osztálytermek sortüzében. Minden elnémult, a vacak órák kattogása se rontott bele a pillanatba. A lány téli napfény megtört kettejükön, szinte beragyogta testüket. Az ablakokról túl sütött, a felhők a mai nap folyamán először tényleg eltűntek az égitest elől. Kint kopár fák jelezték a hideg évszak beálltát, és a folyosó végéről, de még az ebédlő elől, a tanáriból szűrődött ki egyedül pár hangfoszlány. De ez távolinak tűnt.. Valamiért az ebédlő se zavarta egyiküket sem, pedig ott se hagyott alább a zaj. Egyszerűen vége volt a világnak. Megállt, nem mozdult többet, ennek ennyi. A lány pedig végre úgy látszott összeszedte magát. Lassan felemelte fejét és tőle szokatlanul elszánt arckifejezéssel meredt a fiúra. Szája megremegett ahogy szóra nyitotta, majd lassan tátogni kezdett. Csend. Továbbra se jött ki hang a torkán. Gyorsan odakapta a kezét, és köhécselt párat, megakart arról bizonyosodni, hogy egyáltalán működik-e még a szervezete. A fiú elmosolyodott, és a legnagyobb türelemmel várt.
Már régóta ismerték egymást, barátságuk még az általános iskola alsó osztályáig vezetett.. Hannah akkoriban még csőrfős volt, beszédes, és kellemesen fiús társaság. Jerry pedig egy visszahúzódó, csendesebb fiú. A barátságuk ellentéttel kezdődött, és azzá is vált. Csak a szerepek megcserélődtek. Jerry-ből helyes, menő tini vált, szőkésbarna haja nem volt se rövid, se hosszú. Barnás szemei sziporkáztak, arcán mindig valamiféle apró mosoly bujkált. Hannah pedig.. Nos ő a maga barna hajkoronájával, és kék szemeivel csak még szebbé vált. Ráadásul igazán jól állt neki a szolidabb lány szerepe - egyikőjük mellet se ment el senki se anélkül, hogy egy percre beléjük ne szeretett volna. De a barátságnak végett kellett vetnie - a lány legalábbis már nem akart a fiú barátja lenni. Már nem csak az akart lenni.
Minden hétfőn együtt ettek. Hagyománynak számított, semmiért se szedték meg. Ha az egyik lebetegedett a másik elment hozzá, ha szünet volt, akkor is. Ugyanakkor ennek mindketten örültek, élvezték a másik társaságát. valahol mélyen talán tudták is, hogy ők nem barátok. vagyis, nem lehetnek csak barátok. De soha egyik se mert lépni. Hannah mindig megpróbálta - minden ilyen nap ugyanezt eljátszotta, Jerry pedig csak nevetgélve figyelte, de soha nem szólt bele. Sőt egy szót se szólt erről soha, de nem is kellett neki, Hannah amúgy is mindig belesült a helyzetbe, a fiú pedig látszólag nem is erőlködött a dolgok megbeszélését illetően.
Jerry viszont most megijedt. Már felismerte a hirtelen jött elszántságot, ennyire még sosem tükröződött gyermekkori barátja arcán. Tudta jól, most kimondja. Kimondja a szót, aztán megkérdezi mi legyen. És neki válaszolnia kell.. Nem vágyott jobban soha semmire, mit, hogy úgy ölelhesse őt. De nem tette meg. A barátságuk önmagában annyira csodálatosnak tűnt, hogy sose akarta tönkretenni. Mindig abban reménykedett, hogy a lány nem lesz elég bátor ahhoz, hogy kimondja. De most megtette.. Hannah száját lassan szavak ahgyták el, hirtelen beszélni kezdett. Gyorsan, e beszélni. Jerry megijedt, hátrébb lépett, szinte már betapasztotta volna a fülét.
De nem volt rá szükség. Hannah szavai soha nem érték el. Abban a pillanatban ugyanis megszólalt egy újabb csengő. Az élesen visító hang elnyomta a lány szavait. A mondandóját, a hangokat, a vallomást, mindent.. Jerry mégse lélegzett fel. Szomorúan meredt a hirtelen megriadt Hannah-ra, majd kézen fogva elkísérte a lányt az osztályáig.
- El fogsz késni.. - mondta, s bevezényelte t a termébe.
Aztán elindult a sajtja felé. Az ebédnek lőttek.
Hannah sóhajtott egyet a fiú után nézve, és leült a helyére. Haját kezdte tekergetni, és kinézett a lágy napsütésbe. Lassan beborult az ég. A felhők visszatértek. Azon a télen pedig többet, már sosem sütött olyan nyáriasan melegen a nap..

* * *

OMG, ez miez?

Ma sokat tanultam.

Példának okáért: ha hagyod hogy az animék, az amv-k, és egy sorozat elvonja a figyelmed, és csupán 10 percet szánsz a fizikára, akkor ne bőgj a felmérő után mint egy ökör, ha esetleg szarul sikerült és ezen múlna, hogy kettes vagy hármas leszel. Mert én ebbe a hibába estem .-. Jó mondjuk nem teljesen, mert ha nem is úgy tűnik, akkor is tanultam rá. Igenis megtettem, tegnap este is, ma reggel is, óra előtt is, csak éppen nem eleget, és nem jó részt. Szar kifogás de ez van. Na meg az a legjobb mikor ott van előtted, tudod, hogy tudod, és mégse tudsz hirtelen fogalmazni, mert van kb 2 perced leírni. Kellemes. Koncentrálj Dóri a picsába is! Na majd a következő félévben. Amúgy is, ha valami piszok nagy mázlista vagyok, akkor még van esélyem a hármasra, ha ez hármas lesz vagy jobb, akkor megadja. Ha egyes akkor buktam. Ha pedig kettes.. Nos akkor teljesen drága tanárkám jó szándékára vagyok bízva. Ajjaj, remélem a fia szól pár szót az érdekemben. Na jó egészen biztos, hogy nem, de mindenesetre én azért szorítok magamnak :'D Milyen lenne már a sok 4-5 és egy hármas mellett (matek másik gyengém) egy hülye kettes..?
Azt is sikeresen megtanultam, hogy ha iszol egy félliteres energiaitalt rajzszakkörön, aztán a haverod akinek a kedvéért ma bementél, hoz még, és megkínál, és elsőre is sokat ad, de másodszorra megint nagyon sokat tölt, akkor az istenek szerelmére, ne fogadd el! Mert ha rám hasonlítasz, akkor ott nem pörögsz fel, de amint hazaérsz,  elkezdesz reszketni és remegni, és megfogni se tudsz majd semmit, annyira. Nem kellemes :'D 
Az utolsó pedig amit megtanultam, az az, hogy nem tanultam meg a németet. És nem is tudom megtanulni. Szenvedő szerkezet, lehetetlen vagy! Nem megy, nuku, passz, semmi.. Még jó, hogy már a második félévbe számít majd. De sajna ha ezt nem tudom, akkor 4 éven át csak szenvedek majd.. Olyan szép az élet.

F*ck; F*ck; F*ck.
erre mintha rászoktam volna, nem..?

Most úgy írnék valamit, de semmi ötletem. Viszont fizikázni kellene, irodalmazni kellene, németezni kellene, angolozni kellene. F*CK F*CK F*CK.